A hajszárítást 1890-ben helyezték elektromos alapokra, akkor Alexandre F. Godefoy franciaországi szalonjában jelent meg az első hajszárító, ami a porszívó egy továbbalakított változata volt. Ezek még elég nagy berendezések voltak, a kézi hajszárítóra egészen 1920-ig kellett várni, ezeket Vidal Sassoon londoni szalonjában használták először, de...
Fotó: Jennie Hills/Getty Images
A korai változatok az 1880-as évekből maradtak ránk, ezek közé tartozott a "Thermicon" is, ami valójában egy kőedény, amit forrásban lévő vízzel kellett megtölteni használat előtt és egyébként egyfajta fésű volt csupán.
Fotó: Keystone-France/Getty Images
Aztán 1928-ban beköszöntött az űrkorszak a hajszárítóiparban, a krómozott csodák inkább tűntek valami űrutazós sci-fi díszletének, mint használható hajszárítónak.
Fotó: Etsy.com
A kézi változatok az 1920-as és az 1950-es évek környékén hatalmas fejlődésen estek át. Az első még valami steampunk fegyvernek tűnhetett, fa és bakelit elegánsan egyszerű elegyéből. Ekkor, az 1920-as évek elején a hajszárítót egy nagyméretű külön dobozban lehetett csak szállítani, így nem volt éppen utasbarát.
1925-re az emberek rákattantak a szárítóra és már minden középosztálybeli háztartás szerves része volt. Ezeken a be- és kikapcsoláson kívül a levegő hőmérsékletét is lehetett állítani, mármint a jobbakon.
Fotó: Részlet a Kenyér, szerelem és... című filmből
Végül az 1950-es és 1960-as években piacra dobták a pehelysúlyú változatot, ami mindent vitt, még az 1955-ös Kenyér, szerelem és... című olasz filmben is szerepelt egy hajszárító, és nem más használta, mint Sophia Loren.
Fotó: Gamma-Keystone/Getty Images
Persze voltak fura megoldások is, példának okáért az 1930-as kétoldalas hajszárító, ami legalább két másik oldalt vizesen hagyott, de a kétoldali fonatokat hamar meg lehetett vele szárítani.
Fotó: Imagno/Austrian Archives/Getty Images
A sisakos verziók szintén 1930-tól kezdték el leigázni a földet. A búra alá "átkozottul forró" levegőt fújt a gép, de még így volt, akinek 2 órát kellett ott ülnie, hogy megszáradjon a haja. 1963-ra már minden valamire való fodrászszalonban voltak burás hajszárítók.
Fotó: Puttnam/Topical Press Agency/Getty Images
De, megvoltak az oldalhajtások is. 1935-ben jött a szabadon álló fúvókás változatok, amik kicsit több szabadságot adtak a hajszobrászoknak. Annyival tudtak ezek többet a kézi hajszárítónál, hogy a fodrász nélkül is tudták az előre beállított pontra fújni a forró levegőt.
Fotó: Miller/Topical Press Agency/Getty Images
1936-ban jelent meg a mutli-villás hajszárító, ami egy sor, hősugárzó rúddal oldotta meg a vizes haj problematikáját. Így utólag nem tűnik túl biztonságosnak a történek.
Fotó: Ralph Royle/Pix Inc./The LIFE Images Collection/Getty Images
Legvégül az 1940-es években mutatták be a hőlámpás változatot, ami alatt valószínűleg barnulni is lehetett, nem csak szárítkozni.
