Az origo.hu azt írja, úgy értette, politikai és gazdasági értelemben már elkezdődött, és ha nem lesz hamar béke, ez katonailag is, a maga konkrétságával is megtörténik. Az Egyesült Államokat tette alapvetően felelőssé az orosz-ukrán háborúért. Ugyanakkor nem drukkol (már ha egy háború esetében lehet használni ezt az igét) egyik félnek sem - a nyugati világ jövőjéért aggódik. Most újabb érdekes interjút adott az ÉlucidMedia nevű YouTube-csatornának és a könyvében leírt, a Le Figarónak elmondott gondolatait árnyalja, egészíti ki. 

A 3. világháború megkezdődött - Emmanuel Todd világhírű francia antropológus új könyve

Emmanuel Todd új könyve, „A 3. világháború már elkezdődött" azért Japánban jelent meg, mert a jelenlegi franciaországi hangulat ezt nem tette lehetővé, ahogy fogalmazott

„ELEVENEN MEGÉGETTÉK" VOLNA, HA EZ OTT JELENIK MEG. AZAZ, A FRANCIA SZÓLÁSSZABADSÁG HIÁNYA MIATT EGY FRANCIA ELISMERT TUDÓS SAJÁT ORSZÁGÁBAN NEM JELENTETHETTE MEG KÖNYVÉT AZ OROSZ-UKRÁN HÁBORÚRÓL.

Franciaországban ellentmondásos Todd megítélése, különös tekintettel arra, hogy közismert Maastricht-ellenessége miatt nem néznek rá jó szemmel, nem kap megszólalási lehetőséget sem a rádióban, sem a televízióban, a baloldali médiumok pedig marginalizálni próbálják az egyébként baloldali gyökerű tudóst. Az Origó itt írt Toddról.

Leegyszerűsítve: Todd Maastricht-ellenessége azt jelenti, hogy az Európai Unió jelenlegi döntéshozatali mechanizmusait az 1992-ben elfogadott és 1993. november 1-én hatályba lépett úgynevezett maastrichti megállapodás vezette be. A megállapodásra vonatkozóan Franciaországban népszavazást tartottak, ahol csekély 51%-kal győzött az igen.

A MEGÁLLAPODÁS ELLENZŐI, KÖZTÜK TODD, AZT KIFOGÁSOLTÁK, HOGY AZ ÚJ SZABÁLYOK TÚLSÁGOSAN NAGY HATALMAT ADNAK A BIZOTTSÁGNAK, A TAGÁLLAMI SZUVERENITÁS PEDIG FOLYAMATOSAN CSÖKKEN. 

Az orosz-ukrán háború értékelése

Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban a Századvég jóvoltából Magyarországon is ismert John Mearsheimer professzorra hivatkozik, részint az Egyesült Államok súlyos felelősségével kapcsolatban, és részint azért, mert Todd szerint is amíg az oroszoknak létkérdés, az USA számára nem az a háború megnyerése. Az oroszok ezért nem fogják addig abbahagyni, amíg nem nyernek. Vagyis, életbevágóan fontos ezért is az egész világnak a gyors béke.

Todd szerint, ha az oroszok kitartanak mind katonailag, mind gazdaságilag, nagyhatalomként, akkor az orosz-ukrán háború hátterében egy erős orosz-indiai-kínai-szaúdi koalíció jöhet lére, amely kívül esik az amerikai befolyási zónán és végül megtörheti az USA gazdasági és pénzügyi hatalmát, összeomolhat pénzügyi irányító szerepe. Azaz, végül az USA számára is létkérdéssé válhat a háború megnyerése, egyre jobban belesodródik, és ez annyit jelent, hogy a háború elhúzódhat.

Todd meglátása szerint az emberek jóval naivabban közelítették meg a háborút, mint a történészek. Az emberek számára a háború katonákat, tankokat jelent, persze nem a saját ország katonáit - az emberek így gondolnak a háborúra, miközben súlyos gazdasági kihatásai is vannak. Nem értették meg, hogy amikor a Nyugat gazdasági szankciókat hozott Oroszország ellen, már belépett - politikai és gazdasági értelemben - a háborúba. A francia tudós tehát egyértelműen ellenzi a brüsszeli szankciókat.

TODD AZ USA IRAK ELLENI SZANKCIÓIT HOZTA FEL PÉLDAKÉNT, AMELY EGY FRISS ELEMZÉS SZERINT AZT MUTATJA, HOGY A SZANKCIÓS POLITIKA MIATT SZÁZEZRES NAGYSÁGRENDBEN HALTAK MEG IRAKBAN AZ EMBEREK ÉS EGYÉBKÉNT TELJESEN EREDMÉNYTELEN VOLT KATONAI ÉS GAZDASÁGI ÉRTELEMBEN.

AZ ELŐREJELZÉSEK SZERINT A SZANKCIÓKNAK GYORSAN „VÉGEZNIÜK KELLETT VOLNA" AZ OROSZOKKAL, DE NEM EZ TÖRTÉNT.

Hibás volt ez a gondolat tehát, az oroszok ugyanis jobban felkészültek a háborúra, mint azt a Nyugat feltételezte. Óriási infláció következett be az EU-ban, egyes országokban még az oroszországinál is nagyobb mértékben. Ukrajna vesztésre áll, a Nyugat erre most ébredt rá, és ezért indult meg a tankok Ukrajnába küldése is, és ezek már nem védekező, hanem támadó jellegű haderőt képviselnek. Ezzel pedig mindenki, az emberek számára is világossá vált, hogy elkezdődhet a 3. világháború.

TODD VÉLEMÉNYE SZERINT, HA MA FRANCIAORSZÁGBAN BÁRKI REÁLISAN AKARJA MEGKÖZELÍTENI A HÁBORÚT, AZT PUTYIN ÜGYNÖKÉNEK KIÁLTJÁK KI, HOLOTT A PLURÁLIS, LIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁNAK ÉPPEN A VÉLEMÉNYEK SOKSZÍNŰSÉGE LENNE AZ ALAPJA.

Álláspontjának kifejtésével Todd pontosan ezt a demokráciát védi, amelynek valós elemzésekre és adatokra lenne szüksége.

Fontos, hogy Todd kiemeli, hogy gyűlöli ezt a háborút, mint minden háborút általában véve, de az újságírókat lázba hozza a háború és az, ami Ukrajnában történik. A döbbenetes és borzasztó képek ellenére képesnek kell lenni arra, hogy átlássuk, mi vezetett el ide és reményét fejezte ki, hogy egy reális vízió a döntéshozók számára lehetővé válik, hogy minél előbb véget érjen ez a háború.
Franciaország konkrét háborúba belépésével kapcsolatban arról beszél,

A GYAKORLATBAN NEHEZEN KÉPZELHETŐ EL AZ EGYÉBKÉNT SEM LÉTEZŐ FRANCIA HADSEREG BEAVATKOZÁSA A HÁBORÚBA, SOKKAL INKÁBB ARRÓL LEHET SZÓ, HOGY INKÁBB A LENGYEL HADSEREG KEVEREDIK BELE A HÁBORÚBA, HISZEN MÁR MOST IS EZRES NAGYSÉGRENDBEN VANNAK LENGYEL KATONÁK UKRÁN FÖLDÖN.

Todd a „Leopard" harckocsikat hozza fel példának, az ezt kezelő és kiszolgáló személyzet lengyelekből és a balti országokból jön.

Eltűnt a pacifizmus, az európaiak egy sci-fi regényben élnek

Egyfelől az újságírók, másfelől a lakosság szempontjából érdemes megvizsgálni, hogy miért és hova tűnt el a pacifizmus. Todd szerint

A NYUGAT-EURÓPAI LAKOSSÁG (A KÖZÉPOSZTÁLY NAGYOBB MÉRTÉKBEN, MINT AZ ALSÓBB RÉTEGEK) TELJES MÉRTÉKBEN ELUTASÍTJA AZ OROSZOKAT ÉS SZOLIDÁRISAK UKRAJNÁVAL.

Ennek egyik oka a valós értékelés hiánya, a másik pedig az, hogy a külpolitikát nem értik meg az emberek, ahogy Todd fogalmaz, a külpolitika egy demokrácián kívüli területté vált, amit alapvetően a hierarchia (elit) működtet anélkül is, hogy az emberek megértenék, miről van szó. Ez a helyzet addig áll fönn, amíg a társadalom teljes mélységében nem válik érintetté. 

A MOSTANI HÁBORÚ HULLÁMSZERŰEN, GAZDASÁGI VONALON ÉRKEZETT MEG ELŐSZÖR AZ ÚGYMOND ALSÓBB OSZTÁLYOKAT ÉRINTVE A HÁBORÚS INFLÁCIÓVAL, CSÖKKEN AZ ÉLETSZÍNVONAL, MAJD MIUTÁN MÁRA VILÁGOSSÁ VÁLT, HOGY TARTÓSABB HÁBORÚRA KELL FELKÉSZÜLNI, MÁS KÖVETKEZMÉNYEKKEL IS SZÁMOLNI KELL. 

A közvélemény ennek tudatában változhat és a két leginkább elítélt foglalkozást űzők, a politikusok és az újságírók ellen fordulhat. 

A MÉDIÁBAN EGY TOTÁLISAN USZÍTÓ, HÁBORÚS ELBESZÉLÉS ÉS PROPAGANDA URALKODIK, AMIT EGY OLYAN OSZTÁLY KÉPVISEL, AMELYET NEM SZERETNEK AZ EMBEREK ÉS ÍGY BÁRMIKOR ÖSSZEDŐLHET AZ ÁLTALUK KÉPVISELT TÖRTÉNETFELFOGÁS.

Az Ukrajnába irányuló egyre nagyobb mértékű fegyverszállításokkal kapcsolatban Todd arra hívja fel a figyelmet, hogy a balti országok és Lengyelország mellett (amely a leginkább belekeveredett a konfliktusba), Szlovákia érintett a leginkább. Lengyelországot Todd szerint nemcsak a történelmi, hagyományos oroszfóbia motiválja, hanem egy olyan spirituális változás is, amely mögött a lengyel katolicizmus hanyatlása áll. Todd szerint a megfelelő következtetést kell levonni az USA, az Egyesült Királyság és a lengyelek részvételével kapcsolatban, és a NATO 5. cikkelyének alkalmazhatóságát meg kell vizsgálni. Ez utóbbi ugyanis az adott ország elleni agresszióra vonatkozik, miközben Lengyelország támadó pozícióban van jelenleg és egyáltalán nem egyértelmű, hogy az 5. cikkely alapján pl. a segítségére kell-e sietni, ha Oroszország viszontválaszként megtámadná. Todd ezt egy komplex ügynek tartja, különösen figyelembe véve azt a tényt, hogy Lengyelország a konfliktus eleje óta végképp Oroszország-ellenes országgá vált. 

TODD SZERINT TEHÁT ERŐSEN KÉRDÉSES, HOGY AUTOMATIKUSAN TÁMOGATNI KELLENE-E A TÁMADÓ POZÍCIÓBAN LEVŐ LENGYELORSZÁGOT, HA AZ OROSZOK VISZONTTÁMADNÁK.

Ami a háborúhoz kapcsolható lehetséges víziókra vonatkozik, kiemeli, hogy az Egyesült Államok úgy tartja, hogy miután két óceán védi, ezért „sérthetetlen" helyzetből politizál, és az ehhez mért erőből („power") cselekedik. Ebből az az igazság, hogy ténylegesen jóval nagyobb erőt képviselnek, mint Oroszország, de ugyanígy gondolkodnak az oroszok is, akiké a világ legnagyobb országa, ha nem is a népességre vonatkozóan, hanem területre. Mindketten ugyanabban a mentalitásban élnek, viszont az USA (politikai értelemben) támadó, („nem kérdőjelezhető meg, hogy mi domináljuk a világot") Oroszország védelmi pozícióban van.

EHHEZ KÉPEST A NYUGATI ORSZÁGOK EGY SCI-FI REGÉNYBEN ÉLNEK. AZT HITTÉK, HOGY EGY SOKNEMZETŰ POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI HATALMAT HOZHATNAK LÉTRE, ÉS UKRAJNA FELÉ IS TERJESZKEDHETNEK, HADSEREG NÉLKÜL. DE NINCS HADSEREGÜK ÉS AZ AMERIKAIAK EZT HASZNÁLJÁK KI

Todd szerint.

Az emberek szerint a szabadságot és demokráciát képviselő Nyugat és az autokráciát megtestesítő Oroszország áll szemben egymással az ukrán fronton. Az USA Todd szerint nem így látja a helyzetet.

TODD ELMÉLETE SZERINT AZ USA NEM EGY LIBERÁLIS DEMOKRÁCIA, HANEM EGY LIBERÁLIS OLIGARCHIZMUS, AMELY NEM A DEMOKRÁCIÁJÁT VÉDELMEZI, HANEM BIRODALMI KONTEXTUSBAN GONDOLKODIK

(Todd a beszélgetés során többször is utal Brzezinski a „Nagy sakktábla" című művére). Todd úgy látja, hogy Oroszország a putyini időszakban egyfajta szociális és állami stabilitást ért el, csökkent az erőszakos cselekmények és az emberölések száma, az öngyilkossági ráta, vagy a csecsemőhalálozás, amelyben Oroszország jobb helyzetbe került, mint az USA. Ami pedig a moralitást illeti, egy konzervatív ideológia mellett tették le a voksot.

Todd geopolitikai értékelése, a nyugati világ válsága

Todd geopolitikai értékelésében megjelent az angolszász világ és értékek válságának víziója (az Egyesült Királyságban 7%-os az életszínvonal visszaesése, az egész társadalom csúszik lefelé) és a nyugati világ teljes válságáról beszél. Az amerikai geopolitikusok és maga az Egyesült Államok politikája is a Brzezinski doktrínára épül, amely

LEEGYSZERŰSÍTVE ABBÓL INDUL KI, HOGY A KOMMUNIZMUS BUKÁSÁVAL VÉGET ÉRT A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN LÉTREJÖTT AMERIKAI BIRODALOM ÉS AZ AMERIKA ÁLTAL VEZETETT VILÁGREND, AMELY KÉT IPARI NAGYHATALOM, JAPÁN ÉS NÉMETORSZÁG MEGHÓDÍTÁSÁRA ÉPÜLT.

Világossá vált számukra az is, hogy a kommunizmus összeomlása után nem lesz szükség az Egyesült Államokra Európában, ezért amerikai szempontból meg kellett akadályozni, hogy Németország és Oroszország egymáshoz közeledjenek. Az orosz-ukrán háború valójában az USA „mesterterve" volt, egy háború, 100 km-re az orosz és 8000 kilométerre az amerikai határtól. A német-orosz közeledés gazdasági és főleg energetikai vonalon erősödött föl, a 2008-as pénzügyi válság után még inkább érvényesülni kezdett Németország Európa fölötti dominanciája is.  

AZ USA SZEMEI ELŐTT TEHÁT MEGJELENT A NÉMETEK ÁLTAL DOMINÁLT EURÓPA, AMELY EGYRE SZOROSABBRA FŰZI A GAZDASÁGI SZÁLAKAT OROSZORSZÁGGAL ÉS EZ A VALÓSÁGBAN BE IS KÖVETKEZETT. EZ ELFOGADHATATLAN VOLT SZÁMUKRA, EZÉRT KIALAKÍTOTTÁK A WASHINGTON-LONDON-VARSÓ-KIJEV TENGELYT, AMELYBŐL KIMARADT NÉMETORSZÁG, SŐT AMELY SZABÁLYOSAN KÖRBE ZÁRTA NÉMETORSZÁGOT.

Todd szerint, és végül ezt igazolja az Ukrajnába küldendő tankok kérdése is, a háború kezdete óta a nyugati diplomáciai erőfeszítések nem Oroszországra, hanem arra koncentráltak, hogy nyomást gyakoroljanak a németekre és bevonják őket a háborúba, erre irányult a francia könnyűfegyverzet, vagy az angol Challenger tankok Ukrajnába szállítása vagy a lengyelek folyamatos nyomásgyakorlása is. Mindez a Brzezinski doktrína ismeretében, amelyben ráadásul Ukrajnának kitüntetett szerepe van abban, hogy megakadályozzák Oroszország nagyhatalommá válását, más fényben tünteti fel a helyzetet.

A NYUGATI VILÁG ELKÉPESZTŐ NAIVITÁST TANÚSÍTOTT, AMI MÉG NAGYJÁBÓL ELFOGADHATÓ IS LENNE AZ IRÁNYÍTOTT NÉP RÉSZÉRŐL, DE NEM AZ IRÁNYÍTÓKTÓL.

Todd szerint az európaiak naivitására vezethető vissza az a hamis vélekedés is, hogy az amerikaiak őszintén segíteni akarnák az ukrán népet.

Az antropológia és a politika kapcsolata

Todd külön kitér az orosz és az ukrán családmodell eltérésére, amelynek messzebb is ható következményeiről is értekezik. Az orosz családmodell hagyományosan paternalista, kevésbé individualista, az apa központi, autoriter szerepére épül, amely esetenként még erőszakosnak is nevezhető Todd szerint, ha végigtekintünk az orosz történelmen, sőt túllép a családi viszonyokon is. Az ukrán családmodell ettől eltér, jobban emlékeztet egy lengyel, nyugatosabb, individualista modellre.

Az antropológia és a politika összekapcsolódásával kapcsolatban Todd messzire mutató gondolatokat vázol fel. Kétféle modell ütközik össze elméletében, az egyik a szigorú értelembe vett paternalista modell, amelyben az apa és az apai örökösi ág a domináns, a másik a bilaterális családmodell, amelyben a nőnek és a férfinak, valamint felmenőiknek azonos súlya van a születendő gyermek státusza szempontjából. Bizonyos mutatók alapján előbbi családmodellben élő országok hátrébb vannak az erősen vitatható jelentőségű és értékű, úgynevezett demokrácia fejlettségi „versenyben" (például az Economist szerint), mint a nem paternalista modellben élő országok. Ezzel összefüggésben teszi azt a megállapítást, hogy bizonyos politikai értékek, értékrendek alapjai ebben a családmodell különbségben rejlenek, és ezek az értékek, nézetek, világnézetek ha úgy tetszik, kevésbé rugalmasak és csak lassan változtathatók meg. Épp ezért veszélyes Todd szerint az antropológiai értékeket és a politikai értékeket összekeverni, összemosni. Az antropológia tehát ebben a kontextusban az, hogy egy társadalom milyen családmodellben él, sokkal szilárdabb alapokat jelent, mint a politikai értékrendszer, amely sokkal változékonyabb.

Hamis az a kép, hogy Oroszország elszigetelt lenne

Todd szerint a nyugati, gyorsan változó optikában nem szabad a nárcizmus csapdájába esni. Az, hogy jóváhagyjuk a feminizmust és eredményeit, még nem jelenti azt, hogy mi, tehát a Nyugat felsőbbrendűek lennénk és mi lennénk a világ fényhozója.

LEHETSÉGES PUTYINT KRITIZÁLNI AZZAL, HOGY HOMOFÓB TÖRVÉNYEKET FOGAD EL A DUMA AZ LMBTQ-PROPAGANDA ELLEN, DE PONTOSAN AZ ELLENKEZŐJE TÖRTÉNIK ANNAK, AMIT A NYUGATI IDEOLÓGUSOK ÁLLÍTANAK, ÉS AHELYETT, HOGY EZ ELVÁGNÁ PUTYINT AZ ÁLTALUK HALADÓNAK VÉLT VILÁGTÓL, MÉG INKÁBB VONZÓVÁ TESZI AZ OROSZOKAT AHHOZ KÉPEST, MINT AMEKKORA BEFOLYÁSUK VOLT A KOMMUNIZMUS ALATT.

MÍG AZ ATEISTA-KOMMUNISTA VILÁGNÉZET PÉLDÁUL AZ ARAB VILÁGBAN KOMOLY ELLENSZENVET VÁLTOTT KI, AZZAL, HOGY OROSZORSZÁG NAGY, KONZERVATÍV ÉS ANTIKOLONIALISTA HATALOMKÉNT DEFINIÁLTA ÚJJÁ MAGÁT, MEGVÁLTOZOTT A HELYZET, ÉS NAGYON IS ELFOGADHATÓ ORSZÁG LETT PÉLDÁUL SZAÚD-ARÁBIA SZÁMÁRA.

Ennek hatásait már érezni lehet például az olajra vonatkozó, oroszoknak nyújtott szaúdi támogatásban. A Nyugat rosszul ítéli meg Oroszországot, és nem izolált annyira. Egyértelmű, hogy az ENSZ-szavazások alapján Kína, India, Dél-Afrika, Algéria, Irán szimpatizálnak Oroszországgal, de az is egyértelmű, hogy az országok többsége elítélte az orosz intervenciót. Ami viszont az ENSZ-szankciók megszavazását illeti, a nyugati világ háttérbe szorult, és többen vannak azok, akik nem szavazták meg azokat. Todd egyáltalán nem örül ennek és hangsúlyozza, hogy a Nyugat miatt aggódik, amikor arról beszél, hogy ez elsősorban az USA-nak komoly figyelmeztetés, ugyanis ha a nyugati, amerikai reakciók miatt egy kínai, orosz, indiai hatalmi centrum körül szerveződnek ezek az országok, akkor vége az Egyesült Államoknak.   

A GDP alapú megközelítés korszerűtlensége, az orosz és amerikai háborús gazdaság összevetése, Kína szerepe a háborúban

Todd röviden kitér arra is, hogy a gazdasági fejlettség, fejlődés és erő GDP-ben mért nagysága részben meghaladott dologgá vált. A GDP, mint mutató alapvetően a II. világháború utáni időszak fontos mutatója, amely mögött a fizikai termelés állt. Az ipari termelés delokalizációjával és a szolgáltatószektor növekedésével a GDP fiktívvé vált a leginkább iparosodott és legfejlettebb országokban. Ha megvizsgáljuk az USA GDP-jét, az egészségügyi szektor 18%-ot jelent például (miközben a normális fejlettségű országokban ugyanez 9-11%), de ez nincs korrelációban az országban várható élettartammal, ugyanis a GDP-ben számolt egészségügyi kiadásokban a túlfizetett orvosok bére, a minden országhoz képest jóval drágább gyógyszerek ára és a túlfizetett ügyvédi költségek is benne vannak, de a börtönök költségeit is hozzászámolják.

AZ AMERIKAI GDP VALÓJÁBAN CSAK EGY „SZÉLFUVALLAT", MÉG CSAK EMLÍTENI SEM ÉRDEMES A PÉNZÜGYI VAGY IMMATERIÁLIS TEVÉKENYSÉGEKET ENNEK KAPCSÁN, AMELYEK MIND HOZZÁJÁRULNAK AZ USA BELSŐ TÁRSADALMI DISZFUNKCIONALITÁSÁHOZ.

Ebben az olvasatban tehát nem is érdemes a GDP-ről beszélni.

Ezzel szemben az orosz gazdaság sokkal inkább a valós termékeken és termelésen alapul. Todd mindezekből arra következtet, hogy a gazdasági és innovációs fejlődéshez valóságos gazdaságra és munkaerőre van szükség, ami egy háború esetén az ipari termelés flexibilitásán mérhető leginkább. Ennek alapja pedig a mérnökök, a technikusok képzése.

Az Egyesült Államokban 330 millióan élnek, több mint kétszer annyian, mint a 146 milliós Oroszországban (a diákok korosztályában 2,2-szer nagyobb a különbség).

A FELSŐOKTATÁSBAN RÉSZT VEVŐK KÖZÖTT AZ USA-BAN 7%, MÍG OROSZORSZÁGBAN 25% TANUL MÉRNÖKNEK. EZ AZT JELENTI, HOGY HIÁBA TANUL 2,2-SZER KEVESEBB FIATAL OROSZORSZÁGBAN, AZ OROSZOK 30%-KAL TÖBB MÉRNÖKÖT BOCSÁTANAK KI AZ EGYETEMEKRŐL.

Az Egyesült Államok, bár valamikor hatalma és gazdagsága a tudósok és mérnökök képzésére épült, jelenleg külföldi hallgatókkal tölti ki a hiányt, akik főként indiaiak, sőt, még inkább kínaiak. Ez a helyettesítő erőforrás nem jelent biztonságot, és már most is csökkenőben van. Ennek köszönhető az is, hogy Oroszország simán túlélte a 2014-es szankciókat.

MÍG A KRÍMI HÁBORÚ ELŐTTI IDŐSZAKBAN 40 MILLIÓ TONNA BÚZÁT TERMELTEK, EZ MOSTANRA ELÉRTE A 90 MILLIÓT, SŐT OROSZORSZÁG LETT A LEGNAGYOBB ATOMERŐMŰ EXPORTŐR A VILÁGON.

Az amerikaiak 2007-ben még arról beszéltek, hogy stratégiai ellenfelük olyannyira a nukleáris hanyatlás állapotában van, hogy hamarosan az USA elsőként tud csapást mérni a válaszképtelen Oroszországra. Mára az oroszok nukleáris fölénybe kerültek a hiperszonikus rakétáikkal. Mindezt az orosz háborús gazdaság flexibilitása és a mérnökképzés tette lehetővé Todd szerint. Ráadásul ez a háború a hadigazdálkodás szempontjából teljes mértékben eltér a korábbi háborúktól. Összevetve a II. világháborúval, ahol az emberi (tömeg)tényező szerepe óriási volt, végül is két gazdasági hatalom összecsapása történt.

EBBŐL AZ ÖSSZECSAPÁSBÓL A NÁCI NÉMETORSZÁGNAK SEMMILYEN ESÉLYE NEM VOLT GYŐZTESEN KIKERÜLNI A VILÁG IPARI TERMELÉSÉNEK EGYEDÜL 45%-ÁT ADÓ EGYESÜLT ÁLLAMOKKAL SZEMBEN.

Ugyanígy, Sztálin azon egyszerű oknál fogva nyert, hogy több harckocsit tudtak gyártani, mint a németek. Tehát gazdasági győzelemről beszélhetünk.  

Óriási a különbség viszont ma, amikor az USA már csak mintegy 17%-át teszi ki a világ ipari termelésének, miközben a valóságban (a globalizáció és a delokalizáció miatt) nem lehet tudni, hogy ténylegesen mennyi is az USA része a világgazdaságban. Todd felidézi, hogy a baloldali CNN hírtelevízió a háború kezdete óta azzal van elfoglalva, hogyan tudja Amerika a rakéták és a fegyverzet tömeggyártáshoz szükséges gyártósorait újraindítani. 

A HÁBORÚ TEHÁT ISMÉT GAZDASÁGI HATALMAK ÖSSZECSAPÁSA, DE MOST NEM LEHET MÉG CSAK MEGJÓSOLNI SEM A VÉGKIMENETELÉT,

MERT SEM AZ AMERIKAI, SEM AZ OROSZ FEGYVERZET UTÁNPÓTLÁSI, IPARI KAPACITÁSOKAT NEM ISMERJÜK VALÓJÁBAN. VISZONT, HA EGY KICSIT MESSZEBB MEGYÜNK, AKKOR MEGÁLLAPÍTHATJUK, HOGY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMOLY KOCKÁZATOT VÁLLALT A HÁBORÚ KITÖRÉSEKOR AZZAL, HOGY KÍNÁVAL IS KONFRONTÁLÓDOTT. MINDEN SAJTÓVÉLEKEDÉS ÉS NYUGATI ARROGANCIA ELLENÉRE KÍNÁT INTELLIGENS EMBEREK VEZETIK, ÍGY TISZTÁBAN VANNAK AZZAL, HOGY HA OROSZORSZÁG KUDARCOT VALL, ŐK KÖVETKEZNEK. EZÉRT HA ARRA SZÜKSÉGE LESZ, NYÍLTAN FOGJÁK GAZDASÁGILAG IS TÁMOGATNI OROSZORSZÁGOT. 

rdekes, ahogy mondja „hipotetikus összefüggésre" mutat rá Todd akkor, amikor arról beszél, hogy

a média bemutatja azt, hogy Irán drónokat, Észak-Korea más fegyvereket szállít Oroszországnak, de arról, hogy Kína bármit is szállítana, senki sem beszél. Mert senkinek nem érdeke erről beszélni

- fűzi hozzá Todd. Abban a pillanatban, amikor az USA bejelentené, hogy Kína iparilag és gazdaságilag is támogatja Oroszországot, az egyenértékű lenne azzal, hogy az USA elveszítette a háborút.

Oroszország célja kitartani mindenáron, de Európának fogalma sincs, hogy mi a célja

Todd külön kitér arra is, hogy Oroszországnak az az érdeke, hogy kitartson a háborúban, megtartsa az elfoglalt területeket, esetleg terjeszkedjen a Donbass térségben, de nem szándékozik megtámadni sem gazdaságilag, sem pénzügyileg a Nyugatot. És ha kitart, ez sikerül neki, akkor a nyugati világ összeomolhat. A nyugati világ, az EU még azt sem tudja, hogy mi a célja ezzel a háborúval, mit akar elérni.

A HÁBORÚBAN KITARTÓ UKRÁN HADERŐ UGYANAKKOR AZ USA-T IS MEGLEPTE, NEM SZÁMÍTOTTAK ERRE, AZ Ő CÉLJUK AZ VOLT, HOGY A NÉMET-OROSZ RELÁCIÓT MEGRONTSÁK, NEM SZÁMÍTOTTAK EGY ELHÚZÓDÓ HÁBORÚRA.

A kínai világkép

Kína arra számít, hogy a világ átrendeződik, és számos belső probléma, például demográfiai kérdések kötik le, egyfajta hezitálás jellemezi (annak tudatában is, hogy mind tengerészeti, mind technológiai területen az USA mögött vannak).

Kína valahol a realizmus és a megalománia között helyezkedik el Todd szerint. Ezen kívül, ahogy azt a demográfusok előre jelezték,

2022-TŐL KEZDŐDŐEN JELENTŐS MÉRTÉKBEN CSÖKKEN A MUNKAKÉPES LAKOSSÁG SZÁMA, 2040-RE A JELENLEGI MAJDNEM 900 MILLIÓ AKTÍV MUNKAERŐHÖZ KÉPEST 400 MILLIÓRA ESIK VISSZA.

Ez kihatással lehet Kína nagyhatalmi törekvéseire is. Legitim, de mégsem teljeskörű megkönnyebbülés tapasztalható az elemzők körében Kínával kapcsolatban, ugyanis nemcsak a kínai munkaerő, hanem a nyugati munkaerő is csökken ezáltal a delokalizáció miatt. Todd úgy látja, hogy a mai magas inflációnak az orosz-ukrán háború és a szankciós politika mellett ez is az egyik oka.

A demográfiai válság következményei és az Egyesült Államok céljai: tönkretenni Európát.

Todd ebből a demográfiai válságból köti át gondolatait egy, a közösségeket érintő antropológiai különbségre és metafizikai szintű problémára. Ennek az a lényege, hogy a legfejlettebb országok között összességében demográfiai válság, népességcsökkenés alakult ki.

AZ USA 1,6 GYEREK/NŐ ARÁNYT „PRODUKÁL", DE AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN, SKANDINÁVIÁBAN, OROSZORSZÁGBAN, NÉMETORSZÁGBAN 1,5, JAPÁNBAN 1,3 ÉS DÉL-KOREÁBAN 0,8% AZ ARÁNY.

Látható és érzékelhető módon ennek a termelésre és a mentalitásra is kihatása lehet. A fejlett országok populációja már nem képes önmagát reprodukálni, ami az egész emberiség, a homo sapiens „sikertörténetének" alapját képezte. Ennek vége. Ez a populáció a termelés és a fogyasztás varázslatában él, mentalitását tekintve pedig egy jólétben élő nyugati populációról beszélhetünk, amely az individualizmus úttörőjeként az erkölcsök „fejlesztését", tranzícióját tűzte zászlajára. De nem egyértelmű itt sem a helyzet, elég csak az amerikai lakosságot súlyosan megosztó abortusz kérdésére gondolni.

EZZEL SZEMBEN PEDIG OTT VAN A MAGÁT KONZERVATÍV NAGYHATALOMKÉNT DEFINIÁLÓ OROSZORSZÁG, AMELY

TISZTELETBEN TARTJA A VALLÁSSZABADSÁGOT, HOMOFÓB RETORIKÁT FOLYTAT. AZ IS IGAZ VISZONT, HOGY DEMOGRÁFIAI SZINTEN PUTYIN SEM TALÁLTA MEG A METAFIZIKAI MEGOLDÁST OROSZORSZÁG SZÁMÁRA, MERT A DEMOGRÁFIA UGYANOLYAN ROSSZUL ÁLL NÁLA IS, MINT A NYUGATI VILÁGBAN.

Todd szerint Oroszország realista, tisztában van demográfiai problémájával, de elvárja, hogy a tiszteletet neki is megadják, és belső biztonsága mellett vissza akarja nyerni befolyását pl. Közép-Ázsiában vagy Ukrajnában is. Alapvetően tisztában van tehát a határaival. Egy ezen túllépő, a világot meghódító Oroszország csak egy őrült elméjében létező merő hipotézis lehet csak. A Nyugat és Oroszország közötti kulturális különbségek végül is az orosz hazafias érzelmek erősödéséhez vezettek. Rengeteg orosz-ukrán vegyes család él ma Ukrajnában, emiatt is nehéz az oroszoknak azt hinni, hogy ők egy független, önálló Ukrajnát támadtak meg.

A NÉMETORSZÁGRA NEHEZEDŐ NYUGATI NYOMÁS, AMELY AZ USA LEGFŐBB CÉLJA VOLT, VÉGÜL IS MAXIMUM PÁR SZÁZ LEOPARD HARCKOCSI ÁTADÁSÁT JELENTI,

AMINEK SEMMI KIHATÁSA NEM LESZ A HÁBORÚRA, EZ AZONBAN PUTYINNAK ELEGENDŐ A II. NAGY HONVÉDŐHÁBORÚ MEGHIRDETÉSÉHEZ ÉS AZ OROSZ LAKOSSÁG ÓRIÁSI MOBILIZÁCIÓJÁHOZ.

Az USA-nak egyértelműen az volt a célja az EU-val szemben, hogy tönkretegye a maastrichti Európát, amelyet mára már nem a német-francia tengely, hanem a német dominancia ural. Ez pedig túlságosan is könnyen sikerült, mert Todd szerint a halottnak titulált NATO (Macron 2021 őszén adott interjújában agyhalottnak nevezte a NATO-t) nagyon gyorsan eljutott oda, hogy átvegye az EU irányítását. Todd szerint egyértelmű, hogy a maastrichti Európai Unió bonyolult szervezeti felépítése miatt a bomlás állapotába került, túlságosan komplexé vált és már semmilyen értelmes perspektíva nincs előtte. Az euro bevezetése éppen az ellenkezőjét érte el annak, mint ami a célja volt, azaz nem a tagállamok egységesítése, hanem hierarchizálása irányába hatott, és végül Németország került az élére.

Nihilizmus, üresség a nyugati hatalmi csúcsokon - az európai fegyverkezés előnyei

Todd szerint egyfajta üresség és beletörődés alakult ki a német és francia hatalom csúcsain.

ENNEK EREDMÉNYEKÉPPEN

AZ AMERIKAI-BRIT-LENGYEL-UKRÁN TENGELY KIALAKULÁSÁVAL EGY TELJESEN DEZINTEGRÁLT EURÓPA JÖTT LÉTRE,

AMELY ELVESZTETTE MÉG ÉLETKEDVÉT IS. TODD SZERINT ENYHE KIFEJEZÉS, HA EURÓPÁT AZ USA PROTEKTORÁTUSÁNAK TARTJUK, NÉMETORSZÁGOT UGYANIS NEM EGYSZERŰEN „URALTÁK", HANEM VALAMI OLYANRA KÉNYSZERÍTETTÉK, AMELY ÉRDEKEIVEL ELLENTÉTES.

Todd úgy látja, hogy helyes politika Németországnak és Franciaországnak is (és másoknak is) felfegyverezni magukat, mert az USA pontosan ezért tudott föléjük kerülni és ezért tudta a lengyeleket maga alá hajtani. Ennek az volt az oka, hogy mindkét ország, Németország és Franciaország is lényegében leszerelték haderejüket. Közép- és hosszú távon tehát az az érdekük, hogy felfegyverkezzenek, de ezt nem szabad annak a rövidtávú célnak feláldozni, hogy részt vegyenek az ukrán háborúban. Azt ugyanis be kell fejezni.

A fegyverkezést viszont közép- és hosszú távon arra kellene fordítani, hogy békében éljünk az oroszokkal és megszabaduljunk az USA hamis védelmétől. Todd számára egyértelmű, hogy az USA célja az volt, hogy bevonja Németországot a háborúba, és ezt el is érte. De az sem kizárt, hogy hosszú távon a felfegyverkezett Franciaország és Németország egy átrendeződött pénzügyi gazdasági világhelyzet során az USA ellen fordulnak.

Fenyegető nukleáris katonai doktrína

Todd szerint a nukleáris katonai doktrína a hidegháború és a Szovjetunió idejében más volt, akkor ugyanis az volt az orosz elv, hogy „nem élünk a nukleáris arzenállal". Erre nem is volt szükség, annyira meggyőző volt a szovjet katonai fölény. Mára a helyzet megváltozott, Oroszország tisztában van azzal, hogy mind gazdaságilag, mind az új technológiák területén alulmaradt, ezért egy új katonai doktrínát kellett kidolgoznia. Ebben például az embereknek (katonáknak) jóval kisebb szerepe van, mint pl. Sztálin idejében, amikor tömeges emberi erőforrásokat tudtak mozgósítani.

EBBEN A DOKTRÍNÁBAN, HA ÉS AMENNYIBEN AZ OROSZ NÉP VAGY TERÜLET INTEGRITÁSÁT ÉRI FENYEGETÉS VAGY TÁMADÁS, AKKOR TAKTIKAI ATOMFEGYVEREK BEVETÉSÉRE IS VAN LEHETŐSÉG.

Pontosan ezért is nem abszurditás arra gondolni, hogy ha a NATO által megszervezett ukrán haderők visszafoglalják pl. a Krímet, amely az oroszok szerint Oroszország, elképzelhető a taktikai atomfegyverek bevetése, de ennél több azért nem (nyilván minden a választól is függ). De Todd az igazi veszélyt nem ebben, hanem a hiperszonikus rakétákban látja, amelyeket jelenleg egyetlen védelmi rendszer sem tud megsemmisíteni. Ezáltal lehetséges, hogy az oroszok az agresszornak minősített NATO-országokat is megcéloznák.

EGY LENGYELORSZÁG, VAGY EGY SŰRŰN LAKOTT MÁS TERÜLET, DE AKÁR A NÉMETORSZÁGI RAMMSTEIN KATONAI BÁZIS ELLENI HIPERSZONIKUS OROSZ TÁMADÁS NEM ZÁRHATÓ KI TELJESEN EGY ELHÚZÓDÓ HÁBORÚBAN, ESETLEGES NYÍLT AMERIKAI PROVOKÁCIÓ ESETÉN.

Todd elismeri, hogy csak hipotetikus felvetésekről van szó, de fel kell készülni francia szempontból olyan helyzetekre is, mint egy lengyelek elleni támadás. Vajon akkor Franciaország beavatkozik a lengyelek mellett? Todd válasza nemleges, de lehet, hogy másoké igen lesz, ezért Todd szerint ezeket a kérdéseket még az esetleges konfliktus előtt rendezni kellene.

Nagy-Britannia hanyatlása

Todd számára óriási csalódás az, ami Nagy-Britanniában történik. Súlyos belső válsága ellenére (7%-os életszínvonal-csökkenés) Amerika nyomására belépett a háborúba, az egészségügyi ellátás az összeomlás szélén, a szélsőségesen neoliberális gazdaságpolitika rossz irányba fordult. Ezen kívül nagyon komoly háborús uszítás folyik a hatalom és a sajtó szintjén.

Részvételük az ukrajnai háborúban egyáltalán nem világos, nem látszik, hogy milyen érdekek alapján teszik ezt. Ugyanez igaz az ausztráliai, csendes-óceáni Kína-ellenes brit aktivitásra is, és Todd számára nagyon úgy tűnik, mintha a belső válságról az angolszász világ ezzel a háborús retorikával terelné el a figyelmet.

Érdekek mentén alakított diplomácia helyett hamis értékeken alapuló diplomácia

Todd arra is felhívja a figyelmet, hogy a hagyományos diplomáciai érdekeket az értékek mentén működő diplomácia váltotta fel, de valójában hamis értékekről van szó, ugyanis a nihilizmus, az élet alapvetéseinek tagadásáról van szó, ami az identitás, a nemzetek eróziójában, a rombolás kultúrájában, a szociális értékek lerombolásában áll. Ehhez társul az ipari termelésünk és technológiánk pusztulása is. A nyugati társadalmakban nihilista erkölcs jött létre, és ezt nevezik az „értékek védelmének".

Macron súlytalansága és Ursula Von der Leyen meg az Európai Unió kudarca

Macron szerepével kapcsolatban, aki látszólag mértékletességgel, megfontoltsággal vesz részt a folyamatokban, alapvető ellentmondást lát.

MACRONBÓL - TODD SZERINT - HIÁNYZIK AZ A TÖRTÉNELMI ÉS ANALITIKAI KÉPESSÉG, AMELYNEK KÖVETKEZTÉBEN HELYESEN TUDNÁ MEGÍTÉLNI A HELYZETET. EMIATT VAN AZ IS, HOGY FRANCIAORSZÁGNAK NINCS SEMMIFÉLE SÚLYA A NEMZETKÖZI PORONDON.

Todd meggyőződése ennek ellenére az, hogy ha a francia elnök (vagy bármely, valójában hezitáló fontos európai - spanyol, olasz, német - vezető) azt mondaná, hogy azonnal véget kell vetni a háborúnak, akkor vége is lenne. Az egész jelenlegi vélekedés ugyanis olyan mítoszok köré szerveződik, mint amilyen az orosz imperializmus, vagy Ukrajna tisztaságának mítosza. Mindezt egy általános, hosszú ideje érlelődő oroszfóbia is tüzeli, amelyet a médiák a centrumba állítottak. Az Európai Bizottság fejének, Ursula Von der Leyennek a szerepét egyenesen az EU hanyatlásaként értékeli Todd, ami egy európai dezillúzió része. Csakhogy közben nem az EU a vezető ebben a konfliktusban.

A média súlyos felelőssége és háborús uszítása

Todd a médiumokkal összefüggésben egy, az USA-ban élő és alkotó orosz akadémikusra (A. Tsygankov) és annak „The Dark Double" című könyvére hívja fel a figyelmet. A könyv az amerikai oroszfóbiával foglalkozik, amely a médiumokban, a sajtóban kezdődött el és ott fejtette ki hatását és még jóval a Krím elfoglalása előtt elkezdődött, majd önálló életre kelt. Todd szerint

EZ A SAJTÓSZABADSÁG ÉS A PLURALIZMUS ELLEN IS HATOTT, RÁADÁSUL A KORÁBBI ÚJSÁGÍRÁSHOZ ÉS ÚJSÁGÍRÓKHOZ KÉPEST, AKIK EGY-EGY IDEOLÓGIAI FŐSODORHOZ TARTOZTAK ÁLTALÁBAN, MEGJELENTEK A SEHOVA SEM KÖTŐDŐ, MINDEN IDEOLÓGIÁTÓL „FÜGGETLEN" ÚJSÁGÍRÓK, AKIK AZTÁN SAJÁT IDEOLÓGIÁJUKBA ZÁRÓDTAK BE.

Ez az ideológia egy teljes absztrakt módon definiált szabadság fogalomból ered és semmiféle viszonyban nem áll a környező világgal vagy társadalommal. Ebben a szabadságban egyetlen szabadság létezik, az „újságírás" szabadsága, amely bármely politikus fölött állhat és áll is. Közvéleménykutatások szerint az újságírói és a politikusi foglalkozás a leginkább megvetett a lakosság körében, de a politikusé még inkább, mint az újságíróé. Egy kollektív, de ideológiailag totálisan üres újságírói hatalom jött létre, amely felügyeli és terrorizálja az ideológiájukat elvesztett politikusokat. 

EZZEL PEDIG AZ A BAJ TODD SZERINT, HOGY HA EZ A MÉDIARENDSZER, EZ AZ „ÚJSÁGÍRÁS" EGY NAGYSZABÁSÚ HÁBORÚS PROPAGANDÁBA KEZD ÉS PROPAGANDÁT FOLYTAT, AKKOR

ROSSZ IRÁNYBA BEFOLYÁSOLJA ÉS MEGKÖTI AZOKNAK A POLITIKUSOKNAK ÉS A KORMÁNYZATOKNAK A KEZÉT IS, AKIK EGY ÉSSZERŰ MEGOLDÁST SZERETNÉNEK.

Scholz német kancellár döntései mögött Todd egy rendkívül homogén sajtó-média álláspontot fedezett fel, miközben a politika jóval megosztottabb ennél. Sürgősen meg kell kérdőjelezni ezt a fajta újságírói befolyást és ideológiát, miközben fenn kell tartani a véleményszabadságot.

A liberális demokrácia vége

Olyan korszakba léptünk, amikor valamennyi klasszikus, a liberális demokráciára vonatkozó koncepciót felül érdemes vizsgálni Todd szerint.

A LIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁK LIBERÁLIS OLIGARCHIZMUSSÁ VÁLTAK, ÉS EGYHANGÚ MAGATARTÁST VÁRNAK EL. A SAJTÓNAK AZ A DOLGA, HOGY RÁMUTASSON AZOKRA A DEMOKRÁCIÁKRA, AHOL ETTŐL ELTÉRŐ MAGATARTÁSOK (VÉLEMÉNYEK) VANNAK, ÉS EZEKET ILLIBERÁLISNAK MINŐSÍTSÉK.

Ugyanakkor, a demokratikus liberalizmusban az úgynevezett alsóbb néprétegek marginalizálódnak és nem jutnak kifejezési formához sem a politikában sem máshol, a rendszer a felsőbb középosztályokra alapoz, míg például Oroszországban, ahol valóban nem beszélhetünk sajtószabadságról, a hatalom nagyobb mértékben támaszkodik az alsóbb osztályokra és a felsőbb középosztály marginalizálódik. Todd teoretikus olvasatában egy igazi, mindenki által áhított ideális liberális demokráciában minden osztály képviselete egyszerre valósul meg, de a kisebbségek védelmével. Az autokratikus demokráciában a többség kifejezésre tudja juttatni véleményt, de a kisebbség nem.

ÉPP EZÉRT ÉRDEMES A NYUGATI DEMOKRÁCIÁKAT LIBERÁLIS OLIGARCHIZMUSNAK, AZ OROSZ DEMOKRÁCIÁT PEDIG AUTOKRATIKUS DEMOKRÁCIÁNAK NEVEZNI.

A háború végéről

A háború esetleges nyugati megnyerésével kapcsolatban Todd azt mondja, hogy

NEM FRANCIAORSZÁG VAGY A NYUGAT NYERNE, HANEM AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK.

Az orosz befolyástól leválasztott Európával kapcsolatban (amelyet Todd protektorátusként, gyarmatként aposztrofál) úgy véli, hogy a győztes Egyesült Államok első lépése az lenne, hogy a maradék önálló francia hadiipart is felszámolná. Azaz a győzelem esetén az Egyesült Államok következő célpontja Franciaország lehet.

Az ismert antroplógus gondolatának a lényege az tehát, hogy az orosz-ukrán háborút le kell zárni, hiszen nem lehetnek igazán győztesei és vesztesei sem. Ha nem lesz békekötés, akkor (hiszen szerinte már politikai és gazdasági értelemben elkezdődött a harmadik világháború) tényleges, katonai értelemben is kitörhet.

Nyitókép: FORRÁS: AFP/YASUYOSHI CHIBA