A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatása szerint Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter a két legnagyobb felelős az emberek szemében, ezt viszont egyikőjük sem hajlandó elismerni. Ehelyett a választásokat követő két hétben mintha semmi sem történt volna, tovább folytatódik a gyalázkodás, az emberek megalázása és az egymásnak üzengetés. A kampányidőszak és a választást követő hetek megmutatták, hogy mi történt volna, ha az érdekházasságra épülő baloldal kerül hatalomra. Azzal lettek volna elfoglalva, hogy miként osszák el a javakat, ki milyen pozíciót kapjon, ki kerüljön egy adott állami cég élére, miközben az ország vezetésével és a magyarok érdekeivel egyikőjük sem foglalkozott volna. Az Origónak Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója beszélt a jelenlegi helyzetről és a teljes baloldali összeomlás okairól.
A baloldalon a választási kudarc után azonnal egymást kezdték hibáztatni a pártok és a politikusok. Eddig kit ért a legtöbb támadás, illetve ki támadja a többieket a legaktívabban?
Szerintem ez már a mindenki harca mindenkivel, tehát nem érdemes egyetlen szereplőt kiemelni. Természetesen a vezetőnek látszó aktorok, azok inkább előtérben vannak, de úgy tűnik, hogy az összes létező szinten mindenki veszekszik egymással a baloldalon. Keresztbe-kasul üzengetnek a baloldali formációk: Czeglédy Csaba Karácsony Gergelynek, Gyurcsány Ferenc Márki-Zay Péternek, Márki-Zay Péter Gyurcsány Ferencnek, Ungár Péter Tordai Bencének, Hadházy az összes baloldali pártnak. Teljes a káosz.
Miért érzik úgy a baloldali politikusok, hogy ezen viták rendezésének a legmegfelelőbb módja a nagy nyilvánosság előtt történő üzengetés, egymás gyalázása?
Azért, mert látszik, hogy ez egy érdekházasság volt, és semmi másról nem szólt, csak a hatalom megszerzéséről. Abban a pillanatban, amikor ennek az esélye megszűnt, onnantól valójában a koncon marakodnak. A parlamenti helyek elosztásáról, a felelős kereséséről is beszélhetünk, és mindez jól mutatja, hogy sosem működött ez az összefogásnak csúfolt baloldali érdekházasság, hanem mindenki a maga érdekeit képviselte eddig is; és úgy tűnik, a jövőben is ezt fogják tenni. Emellett azt is mutatja, hogy egyáltalán nem professzionális a működésük. Harminc évvel a rendszerváltoztatást követően Magyarországon a politikusi szakma professzionalizálódott, ennek minden pozitív hozadékával. Szemmel láthatóan a baloldalon sem a személyek, sem az intézménystruktúra, sem pedig a fórumok nem kerültek megteremtésre, ahol ezeket a nézeteltéréseket a nyilvánosságon kívül lehetne rendezni.
Egyik vezető politikus sem mondott le annak ellenére sem, hogy teljes csőd volt a baloldal szereplése. Ennek mi állhat a hátterében?
Nem magukban keresik a hibát, nem kezdődött el egy elemzés és szembenézés a hibáikkal, hanem másokra hárítják a felelősséget. Az is nagyon beszédes, hogy ennek a baloldali érdekházasságnak minden vezetője pozícióban maradt. Semmilyen konzekvenciája vagy következménye nem lett a választási vereségnek. Az, hogy senki nem mondott le, az a saját választóik szembeköpése, mert vélhetően a maradék támogató a balliberális oldalon nem ezt várta, hogy így viselkedjenek a politikusaik akár ellenzékben, akár kormányon (ha oda kerültek volna). Egy választási kudarc után nem feltétlenül automatikusan következik az, hogy a pártvezetők lemondjanak, de egy ilyen súlyos, történelmi jelentőségű vereséget követően ez azért elvárható lett volna a pártok részéről.
A Nézőpont Intézet tegnap publikált közvélemény-kutatásából egyébként az derült ki, hogy az emberek többsége azt gondolja, hogy Márki-Zay Pétert és Gyurcsány Ferencet is azonosan terheli felelősség ezért a vereségért. Gyurcsány Ferenc minden idők legelutasítottabb politikusa Magyarországon, többek között az ő személyének is köszönhető ez a választási kudarc. Azonban ennek ellenére is ő az, aki másokat vádol, másokat bírál és próbál továbbra is vezető szerepet betölteni a baloldalon.
A baloldalról elmondható, hogy a politikusaik teljesen elszakadtak a valóságtól. A Momentum nemrég arról posztolt a Facebookon, hogy Donáth Anna a legnépszerűbb baloldali politikus, az emberek 29 százaléka van kedvező véleménnyel róla. Mindezt ők hatalmas teljesítményként könyvelték el.
Ez önámítás, a baloldali politikusok eddig is egy burokban éltek, teljesen elszakadtak a valóságtól, a társadalomtól és a választóktól. Ez is magyarázata annak, hogy miért voltak sikertelenek akkor, amikor kormányon voltak 2010 előtt, és miért következett be a mostani választási kudarc, valamint miért lennének alkalmatlanok arra, hogy az országot vezessék.
Az eddigiek alapján mi történt volna, ha a baloldal nyeri meg a választást?
Az elmúlt két hétből komoly következtetéseket lehet levonni azzal kapcsolatban, hogy mi lett volna, ha a baloldal hatalomra kerül. Most arról szólna a választást követő néhány hét, hogy ki milyen pozíciót kap, milyen állami forrásról rendelkezhet, ki akar miniszter lenni, vagy miniszterelnök-helyettes, államtitkár és állami cégek vezetője. Tehát nem a kormányzással és az ország érdekeivel foglalkoznának, hanem egymás között osztanák fel a hatalmat és a hatalom által felügyelt forrásokat. A 2010 előtti időszakban már megtapasztaltuk azt is, hogy a rossz kormányzásért és a hibákért senki sem vállal felelősséget, hanem ugyanúgy egy kényszerkoalícióban egymást vádolnák, egymásra mutogatnának és senki sem vállalná a politikai vagy a személyi felelősséget. Mind a választáshoz vezető út, mind a választás maga, mind pedig az eltelt két hét azt bizonyítja, hogy egy kudarcos kormányzás elé nézett volna Magyarország, ha ők kormányra kerülnek.
A baloldalon egyre durvább nyelvezetet használnak, folyamatosan gyalázkodnak. Honnan ered ez az agresszió? A jövőben is hasonló lehet a baloldali kommunikáció?
Én azt látom az elmúlt két hétben, hogy semmi se változott a baloldalon. Ugyanolyan cikkek születnek, ugyanazokat az állításokat fogalmazzák meg, másokat hibáztatnak, gyűlölködnek és támadják a kormányt, miközben hárommillió ember szavazott a kormánypártokra. A baloldal rengeteg szavazót vesztett, nagyon kevesen szavaztak a baloldali pártokra, aminek valamiféle önvizsgálatra kellett volna késztetnie a politikusaikat az önámítás és a burokban való továbbélés helyett.
A baloldalon elindult a harc a mandátumokért, nemrég volt egy kijelentés, hogy Szél Bernadett nem lehet képviselő. Kik eshetnek áldozatul a baloldalon kibontakozó belső viszálynak?
Úgy tűnik, hogy senki. Itt most a pártok vezetői szemmel láthatóan meghosszabbították a politikai életciklusukat további négy évre azzal, hogy beülnek az Országgyűlésbe. Ezért is folyik ez a küzdelem, hogy kik vehetik fel a mandátumokat, mert azoknak garantált lesz a személyi egzisztenciájuk további négy évre. Ha a pártjuk nem is éli túl, de a politikusok még négy évig vígan ellehetnek az Országgyűlésben. Belső támadások lesznek - már voltak erre utaló jelek -, de úgy tűnik, hogy nagyon keményen fogják a jelenlegi párttagjaikat is a baloldali vezetők, és még véletlenül sem engedik meg, hogy leváltsák őket.
Fotók: MTI
