Két éve vezeti a Keleti Városrészért Egyesületet, mára már összegyűlt annyi tapasztalat, amit érdemes áttekinteni.

2021 decemberében vettem át az irányítást a szervezetben, és mivel az életben mindent maximális odaadással végzek - ezt is -, így rengeteg munkám volt vele. Egy ideig csak ismerkedtem ezzel a pozícióval, de később az egyesület tagjaival közösen belevetettem magam a tennivalókba. A legelső programunk egy gasztrofesztivál volt, amelyen kolbászt tölthettek a résztvevők. Kíváncsian vártuk, vajon hogy tetszik majd az itt élőknek az ötlet, mennyire érzik majd magukénak az eseményt, és szerencsére nagyon jók voltak a visszajelzések. Rögtön kiderült, hogy

szeretnek közösségben lenni az emberek, igénylik, hogy tartozzanak valahová,

és ha van program, akkor boldogan jönnek, segítenek.

Ezek szerint csak kellett valaki, aki összefogja az egészet?

Igen, szükség volt egy szervezőerőre, helyszínre és egy emberre, aki összehozza a közösséget. A gasztrofesztivál sikere után sokat gondolkodtunk, hogy hogyan kellene folytatni, ami nem volt könnyű, hiszen az emberek nem voltak túl aktívak. Korábban nemigen történt semmi, ehhez szoktak hozzá az itt élők, de pont ezért kellett ide a fiatalos lendület. Azt vettem észre, hogy

sokan vannak, akik tennének, de kell egy kezdő lökés nekik.

Később jöttek egymás után a programok, melyik volt a legemlékezetesebb?

Nagy visszhangja volt az első Mikulás-ünnepségünknek, és bennem is mély nyomot hagyott. A környéken szoktam kutyát sétáltatni, az óvoda és az iskola is útba esik mindig, és megesett, hogy az édesanyjukkal hazafelé tartó gyerekek integettek, odafutottak hozzám, és izgatottan kérdezték, hogy idén is jön-e a Mikulás?

Ez hatalmas erőt adott a folytatáshoz, hiszen a gyermekek öröme mindent megér.

Elfeledteti velem, hogy a munkahelyemről hazaérve fáradt vagyok, és hajt előre a civil teendőimben az emberekért és a közösségért. Rengeteg olyan ember él itt a környéken, aki nagyon szívesen segít. Ingyen, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül áldoznak az idejükből, első szóra jönnek, és hozzájárulnak valamivel a közös ügyhöz.

Jönnek virágot ültetni, segítenek szemetet szedni, beszállnak a kerítésfestésbe.

Már van egy biztos mag az egyesület körül.

Ki mindenkire számíthat egyesületi elnökként?

Olyan segítő személyekkel vagyok körülvéve, mint László Norbert, aki az egyesület vezetésében is helyet kapott, de mindenhová jön velünk szervezőnek, fotósnak. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk a Nyitra utcai iskolával, ahol a székhelyünk is van. Számos rendezvényünket itt tartjuk, és kiemelném a személyes jó kapcsolatunkat az igazgatónővel, dr. Kalocsainé Magyar Évával is. Aztán van a környéken egy húsbolt, amely mindig biztosítja számunkra a zsíros kenyeret, a tepertőkrémet egy-egy programunkon, és sok-sok ilyen kis vállalkozást tudnék mondani, ahonnan valamilyen támogatást kapunk. Egyre többen vagyunk, és az a szerencse, hogy nem is nagyon kell kérni.

Látják, hogy végre történik valami a keleti városrészen, és rögtön odaállnak mellé.

Mi volt a legnehezebb ebben a két évben?

Eleinte az okozta számomra a legnagyobb kihívást, hogy kitaláljam, megszervezzem: honnan és milyen forrásunk lesz a céljaink megvalósításához. Ezért aztán meglepetésként ért, amikor azt tapasztaltam: mindenhol nyitott ajtókat találok, nem pedig falakba ütközöm. A környékbeli cégekkel jó kapcsolatot ápolok, nagyon sokan támogatnak bennünket, amikor egy-egy programhoz segítséget, felajánlást kérek. Fenntartásaim voltak, de végül kiderült, hogy mindenki nagyon szívesen segít.

A sportban kapusként vezéregyéniség voltam, most éppúgy igyekszem összefogni az embereket.

Tudtam, hogy ez menni fog, ami nyitott kérdés volt, abban pedig jók a tapasztalataim.

Ön szerint mi az, amit az itt élők szeretnek az otthonukban, melyek a környék pozitívumai? Ezekről kevesebb szó esik.

Ez egy békés lakóövezet, az itt élők nyugalomban élnek, annak ellenére, hogy iparterületek vesznek körül bennünket. Nem a legideálisabb zöldövezet ez, ha úgy vesszük, de a lakók segítenek egymásnak, családias közösségben élnek. Szinte mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy kis falu közössége. Ki kell emelnem, hogy

a környék fiatalodik, és sok kisgyermekes család költözött ide az utóbbi időben.

Ez mindenképpen pozitívum. Persze emellett küzdelmeink is vannak, és fontos számunkra, hogy a környezetünk élhető legyen, de elmondhatom, hogy jó és rendezett a kapcsolatunk az ipari tevékenységet folytató cégekkel. Némelyik a rendezvényeinket is támogatja, felajánlások érkeznek az egyesületnek.

Mi okozza a legnagyobb gondot a környéken élők számára?

Sajnos a hajléktalanszálló környékén - bármennyire is igyekszik ott rendet tartani az intézmény - vannak problémák. Azok a kisgyermekesek, akik nem autóval közlekednek, a város felé vagy a gyermekorvoshoz menet kénytelenek elhaladni a szálló előtt. Nincsenek könnyű helyzetben, sokszor szinte úgy kell átverekedniük magukat babakocsival ezen a területen, a járdán pedig kerülgetniük kell a szemetet.

Meddig ér el az egyesület hatása, mely utcák közösségét fogják össze?

A Keleti Városrészért Egyesület "hatóköre" elsősorban a Puskás Tivadar utcától az aluljáróig terjedő terület, de a Pick-telep és a Bébic is hozzánk tartozik, tulajdonképpen ez a környék a főhadiszállásunk.

Mi a legközelebbi rendezvénye az egyesületnek?

Február 3-ára szervezünk egy batyus bált a Nyitra utcai iskolában, ahová lehetőleg farsangi jelmezben várjuk a vendégeket.

Örömteli, hogy az utóbbi időben a megkeresésemre már a Zanati út túloldaláról, a Pick-telepről és a Bébicről is egyre többen csatlakoznak hozzánk, kezdenek ideszokni az ott élők. Azon a környéken nincs semmilyen közösségformáló erő, jónéven vették az egyesületünk munkáját, megkeresésemet szívesen fogadták. Mindig hangsúlyozom, hogy szeretettel várjuk a hozzánk csatlakozni vágyókat. Szintén februárban lesz ismét gasztrofesztivál, vagy aki úgy ismeri: kolbásztöltő fesztivál. Valamint csatlakoztunk a Sulizsák programhoz, amellyel az iskolának szeretnénk egy kis pénzt gyűjteni, erről részleteket később tudok mondani. Ez egy jótékonysági ruhagyűjtés, amelynek már zajlanak az előkészületei.

Tele vagyunk ötletekkel, a megvalósításhoz energia és pénzügyi forrás kell, ezen dolgozunk.

Jól érzem, hogy a gyerekek állnak a programok és az egyesületi munka középpontjában?

Igen, hiszen minden család életében ők töltik be a legfontosabb szerepet, az ő fejlődésükért, szórakoztatásukért, örömükért mindent megtesznek a szülők, ebben segítünk nekik mi is. Minden rendezvényünkön, még ha nem is kifejezetten gyerekprogram, kialakítunk egy gyereksarkot, és gondolunk rájuk is. Még a városrész életében oly fontos szerepet betöltő Éhen Gyula-napon is, amellyel Szombathely egykori polgármesterének emléke előtt tisztelgünk. A gyerekek még ekkor is fontosak.

Tulajdonképpen ők a kapocs a közösségben, ők jelentik a környék jövőjét is.