A fiatal sportember általános iskolában kezdett kosarazni, miután édesanyja a lelkére kötötte, hogy nem focizhat, mert „focizni mindenki tud”. Dominik azóta felnőtt szinten játszik, másfél éve pedig rátalált a kosaras kártyákra, és beleszeretett ebbe a hobbiba – ami számára azóta pénzkeresési lehetőség is. Erről írt cikket az index.hu.
A kezdőlökést két aláírt kártya adta neki, a szóban forgó lapokat egy ismerőse ajándékozta a fiúnak. A Bam Adebayo és Donovan Mitchell képmásaival ellátott kártyák láttán Dominik megérezte, hogy ez több gyűjtőszenvedélynél...
Nem nyerészkedik, csak okosan játszik
Azt gondolná az ember, hogy a srác csapattársai is űzik az ipart, ám nem is tévedhetnénk nagyobbat.
Most pont az egyik csapattársam mutatta meg a gyűjteményét, és mondta, hogy eladná nekem tízezer forintért a kártyáit. Átnéztem az összes lapját, és voltak olyanok, amelyek önmagukban húszezer forintot értek, szóval mondtam, hogy na, akkor nem viszem el, mert a csapattársamon nem szeretnék nyerészkedni.
Rengeteg gyűjtőhöz hasonlóan eleinte ő is a profitra törekedett, aztán ráérzett, valójában a gyűjteményt is lehet gyarapítani úgy, hogy közben rengeteg kártyát elad.
„Az ember, főleg 19 évesen, azt látja, hogyan lehet minél több pénzt kiszedni ebből” – fogalmaz a fiú, akinek – természetesen – Michael Jordan a kedvenc játékosa, ráadásul az ő lapjai mindig aduászok, állandó rájuk a kereslet. A 93-94 Fleer Ultra Michael Jordan kártya például mindig ott lapul a zsebében, mint mondja, ez a lap már többször is volt nála, és arra törekszik, hogy állandóan kéznél legyen.
Legértékesebb lapja jelenleg az 1998-99 Upper Deck Ionix Reciprocal #R3, egy szintén Michael Jordan-kártya, amelyből mindössze hétszázötven darabot gyártottak a világon, de Dominiké kiemelkedik a többi közül, hiszen 10-esre gradelte, vagyis értékelte a PSA nevű kártyabevizsgáló cég. Állítása szerint a hétszázötvenből csupán hét másik kártya kapott maximális pontszámot az egész világon. Ezeknek a lapoknak az értéke jelenleg nyolcszáz dollár, vagyis több mint kétszáznyolcvanezer forint körül mozog, nem is kapkodnak érte a magyar gyűjtők. Anyagi megfontolásból, persze...
Így nyomják a profik
És ha már anyagi megfontolás, érdemes kicsit mélyebbre ásni a pénzügyi dolgok terén is. A magyar kártyagyűjtőpiac jóval kisebb, mint, mondjuk, az amerikai vagy a brit, ugyanakkor hazánkban is vannak komoly gyűjtők. Dominik azonban kuriózumnak számít, hiszen a kártyázás inkább a középkorú férfiak szenvedélye, már csak a pénz miatt is.
„A gyűjtéshez tőke kell. Negyvenévesen nyilván sokan megtehetik, hogy a fizetésükből hobbiznak. Nekem még nincsen saját keresetem, nem dolgozom, idén érettségizek. Én úgy tudom finanszírozni a kártyázást, hogy megveszek egy lapot, aztán eladom, majd a profitot kiveszem, és szépen, lassan fel tudok építeni egy gyűjteményt, beszerezni drágább lapokat is.
Itthon is vannak gyűjtők, a Facebook-csoportban körülbelül négy-ötezren vannak. Természetesen vannak pénzeszsákok, akik simán ki tudják fizetni azt a lapot, amire vágynak, de én azt vettem észre, hogy itthon mindenki szeret alkudozni. Ha kiteszek egy kártyát huszonötezerért, biztosan jön valaki, aki bepróbálkozik tízezer forinttal. Ez külföldön annyira nem divat
– meséli Dominik. És mi számít értékes lapnak? Nos, embere válogatja; van, aki egy pár ezer forintos kártyát már annak tart, mások nem adják kétszázezer forint alá.
DOMINIKOT RÁADÁSUL FORTUNA IS A KEGYEIBE FOGADTA, UGYANIS SZINTE ALIG KEZDETT EL KÁRTYÁZNI, EGY CSOMAGBAN MÁRIS KIBONTOTT EGY ALÁÍRT JORDAN-LAPOT, AMI MÁSFÉL MILLIÓ FORINTOT ÉRT.
„Van, akinek az eszmei érték számít. Lehet egy olyan lap is értékes, amelyik az illető kedvenc játékosát ábrázolja” – vallja a fiú.
A cikk szerzőjében persze azonnal felmerült a kérdés: volt már olyan, hogy a heves és impulzív döntései miatt Dominik ráfázott? Rosszul tradelt, azaz cserélt? Esetleg átverték? Majdnem.
Volt ilyen, egy kilencvenes évekbeli lapot, egy számozatlan SkyBox Thunder Rave-kártyát akartam eladni. A számozatlan lapok kevesebbet érnek, így kitettem a csoportba, hogy el lehet vinni háromszázötven forintért. Rám írt az egyik gyűjtőtársam, hogy fotózzam be a hátulját, és azonnal szedjem le a posztot. Kiderült, hogy számozott, és az a lap száztízezer forintért ment el, szóval benéztem volna, ha eladom háromszázötven forintért...
Hamis lapokba is belefutott már: majdnem eladtak neki egy kamu-Jordant, ám a fiú résen volt, több gyűjtőt is megkérdezett a szóban forgó lapról, amelyről végül kiderült, hogy hamis darab.
„Ha azt a kártyát megveszem, akkor lehet, hogy onnantól már nem lett volna gyűjteményem” – mondta Dominik, akitől azt is megtudtuk, hogy a gyűjtök zöme azért figyel egymásra, és tisztességesen üzletel.
Kell az alap
Dominik szerint minimális kezdőtőke kell ahhoz, hogy valaki elkezdje ezt a hobbit, a fiú nagyjából hetvenötezer forintos kezdőtőkét érez szükségesnek.
Nagyon okosnak kell lenni az elején. Én beleestem abba a hibába, hogy megkaptam a kezdőlökést a szüleimtől, egész pontosan kétszázezer forintot, és összevissza vásároltam mindent, kicsi és nagy lapokat egyaránt. El is vertem minden pénzem, mire kaptam néhány mentort, aki rengeteget segített a trükkök elsajátításában.
Dominik láttán az ember azt hinné, a mai fiatalok előszeretettel kártyáznak, amolyan befektetés gyanánt is, holott egyáltalán nem: a Z generációs fiatalok a kriptovalutát részesítik előnyben.
„Szerintem a kripto nemcsak lutri, de veszélyes is.
A KOROMBÉLIEK MINDEN PÉNZÜKET BELETESZIK A KRIPTÓBA, ESETLEG AZ ARANYBA, ÉS FIGYELIK, HOGY MI TÖRTÉNIK A PÉNZÜKKEL.
Ráadásul a kriptovaluta nem is olyan élvezetes, mint a kártyázás. A kártyában is van kockázat, de sokkal kevésbé veszélyes, és sokkal inkább kézzelfogható érték, mint a kripto. Főleg a régi játékosok kártyái, na azok szinte biztos pénzforrások” – vallja a tudatos fiatal, aki szeretné újraindítani a kosaras kártyás honlapját. A platformon árulná, valamint – katalógusként – számon is tartaná a lapjait. Dominik honlapját egyébként a nagypapája csinálja – az idős úrtól sem áll messze a gyűjtőszenvedély; mi több, óriási bagolygyűjtő.
„Kétezer-kétezerötszáz baglya lehet, porcelánból, üvegből. Az egyik baglyára most kapott hárommillió forintos ajánlatot” – mosolyog a fiú. A vér tehát ebben a családban sem vált vízzé...
(Borítókép: Lőrincze Dominik. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
