A beszéd azt követően hangzott el, hogy a jordán királyné átvette a tudományok fejlesztéséért és a nemzetközi együttműködésért járó tiszteletbeli doktori díjat a római La Sapienza egyetem tanszékén, még december közepén. Most ebből idézünk. 

A vallástalan terroristákról beszélek, akiknek minden célja az, hogy lerombolják a civilizált világot. Nem régen ennek lehettünk tanúi Kaliforniában, Párizsban, Libanonban, Tunéziában és Egyiptomban. Családok és városok szakadtak ketté. Életek szűntek meg vagy mentek tönkre. Egész nemzetek sorsa pecsételődött meg.

És nem csak arról van szó, hogy ártatlan férfiak, nők és gyermekek ezreit ölik meg, hanem a közös kulturális örökségünket is lerombolják a terroristák. Hogy csak egy keveset említsek a sok közül: az antik Palmyra városát, mely i.e. 200-ban még római kereskedő központ volt, a 12. századi Khudr-mosét Mosulban és a 7. századi Szent Ahoadamah templomot Tikritben.
Ez nem egyetlen egy ország háborúja. Ez minden ország háborúja.

Elérkeztünk az emberiség fordulópontjához. Tudatosan mondom azt, hogy mi, mert mindannyiunkról szó van most. Nem a muszlimokról van szó a keresztényekkel szemben. Vagy nem a konzervatívakról a liberálisok ellen, vagy a keletről a nyugattal szemben. Ez nem egyetlen egy ország háborúja, ez minden ország háborúja. Hiszen a történelemben először a civilizált világnak egy közös ellensége van. És a közös ellenség egyértelmű válaszra vár. Nem egy félmegoldásra. És nem is egy elkésett válaszra.

Egy tettrekész szövetség kell, egy kompetens koalíció. Az együttes jólét reményében össze kell fognunk. A vallási vezetőknek megegyezésre kell jutniuk. A világ minden táján össze kell fogniuk az embereknek, és megegyezésre kell jutniuk. Ez nem csak egy kézzel fogható háború. Ez egy többfrontos háború. Annak érdekében, hogy legyőzzük az Iszlám Államot, meg kell értenünk az ő gondolokodásmódjukat és taktikájukat.

Itt pszichológiai hadviselésről van szó. És a fegyver, amit választottak, az a félelem. A megfélemlítés. Bruce Schneier ezt úgy nevezte: “háború az elme ellen”. Más néven a leghatásosabb tömegpusztító fegyvernek is lehetne nevezni. Városokat bénít meg, üzleteket zár be. Tönkre teszi a gazdaságot, és ellehetetleníti a tömegközlekedést. Ami viszont a legnagyobb pusztulást jelenti, az az, hogy a különböző kultúrájú emberek között elveti a bizalmatlanság és az intolerancia magját.

Nem szabad hibáznunk, mert ha engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, akkor máris ők nyertek. Igen, a félelem fertőző, de a bátor viselkedés is az. Minden alkalommal, mikor moziba megyünk, velük vívjuk meg a saját kis harcunkat. Akkor is, ha bevásárolni megyünk a bevásárló központba vagy egy karácsonyi vásárra. Vagy ha művészetet alkotunk vagy zenélünk. Mindvégig velük harcolunk, amíg megmutatjuk nekik, hogy nem félünk tőlük.

Hol lehetne ezt jobban megvalósítani, mint az örök városban, Rómában?! Ez a hely akkora történelmi jelentősséggel bír, hogy kitűnő helyszínnek ígérkezik ahhoz, hogy eltökéljük: meg kell óvnunk a közös jövőnket! Ebben a városban született meg és virágzott az a rengeteg tudás és művészet, építészet és kreativitás, amit mindannyian ismerünk. Róma a remény lenyomata: egyesült erővel létrehozhatjuk azt a biztonságos és csodás jövőt, amit mindannyian megálmodtunk saját és gyermekeink részére.”