Most van fél éve, hogy Majzik doktor úr megoperált. Szépen halad a rehabilitációm, de azért még néha fáj az a térdem, amiből pótolták a szakadt szalagokat. Úgy érzem, hogy pár hónapon belül már komolyabban is elkezdhetem az edzéseket. Akár együtt is gyakorolhatok majd a csapattal. Persze annak függvényében, hogy mikor kezdjük el a felkészülést.
Akár azt is lehetne mondani, hogy jól jött neked a koronavírus-járvány miatt elrendelt szünet?
A felépülésem szempontjából igen, de a csapatnak biztosan nem jött jól. Mátyus János nagyon összekapta a társaságot és szépen alakultak az eredmények. Sajnáltam is, hogy a sérülésem miatt csak a lelátóról szurkolhattam a srácoknak. Ősszel igen komoly hullámvölgyben voltunk, amiből csak tavasszal tudtunk kikászálódni. Akkor azonban a kupában és a bajnokságban is jól teljesítettünk.
A Magyar Labdarúgó-szövetség döntéséből adódóan most azonban véget is ért a szezon a Haladás számára.
Ez abból a szempontból pozitív, hogy bennmaradtunk a másodosztályban. Bár szerintem a realitás alapján a tabella első 5-6 csapata között kellett volna végeznünk. Nekem az most kedvező, hogy nem kell siettetnem a rehabilitációt. Bőven lesz időm felépülni.
Pozitív volt az is, hogy ismét több tehetséges fiatal mutatkozott be a csapatban.
Ez egyértelműen igaz. A Haladásnak általában akkor volt jó csapata, amikor sok saját nevelésű fiatal játszott benne. Szerencsére most is igen jó az utánpótlásunk. Elég csak a hat gólt szerző Tóth-Gábor Kristófot megemlítenem.
Cseppet sem mellékesen te is ebből az utánpótlásból kerültél ki.
Így van. Korábban játszottam a Lurkóban, aztán a Haladás VSE-ben, majd pedig az Illés Akadémián. Ez összességében 10-11 évet ölelt fel.
Mi az, amire szívesen emlékszel az akadémista éveidből?
Egy szóval: mindenre. Egyértelműen az Illés Akadémiának köszönhetem, hogy labdarúgó lettem. Határozottan rossz gyerek voltam, ám ott „embert faragtak” belőlem. Máig szeretettel gondolok Simon Attilára és a feleségére, Jutka nénire, aki nélkül bizony sokszor elfelejtettem volna megcsinálni a házifeladatot és nem tanultam volna meg a leckét. Ezen kívül pedig egy remek közösségnek lehettem a tagja. A legjobb barátomat, Hoós Patrikot is az akadémiának köszönhetem.
Az Illés Akadémiával kapcsolatban általában az 1992-es és az 1996-os korosztályt emelik ki. Milyen volt a tiétek, az 1995-ös?
Az biztos, hogy az 1992-es korosztályhoz hasonló más akadémián sem igen volt. Abból NB I-es játékosok sora került ki. Sőt, ketten – Kovács István és Ugrai Roland – a felnőtt válogatottban is pályára léphettek már. Tőlünk, az 1995-ösök közül azért Medgyes Zoli és Gyurján Marci is stabil élvonalbeli játékos lett. Egy szóval nem volt egy rossz társaság a miénk sem.
A múltat már elég jól kiveséztük, mit vársz a jövőtől?
Nagyon szeretném, ha a jövőben elkerülnének a sérülések. Elég volt ez a két komoly térdműtét. Bízom abban, hogy ősszel teljesen egészségesen állhatok a Haladás rendelkezésére. Jó lenne, együtt dolgozni Mátyus Jánossal azon, hogy a Halinak ismét olyan csapata legyen, mint amilyet a rendkívül népes és lelkes szurkolótáborunk megérdemel.
Németh Márió 1995. május 1-jén született Szombathelyen – azaz nemrégiben ünnepelte 25. születésnapját. Répcelaki kezdőévek után a Lurkóban és a Haladás VSE-ben tanulta meg a labdarúgás alapjait. Első nagypályás mérkőzésén – 12 évesen – a Gyirmót ellen mesterhármast ért el, és 12 találkozón 8 gólig jutott. A következő évben már 13 találatot láthatunk a neve mellett, ehhez 11 meccs is elég volt.
2009-ben került az Illés Akadémiára. 2009. szeptember 2-án játszott először: abból a csapatból Márió mellett Gyurján Márton, Medgyes Zoltán és Tamás Krisztián is eljutott az NB I-ig. Még nem töltötte be a 15-öt, amikor az U18-as csapatban debütált. A góllövés továbbra is kedvelt tevékenységei közé tartozott (27/11, 18/15, 21/10), majd 2012. augusztus 18-án az NB II-ben szereplő Haladás II-ben a felnőtt futballnak is megmutatta magát.
17,5 évesen, 2012. november 24-én az NB I-es Haladásban is pályára lépett: a Fáy utcába az Egri FC elleni találkozón a második félidőben kapott lehetőséget, a csapat pedig 2–1-re nyert. Ebben a 2012/2013-as bajnokságban csereként többször, kezdőként pedig egyszer – Kaposváron – játszott. Az NB II-ben alapemberként számított rá a szakmai stáb, így (ami ebben a korban a legfontosabb) folyamatosan futballozott. A 2013/2014-es első osztályú bajnokságban egyre többször játszott, első gólját pedig a Debrecennek lőtte a régi Rohonci úton, 2013. augusztus 18-án a késő esti órákban, ugyanis a meccs este fél 9-kor kezdődött. „Kedvenc” ellenfelei lettek az észak-keleti csapatok, mert a Debrecennek kétszer, a Diósgyőrnek négyszer köszönt be az NB I-ben.
Kirobbanó formában játszott a 2015/2016-os OTP Bank Ligában: az ő góljával győzte el a Hali Paksot, majd egy újpesti 0–0 után Békéscsabán megint csak egy Márió-góllal nyert a Haladás, sőt, Felcsúton az ő találatával lett 1–1 a végeredmény. Mindezt 4 hét alatt produkálta a középpályás! Így a következő meccsen, amikor a Honvéd érkezett Szombathelyre, a kispestiek vezetőedzője, Marco Rossi külön embert állított Márióra, aki 90 percen keresztül követte, üldözte, loholt a nyakában…. Ebben a bajnokságban 31 meccsen 7 gólig jutott.
Ekkor már egyértelműen kezdőjátékosként számolt vele a mindenkori Hali-edző, ám 2016 októberében Mezőkövesden keresztszalag-szakadást szenvedett. Szűk egy év múlva tért vissza (rögtön góllal), ám ezt követően már valamivel kevesebb lehetőséget kapott. Az NB II-ben természetesen a kezdőcsapat volt a szombathelyieknek, ám a Nyíregyháza elleni tavaly októberi meccsen a bal térdében ismét elszakadt az elülső keresztszalag. Éppen a rehabilitációja tartott, amikor jött a hír az NB II-es bajnokság beszüntetéséről, így abban bízunk, hogy a felkészülést már 100%-os állapotban kezdheti meg a kreatív középpályás a 2020/2021-es szezonra. A magyar első osztályban 129 találkozón 14 gólig, az NB II-ben eddig 31 meccsen 7 találatig jutott.
