A mai napot megelőzően legutóbb 2016-ban, a riói olimpián tudtak párbajtőrözőink csapatban érmet nyerni, akkor Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter és a mostani szövetségi kapitány, Boczkó Gábor lett harmadik. Az akkori csapat kikapott az elődöntőben Franciaországtól (40:45), majd két tussal verte Ukrajnát (39:37) - olvasható az Indexen.

Ezúttal a világranglista-vezető franciák ellen összejött az álomszerű bravúr. A mieink mesteri kontravívással, a 45 tusból legalább harmincat a pást utolsó harmadából adva legyűrték a házigazdát. Úgy, hogy a kilenc asszóból nyolcat a mieink megnyertek, s egyedül az utolsó előtti páros végzett döntetlenre. Ezzel pedig eldőlt, a nyolc évvel ezelőtti csapatsikert már biztosan felülmúlja az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely kvartett. 

A kérdés csak az volt, 20 vagy 52 éve nem látott sikert tartogat a fegyvernem számunkra. Legutóbb 2004-ben vívott magyar csapat párbajtőr-döntőt. Az aranyért még három évtizeddel korábbra kell lapoznunk a sporthistóriás könyvben: 1972-ben Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István és Schmitt Pál Svájc ellen húzta be az olimpiai finálét – még egészen más lebonyolítás mellett.

Siklósi a franciák elleni diadal előtt hajszálpontosan bemondta a győzelmet hozó taktikát az őt faggató újságíróknak. Az olimpiai címvédővel szemben már óvatosabb volt. Mikor jó három órával a finálé előtt arról kérdeztük, mi lehet az arannyal kecsegtető taktika a döntőben, úgy fogalmazott, túl azon, hogy nem szabad kiesniük a ritmusból, a következő órák feladata lesz még egy utolsó elemzés mellett átbeszélni a taktikát. Valami azonban azt súgta, hogy a lábon villámgyors, a mieinknél kisebb termetű, így alacsony súlypontú ázsiaiak ellen, köztük az egyénit megnyerő Kano Kokival megint valami hasonló, rendkívül hidegvérű, kivárásra játszó, ám a kontratámadásokat kegyetlen pontossággal végrehajtó vívásra lehet szükség. 

Három plusz egy magyar muskétás 

Óvatos optimizmusra adhatott okot, hogy a kvalifikációs időszakban több világkupa-versenyben is sikerült legyőzni a japánokat. Például február végén Heidenheimben az ellenük megnyert (37:30) aranyéremmel együtt járó pontokkal lett matematikailag is biztos csapatunk párizsi indulása. Bár az is tény, hogy a legutóbbi ütközetet meg az ázsiaiak nyerték, március végén Tbilisziben az 5–8. helyért zajló küzdelemben 45:35-re nyertek.

Japán napközben mind a két asszójában jobban megszenvedett a mieinknél, Venezuelát 39:33-ra verte a negyeddöntőben, Csehország ellen pedig a nyolcadik asszót még hátrányból kezdte meg. Aztán Kano egy 6:1-es sorozattal fordított, végül Jamada Maszaru zárta le az akciódús végjátékot 45:37-tel. A döntő előtt fontos apróságnak ígérkezett, hogy a japánok már a negyeddöntőben elhasználták az egyetlen cserelehetőségüket, veterán balkezesük, az egyéniben a nyolcaddöntőig jutott Minobe Kazujasu helyére Komata Akirát küldve. 

Nálunk Nagy Dávid továbbra is bevetésre várt, ám kérdésesnek tűnt, eljön-e az ő pillanata. Társai ugyanis egész nap kiemelkedően vívtak, így eddig nem igazán volt ok a lecserélésükre. Ám az olimpiai kiírás kegyetlensége, hogy az a csapattag, aki verseny közben nem áll be, az érmet sem kap, hiába csinálta végig a felkészülést, volt akár kulcsszerepe a selejtezős versenyeken, vagy egyszerűen csak a pást széléről igyekezett biztosítani a többieknek a szükséges nyugalmat és buzdítást. Ez a csapat azonban vív már annyira rég együtt, főleg az Andrásfi, Nagy, Koch trió, mely juniorként két vb-címet is nyert közösen, hogy az ember azt is simán el tudta képzelni, bevállalják a kockázatot, és egyikük a legkiélezettebb helyzetben is átadja majd a helyet a másiknak – nyerjenek vagy bukjanak, de mind a négyen a dobogóra állhassanak. 

A délutáni sikerrecept a döntőben is visszakacsintott

Jamada és Siklósi kezdett egymás ellen, az első perc pedig igencsak ismerkedősre sikerült, passzivitás miatt mind a ketten meg is kapták a figyelmeztetésüket. Jamada másfél perc után Siklósi pengéjét félreütve megszerezte a vezetést, majd a jobb válla alatt eltalálta 2019 világbajnokát. Befejezőemberünk azonban nem engedte ellépni a japánt, fél percen belül egyenlített, majd mellbe szúrva Jamadát a vezetést is megszerezte (1:2). Így az első asszó nagy küzdelemben hozott minimális magyar vezetést. A másodikként bekötő Koch is óvatos taktikát választott: többnyire – ahogyan arra az eddigi asszók alapján joggal számítottunk – a pást utolsó harmadából vívott az újdonsült egyéni olimpiai bajnok, Kano ellen. Az első tust viszont így is a magyar vívó adta. 

Menetközben néhány pillanatra a Grand Palais közönsége kisebb őrületet varázsolt, no nem a páston zajló akciók és az újabb, immáron negyedik magyar találat láttán, hanem az előkerült telefonokon keresztül Léon Marchand 200 vegyesének hajráját figyelték, a kiváló úszó a negyedik aranyát gyűjtötte be néhány kilométerrel odébb, a Paris La Défense Arénában – a negyediket olimpiai csúccsal. Egészen bizarr összhatást keltett, hogy szinte az újabb japán szépítéssel egy időben rázendítettek a La Marseillaise-re – persze Marchand és nem Kano Koki tiszteletére. Utóbbi végül 3:1-re kapott ki Kochtól, így összesítésben 5:2-es hátrányban köthetett ki. 

Andrásfi és Komata újabb figyelmeztetést gyűjtöttek be passzivitásért, ezért már egy-egy büntetőtust is jóváírtak a neveik mellett. Komata ritmust váltott és még támadóbbá vált, kettőre csökkentette a különbséget, majd szúrtak egy együttest (5:7). Ráadásul bő 40 másodperccel az asszó vége előtt egy látványos találattal még tovább olvasztotta a magyar fórt (6:7). A döntőben először vesztett magyar párharcot… de az előny még mindig nálunk maradt. 

A második kört Koch kezdte újabb – lábra szúrt – tussal, így újfent kettővel vezettünk. Közben a pást mellett Nagy Dávid elkezdett látványosan melegíteni, amiből arra következtethettünk, a hatodik asszóban Andrásfi helyén várhatóan majd beszáll. Koch újabb találatot ért el a pást legvégéből, így 6:9 állt az eredményjelzőn. Elkerülendő a kapott tust, egy látványos félreszúrás után szinte elsprintelt a pást másik végébe, csak az utánaszúró Jamada el ne érje! Ellenben 15 másodperccel később ő ismét talált, ismét a pást legvégén védekezve, abból visszaszúrva (6:10). Hátrányban végig a japánokon volt a nyomás, hogy újabb egy perc el ne teljen találat nélkül, akkor ugyanis az adott állásnál véget ér a finálé – ami nekünk kedvezett volna. Ellenben a csapatversenyre vonatkozó szabályok miatt leléptetéses döntetlennél a magasabb világranglistás pozíció már nekik kedvez. 

A japánok csereembere miatt főhetett a fejünk

Koch remek kontravívással, 10:7-es magyar vezetésnél adta át a pástot a Komata ellen készülő Siklósinak. A japánok egyéniben nem vívó párbajtőrözője gyors tussal kezdett, Siklósi pont egypercnyi vívóidő elteltével megszúrta, így visszaállítva a hárompontos különbséget (8:11). S aztán a döntő eddigi legnagyobb különbsége is egy védés-visszavágást követően (8:12). Az ötödik asszó 2:2-t hozott, így Nagy Dávid 12:9-es magyar vezetésnél köthetett be először Párizsban – rögvest Kano ellen. S ha már így alakult, 26 másodpercnyi vívás után adott egy tust a friss olimpiai bajnoknak. A legutóbbi magyar bajnoki címet elhódító Nagy érezhetően nem volt híján sem önbizalomnak, sem taktikai fegyelemnek, így 2:2-re hozta a hatodik asszót (11:14).

A döntő utolsó harmadát is előnyből kezdhettük, Kochon múlt, hogy ez az eddig igen sok fejfájást okozó Komata elleni párharc végén is így maradjon. Együttessel kezdtek, majd szűk másfél percnyi vívás után a japán csereember két gyors tust is adott, így egyetlen találatra zárkóztak fel az ázsiaiak (14:15). Koch kissé forrófejűvé vált a két találattól, az eddigi passzív, védekezésből adott tusok helyett megpróbált támadni, ezt azonban megkontrázta ellenfele, így már 15:15 állt az eredményjelzőn. Szúrtak egy újabb együttest, és még mindig közel egy perc volt a csörtéjükből. De milánói világbajnokunk vissza tudta nyerni a nyugalmát, a pást utolsó harmadából egy szúrást épp elkerülve megszúrta a japán bal oldalát (16:17). A nyolcadik asszót is fórból indíthatta át Nagy…

Jamada óvatosan kezdett abban a tudatban is, hogy egy percen belül tusnak kell születnie. Az első támadást 47 másodperc után Nagy még kivédte, a másodikat már nem tudta, így újfent egálra álltunk a címvédővel. Körömrágóan izgalmas volt az asszó, annak ellenére is, hogy nem potyogtak a találatok. Nagy másfél percnél egy védésből jól szúrt vissza, újra megszerezve a vezetést – egyúttal újabb esélyt elvéve a japánoktól a fordításra. A japán bemutatott néhány lábra szúró mozdulatot, de a magyar bajnok nem ült fel a cselnek, megszúrta a fegyvert tartó kezének alkarját (17:19). Mielőtt letelt volna a vívóidő, sorozatban a harmadik találatát is megszerezte Nagy, ami azt jelentette, hogy egálról megint elléptünk háromtusos fórba (17:20). Jamada egy villámgyors akcióval a legvégén még szépített, de Siklósi Gergely így is két tusos előnnyel köthetett be a záróasszóra. 

Ennél drámaibb végkifejlet nincs

Arra készülhettünk, hogy Kano egyből elkezdi a pást vége felé szorítani Siklósit, de jó fél percig komoly kockázatot még nem vállal a szépítésért. Így is történt, ám alig két másodperccel az emlegetett fél perc letelte után már talált is a párizsi aranyérmes. Tokió ezüstérmese továbbra is a kontra lehetőségét várta, alig két perccel a vége előtt azonban Kano ismét eltalálta Siklósi karját. Szúrtak egy együttest, miközben már csak másfél perc maradt. Siklósi egy összeszúrás után, félig kitekeredett pózból szerezte vissza a magyar előnyt. Feltámadt a közönség hangja, megzendült a „ria-ria, Hungária!" a lelátón. Peregtek a másodpercek, de mintha lassított felvételt néztünk volna, olyan komótosan telt az idő. Kanónak azonban kockáztatnia, jönnie kellett, és 35 másodperccel a vége előtt meg is próbálkozott egy akcióval, amiből ismét Siklósi ért el találatot! A japán kamikaze üzemmódba kapcsolat, ütöttek egy együttest, 2019 világbajnoka pedig kért rá egy videós felülvizsgálatot, de hiába (22:24). 

24 másodperccel a vége előtt az egyéni bajnok ismét szépített, egy tusra hozva a címvédőt az egyenlítéstől. Siklósinak résen kellett lennie, mert Kano a feltámadás reményében támadt vadul, és öt másodperccel a vége előtt meg is vágta a magyart. A maradék időt hagyták lepörögni, jöhetett az aranytus.

Siklósi keze pedig nem remegett meg, nem úgy, mint az enyém a billentyűzet felett, bevitte az utolsó, döntő találatot, ezzel a magyar férfi párbajtőrcsapat megnyerte a finálét! 52 év után először egy olimpián! Ennél drámaibban nem lehetett volna! Ennél katartikusabban nem lehetett volna! 

A bronzérem a franciákat végletekig kiélezett asszóban 43:41-re legyőző cseheké lett. 

OLIMPIA, PÁRIZS 2024, 
PÁRBAJTŐR, CSAPATVERSENY, FÉRFIAK
Döntő
Japán–Magyarország 25:26

Bronzmérkőzés
Csehország–Franciaország 43:41

Korábban
Elődöntő: Magyarország–Franciaország: 45:30
Negyeddöntő: Kazahsztán–Magyarország: 30:45

Forrás: index.hu
(Borítókép: Koch Máté, Andrásfi Tibor, Siklósi Gergely és Nagy Dávid a férfi párbajtőr csapatverseny olimpiai bajnokaiként 2024. augusztus 2-án. Fotó: Frank Fife / AFP)