Nehéz "nagy általánosságban" közelíteni a nők elleni erőszak megszüntetésének ügyéhez - amelynek világnapja november 25-én volt, és amelyhez Szombathely is csatlakozott a városháza figyelemfelhívó narancs fényfestésével -, ezért inkább

olyanokkal beszélgettünk, akiknek személyes történeteik, a traumák feldolgozásában és az igazságkeresésben pedig komoly eredményeik vannak.

Rehabilitációs program ENSZ-támogatással

Tetjana Machiabeli egy ENSZ által akkreditált menekültközpontot vezet Ungváron (NGO Nehemiah Ukraine), amely együttműködik a SEMA Ukraine szervezetével, és a Soroptimist International Uzghorod tagja, innen a kapcsolat közte és Wagner Anikó - a Soroptimist szombathelyi képviselője - között, aki a zoomos találkozót megszervezte, és tolmácsolt is nekünk.

- Rengeteg nő szenved el szexuális erőszakot az oroszok által elfoglalt területeken, illetve börtönökben, de pontos számot sajnos nem tudunk. Legtöbbjük csak azután kerül a látókörünkbe, hogy egy terület evakuálása után eljutnak valamilyen menekültközpontba, ahol segítséget kapnak, és ahol egyáltalán mesélni tudnak a dologról. A legtöbben azonban még ilyenkor sem képesek megnyílni, pedig nagy szükségük van a gyógyulásra. Az ilyen lányoknak és asszonyoknak szervezünk rehabilitációs programot az ENSZ és más szervezetek támogatásával, mint amilyen a Soroptimist International of Europe.

Máig már ötven olyan nőnek segítettünk ebben a formában, akit az elmúlt években bármilyen szexuális erőszak ért.

Ilyen áldozat Dariia is, aki azóta maga is aktivista lett, és segítő munkát végez azzal, hogy beszél a vele és sorstársaival történtekről - mondta Tetjana.

Fenyegetés, nemi erőszak, félelem

Dariia Zymenko, a 29 éves festőművész egy barátja ajánlására csatlakozott egy rehabilitációs programhoz, ahol találkozott a SEMA tagjaival, miután elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy segítséget kérjen. És most már arra is képes, hogy a nyilvánossággal is megossza a történetét, mert abban hisz, hogy jót tesz az ügynek.

- Ungváron, egy ismerősömön keresztül jutott a tudomásomra, hogy működik egy ilyen rehabilitációs program, de a közösségi médiában is lehet róla informálódni, aki tehát akarja, megtalálja ezt a szervezetet - kezdte Dariia, majd belefogott, hogy megossza saját történetét, amely 2022-ben kezdődött. - A kijevi régióban éltem a háború kitörésekor. Miután a városunkat elfoglalták az oroszok, hamar elterjedt, hogy a katonák megölik azokat, akik menekülni próbálnak. Így hát otthon maradtunk, mert úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb döntés, és bíztunk a legjobbakban. Aztán egyszer csak bejött két katona a házunkba, és megfenyegettek bennünket, hogy megölnek.

Nem tették meg, de "eljátszották", belelőttek a fejünk mellett a falba

- idézte fel Dariia, és egy fotót is mutatott, amely a golyó nyomát örökítette meg. - Elvitték az édesapám autóját, és azt mondták, rám is szükségük van, mert ki akarnak kérdezni. De nem volt kikérdezés.

Elvittek egy másik házba, és az egyik katona megerőszakolt... Elmentek, de másnap visszajöttek, és ez a katona újra megtette...

Senkinek nem mondtam el, mi történt, mert féltem. Leginkább attól, hogy ha édesapám megtudja, rájuk támad, és megölik őt. Később sikerült elmenekülnünk a városból, és azóta Ungváron élünk - folytatta.

Rájuk ég a stigma

Nagyon sok ilyen esetről tudnak a segítő szervezetek, és a SEMA még statisztikát is vezet az áldozatokról. Ebből kiderül, hogy a legidősebb nő, akit az orosz-ukrán háborúban megerőszakoltak, 79 éves, a legfiatalabb pedig 12.

- Ezek a nők félnek beszélni a velük történtekről, úgy érzik, hogy megbélyegzi őket a társadalom, és rájuk ég ez a stigma.

A legfőbb célunk az, hogy ezt lebontsuk, és az áldozatok ne érezzék, hogy mindez az ő bűnük.

Arra ösztönözzük őket, hogy készek legyenek nemzetközi bíróság előtt is elmondani a történetüket, hogy az elkövetők megkapják méltó büntetésüket. Azért dolgozunk, hogy ők meggyógyuljanak, és ha már elég erősek, hallassák a hangjukat a bíróságon - jegyezte meg Tetjana. Ami az igazságtétel lehetőségét illeti: Dariia ugyan pontosan tudja, hogy ki erőszakolta meg, és azt is tudja, hogy az illető Oroszországban él. Elérni vagy elfogni azonban most lehetetlen. Számonkérni csak akkor lehetne, ha elhagyná az országot, vagy véget érne a háború. Ez a fajta elégtétel fontos lenne, de

legalább ennyire lényeges az is, hogy a trauma feldolgozásában valaki segítsen ezeknek a nőknek.

Az első lépés a gyógyulás felé

A rehabilitációs program, amelyet az ENSZ támogat, éppen ezt a célt szolgálja. - A lényege a holisztikus megközelítés, amivel elérhetjük, hogy az áldozatok meggyógyuljanak fizikailag és mentálisan, és ki merjenek állni a történetükkel. Ehhez persze arra van szükség, hogy ne érezzék magukat hibásnak. Én magam is elvégeztem ezt a programot, és mondhatom, hogy

egész más embernek érzem magam azóta. Ezzel ugyanis megtettem az első lépést a gyógyulás felé

- mondta Dariia még, aki a részletekről is beszámolt. Számos eleme volt a folyamatnak, amelyek közül számára a művészetterápia, a közös sportolás és a csoportbeszélgetések voltak a leghasznosabbak, ezek tetszettek neki leginkább. Ezenkívül persze más is beletartozik az ötnapos "stabilizációs" programba - ahogy ő fogalmazott.

- A pszichoterápiás foglalkozások lényege, hogy biztonságos környezetet teremtsen a nők számára, olyat, amelyben megoszthatják, ami velük történt. A hazugságokat igazságokkal helyettesítjük. Tíz ilyen pszichoterápiás foglalkozáson vehetnek részt az áldozatok egy specialistával, azonban ha többre van szükség, a program többet is finanszíroz. Aztán nagyon fontos a fizikai aktivitás, ezért nyújtás és jóga is szerepel a foglalkozások között, és az egészséges táplálkozásról és életmódról is sokat tanulhatnak a résztvevők - tudtuk meg az áldozatból aktivistává lett Dariiától.

Minden érzékszervre hat valamely eleme a programnak, még aromaterápia is van, és ugyanilyen lényeges a spirituális rész, ahol a tudatos jelenlét megélésére vezetik rá a nőket, és természetesen segíthet az ima is. Orvosi vizsgálatokra is sor kerül:

ha az erőszak olyan következményekkel járt, hogy az szükséges, ellátást kapnak az áldozatok,

de az akupunktúrás kezelés vagy a reflexológiai terápia is ide tartozik. Szociális háló szerepe ugyancsak van a programnak. Kinek-kinek a továbbtanulásban, a munkavállalásban vagy esetleg egy saját vállalkozás elindításában segédkeznek.

Hogy ki hogyan folytatja az életét, eltérő. Dariiának van barátja, és a családja is mellette áll, támogatja, de nem mindenki ilyen szerencsés. És nem meglepő, hogy terhesség is lehet az erőszakból, és bár a menekültközpont vezetője tud ilyen esetről, személyesen nem került kapcsolatba olyannal, aki ebben érintett, hiszen ezeket az eseteket még érzékenyebben kezelik. A programból kikerülő nők egyébként havonta kétszer találkoznak online formában, de aki szorosabb kapcsolattartást vagy további segítséget igényel, vissza is térhet Ungvárra.

Rémálom a börtönökben

Lyudmila Huseynova a nőtársai szemében igazi hős. Ő korábban egy fogyatékkal élő és állami gondozásban lévő gyerekeket segítő jótékonysági szervezet vezetője volt, de három évig orosz börtönben tartották fogva. A szabadulása óta független aktivista, és a SEMA kommunikációs vezetője. - Szeretnénk ezt a programot a lányokon és asszonyokon kívül teljes családokra kiterjeszteni, mert a rehabilitációra nekik is szükségük van ilyen esetekben. Tudni kell, hogy sokkal több erőszak történik annál, mint ami a statisztikákból látszik, és ez a szám napról napra nő - fogalmazott Lyudmila, aki nemcsak a 2022 óta orosz börtönben lévő nőkért, hanem a 2014 óta fogva tartott és bántalmazott - megerőszakolt, megkínzott - nőkért is felemeli a szavát.

- Az egész világnak tudnia kell erről! Arról, hogy vannak, akik sosem szabadulnak a börtönből.

Tudok egy nőről, egy 27 éves újságíróról, akit épp a közelmúltban kínoztak meg úgy, hogy meg is halt, de sokan szenvednek most is.

El lehet képzelni, hogy milyen embertelen körülmények vannak bent, én arról tudok beszélni, ahol magam is voltam. Semmilyen civil szervezet képviselője nem mehet be a börtönbe, és nem segíthet a nőknek semmiben. A nők nem mehetnek ki az épületből, egyáltalán nem látnak természetes fényt, nincs orvosi ellátás. Tudni kell, hogy az őrök mindannyian férfiak, akik elvárják, hogy a fogva tartott nők szolgáltatásokat nyújtsanak nekik.

Mindennapos, hogy a koszos kezükkel és különféle eszközökkel hatolnak be a nők testébe, saját magam is megtapasztaltam...

Hiányoznak a higiéniai termékek, a betét vagy a tampon, helyettük csak a koszos matracok darabjait használhatják - részletezte a börtönt megjárt aktivista.

Trauma után trauma

- Ha pedig valaki ki is kerül innen, újabb traumák várnak rá:

van, akit a saját gyermeke sem ismer meg, mert annyira megváltozott.

Tehát rendkívül nehéz visszailleszkedniük a társadalomba. Előfordul, hogy egy-egy nő, aki részt vesz a rehabilitációs programban, elsírja magát, mert teljesen hozzászokott az embertelen bánásmódhoz és a gyűlölethez, és már elfelejtette, hogy milyenek a normális emberi viszonyok, milyen a normális hozzáállás az élethez. Rájuk nehéz út vár, mert hosszú folyamat, amíg fizikálisan és mentálisan is rendbe tudnak jönni. Nemrég szabadult két olyan nő ebből a börtönből, akik hét évig voltak bent, és most arra várnak, hogy részt tudjanak venni a rehabilitációs programban. Tudom, mekkora segítség számukra ez - mondta Lyudmila.

Nem hivatalos börtönök ezek, inkább illegális fogdák az elfoglalt ukrán területeken, amelyeknek a létezésére szeretné felhívni a világ figyelmét ez a maroknyi aktivista. Azt remélik, ha beszélünk róla, mi folyik ezeken a helyeken, talán nagyobb eséllyel szabadulhatnak ki a fogva tartott, megkínzott és megerőszakolt nők.