Egy tizenhét éves miskolci iskolás ügyétől hangos a sajtó, akit a finn rendőrség jelzése alapján fogott el a TEK műveleti egysége otthonában, március 30-án. - írja a kepmas.hu. A kamasz fiú több nemzetközi közösségi oldalon hangoztatta, hogy iskolai vérengzésre készül. Arról csetelt, hogy amint nagykorúvá válik, fegyvert vásárol, beiratkozik egy lövészklubba a technika elsajátítása érdekében, majd visszamegy a régi iskolájába, és válogatás nélkül rálő az emberekre.

„Nagyon komolyan gondolta azt, hogy a saját általános iskolájába visszamenve kiskaliberű fegyverekkel a gyermekekre rálő, majd amikor a rendőrök megérkeznek, akkor pedig nagyobb kaliberű sörétes fegyverrel próbálta volna felvenni a tűzharcot”

– mondta a Rádió1 Balázsék című reggeli műsorában Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója, aki korábban arról is beszélt, hogy a fiú hírnévre vágyott.

A Blikk megkeresésére a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség helyettes szóvivője elárulta, hogy a fiú tagadta az emberölés előkészülete bűncselekmény elkövetését a gyanúsítotti kihallgatása során. „Azt mondta, nem kívánt senkit sem megölni, és fegyvert sem akart szerezni. Saját maga közölte, hogy nagyon komoly pszichés problémákkal küzd, és szerinte erre vezethetők vissza a bejegyzései” – nyilatkozta Jogg Zsolt.

Szövetséget keres a rendőrség a szülőkkel

„Mi szövetséget keresünk a szülőkkel. Azt pontosan tudjuk, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak az ilyen korú gyereket nevelő szülők, hiszen ezek a gyerekek, mint ez a fiatalember is, elvonulnak hétvégére a szobájukba, a szüleiknek fogalmuk sincs, mit csinálnak, csak azt tudják, hogy az interneten lógnak. Itt is a Twittert, a Discordot, a TikTokot, ezeket a fórumokat látogatta, amikor ezekről a dolgokról csetelgetett” – magyarázta a főigazgató.

Hajdu János a szülői felelősségre is felhívta a figyelmet. „Mi egy társadalmi jelzőrendszert építünk a radikalizációra hajlamos fiataloknál elsősorban, de nyilván ezeknél a fiataloknál is” – mondta, majd hozzátette, hogy az Amerikai Egyesült Államokban március végéig több mint 13 iskolai lövöldözés volt idén, ami 10 emberéletet követelt, az átlagéletkor pedig ezeknél a típusú terrorcselekményeknél mindössze 16 év.

A miskolci fiúról pedig tudjuk, hogy felnézett ezekre az ámokfutókra, hiszen kommunikációjában folyamatosan éltette a nashville-i lövöldözőt.

„A szülőket edukálni kell arról, hogy ismerjék fel a tömeges lövöldözők által gyakran mutatott figyelmeztető jeleket: ilyen például azoknak az internetes oldalaknak a felkeresése, amelyek a korábbi iskolai lövöldözőket dicsőítik, valamint a lőfegyverek iránti megszállottság vagy az öngyilkos hajlam” – ezt már Ron Avi Astor professzor nyilatkozta, aki az iskolai erőszak megelőzésével foglalkozik a Kaliforniai Egyetemen.

Hasonló terület szaktekintélye Elizabeth Englander, a Bridgewater Állami Egyetem Massachusettsi Agressziócsökkentő Központjának (MARC) igazgatója. A pszichológia professzora azt a fajta agresszív gyermekkori viselkedést tanulmányozza, amely gyakran megelőzi az iskolai lövöldözést. Englander megelégelte, hogy a gyermekéleteket követelő megannyi tragédia után politikusok válaszlépésére várjon, és kutatni kezdte, hogy a közösségek, azon belül is a család mit tehetnek a megelőzés érdekében. Gondolatait a The Conversation oldalon összegezte.

Vannak figyelmeztető jelek

A professzor szerint mivel a pedagógusok naponta figyelik a tanulók érzelmi fejlődését, ők talán könnyebben észrevehetik a gyanús viselkedést, és beavatkozhatnak. Sajnos nagyon kevés a képzett iskolapszichológus, pedig Englander szerint

a mentálhigiénés szakemberek jelentik a társadalom első védvonalát a problémás diákokkal szemben

– különös tekintettel a serdülőkori depresszió és szorongás egyre gyakoribb előfordulása miatt.

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a szélsőséges erőszakos megnyilvánulásokat szinte mindig bizonyos viselkedési problémák előzik meg.

Ilyen például az agresszióra való hajlam, a társadalmi kapcsolatok jelentős hiánya, a súlyos mentális betegségek jelei, valamint az erőszak és a fegyverek iránti rajongás.

„Általában magányos elkövetőnek hívjuk ezeket az embereket. Van három dolog, ami nem törvényszerűen, de sokszor együtt áll: ezek a gyerekek nem szedik a gyógyszereiket, a terveiket az interneten kommunikálják, és a legtöbbnek van fegyverszerzési törekvése, nagykorúként lőtérlátogatási tapasztalatai” – magyarázta Hajdu János.

Az internet tele van erőszakkal, és itt nem csak a háborús játékokra kell gondolni, hanem az agresszív trollokra is, akikkel mindannyian találkoztunk már a világhálón böngészve. England szerint viszont az erőszakos videojátékok és az erőszakos viselkedés között nem lehet egyértelmű összefüggést találni. Vannak olyan tanulmányok, amelyek egyáltalán nem látnak kapcsolatot, mások már kongatják a vészharangot, hogy a virtuális vérengzés sötét gondolatokat ültet el a gyerekeink fejében. A szakértő szerint ezek az ellentmondó kutatások azt bizonyítják, hogy

az online tartalmak, játékok különbözőképpen hatnak, ezért nekünk szülőknek kell felmérnünk, milyen következményekkel járnak a gyerekeink életében.

„Ha a lánya szereti az Assassin’s Creedet, de gyengédséget mutat, sikeres társas kapcsolatai vannak és boldog, előfordulhat, hogy a képernyőn megjelenő erőszak nem lesz erős hatással rá. De ha gyermekét vonzzák az erőszakos játékok, és hajlamos az agresszív viselkedésre, érdemes szakemberhez fordulni” – javasolja a pszichológus.

Engler azt is aláhúzza, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyerekeknek is szükségük van bizalmasokra, aki lehet családtag vagy barát, a fontos az, hogy észrevegyük, amikor a gyermekünk elszigetelődik, mert az súlyos problémákat okoz az életükben.

A szakértő szerint a legfontosabb, hogy beszéljünk gyermekünkkel, mert ez a legegyszerűbb ugyanakkor legnehezebb módja is annak, hogy megbizonyosodjunk arról, jól vannak.

„A gyerekek, a kamaszok különösen, sokszor nem akarnak beszélni az életükről, de mindenképpen kérdezz!”

„Kutatásaim alapján azt mondhatom, hogy ha egyszerűen megkérdezzük őket a barátaikról, a technológiahasználati szokásaikról, a napjukról, az fontos része annak, hogy kimutassuk a törődésünket. Még ha nem is válaszolnak, az érdeklődésünkből tudják, hogy ott vagyunk nekik” – teszi hozzá a szakértő, aki szerint amikor iskolai lövöldözés kerül a hírekbe, érdemes leülni a gyerekkel és megkérdezni a véleményét arról, ami történt, beszélgetni az iskolájáról, barátairól és arról, hogyan érzi magát a közösségben.

Nyitókép: illusztráció