Borult, esős idő fogadott bennünket Münchenben, ahová a szombathelyi kapus, Király Gábor, meghívására érkeztünk vasárnap délelőtt. Öt és fél órával korábban hajnali fél ötkor még Szombathelyen figyeltük a szuperholdat. A kombiba, egy rejtélyes átalakítás után hat ülés fért be, így aztán komoly próbatétel is volt a hosszú út. A világoskék 1860 München szezonzáróját indultunk megnézni, a sárga-fekete acheni vendégcsapat a kiesés ellen próbálkozhatott. Az Allianz Arénában megadják a módját egy-egy mérkőzésnek, valóságos show műsor vezeti fel a találkozót – erről részletesen hamarosan.
A helyszín
A müncheni Frankfurter Ring egyik éttermében ebédeltünk. Kiváló pizza és két korsó fantasztikus bajor sör után begördültünk a város szélén felhúzott stadionba, amely egyben a Bayern München hazai pályája is. 2005 tavaszán játszották a nyitómeccset a hatalmas komplexumban, amit a BL rendszeres nézői München Aréna néven ismerhetnek.
(forrás: wikipedia)
A küzdőtéren gyeptéglák, a lelátón akár hetvenezer néző foglalhat helyet, a hangrendszer kiváló minőségben sugározza a szpíkert vagy a zenét, az események pedig két gigantikus kijelzőn is láthatók. A méregdrága épületet (550 millió euróból épült, ami 290 forintjával számolva 159 és fél milliárd forint) a személyzet folyamatosan újraöltözteti: ha a Bayern játszik, minden piros, ha az 1860 akkor kék, a feliratokat, posztereket és a külső burkolat világítását is az alkalomhoz illesztik.
A show, amit Fábry irigyelne
A magával ragadó hangulatú aréna éppen kékben várt bennünket és még kábé 25 100 nézőt. Másfél órával a meccs kezdete előtt foghíjas lelátóra ültünk be. Ha ön szerint koraiak voltunk és inkább később érkezne, akkor lemaradna a bemelegítésről. Nem a játékosok, hanem a nézők bemelegítéséről. Egyetlen percig sem lehet unatkozni, a helyi stáb egy komplett élő tévéműsort vezényel le kizárólag a szurkolóknak. Kamerák, műsorvezető, zenék és reklámszünet – akárcsak az igazi – Fábry irigykedne.
A műsort nem veszik fel kétszer, a speeker sziporkázik, a rendező ütemérzéke a helyén van. A helyi síszakosztály érmeseit köszöntik éppen. Reklám, egy-két zene. Akárcsak egy műsorvezető a rádióba küldött SMS-t, a ceremóniamester most a szurkolók születésnapi jókívánságait tolmácsolja. Reklám, zenék. Egy hölgy kap virágcsokrot – talán törzsszurkoló lehet. Reklámok, zenék. Kitüntetést kap néhány úriember, bemutatják az ifi csapatot… és hosszan sorolhatnánk, mivel szórakoztatnak a meccs előtt. A produkció egyébként nem csak marketing szempontból jó dolog. Gondoljunk csak bele, több tízezer ember próbál éppen helyet foglalni, ami rengeteg időt vesz igénybe.
A dramaturgia
A visszaszámláló már csak öt percet mutat. A nézőtér időközben már alaposan feltöltődött. Felpörögnek az események, a hangulat fokozódik, hergelik a nézőket. A zászlók felvonulása már a kezdő ceremónia végét jelzi. Az ember csak most kezdi keresni a játékos kijárót. Hol lehet? A jól megkomponált bemelegítés végén a pálya szélén egy kétszer három méteres sávban felnyílik a mű-gyep. Ott a lépcső, a focisták a földalatti folyosóról érkeznek. A mostanra már teljesen begerjedt nézősereg hatalmas ováció fogadja őket. A dramaturgiai tetőponton – bár alig értünk valamit a szövegből – még mi is tátott szájjal örülünk. Minden elismerést megérdemel a rendezés.
Békésen egymás mellett
A formaságok után emelkedett hangulatban indul a játék. Mi a Münchennek drukkolunk, a vegyes szektorban vagyunk. Előttünk egy család ül, a vendégekért szorítanak, akárcsak két sorral feljebb vagy néhány ülőhellyel tőlünk balra egy kis csapat. A B-közép persze itt is kilóg a sorból. Külön szektorban magasabb kerítés mögött állnak, gyakran tombolnak. A többiek szépen megférnek egymás mellett. Előttünk az édesanya, mindkét Alemannia gólnál üvöltve ugrott fel. A mellette ülő világoskék sálas fiatalok egyszer sem tették szóvá ezt, a második találatot meg is tapsolták: a baloldalon induló támadásban Achenbach keresztben átadott labdáját Uludag 17 méterről kapásból a kapuba bombázza. Csoda- gól, Király Gábor sem tehetett sokat ellene.
A találkozó végül 2-1-es acheni győzelemmel ért véget, amelynek nem sokáig örülhettek, mert a kiesés elleni harcot így is elbukták. Az 1860 München a hatodik helyen zárta a bajnokságot. A találkozót rövid ünneplés követi. Nem próbálunk Királyék közelébe férkőzni, mert a csapat rögtön a szponzorok által szervezett fogadásra utazik. A stadionban egyébként nem lehet készpénzzel fizetni. Egy kártyát kell kiváltani, amelyre pénzt tölthetünk, a büfében csak azt fogadják el. Így végül 4 euróért fejenként még egy korsó sört bevállalunk, aztán indulunk haza.
Másoljunk!
Az a sok rizsa ünneppé változtatta a meccset – állapítjuk meg hazafelé. Néhány elem egyébként itt nálunk a Hali stadionjában is megvan már, nem árthat azonban egy-két dolgot megtanulni. A szombathelyi csapatnak nézőszám tekintetében most sincs miért szégyenkeznie a hazai mezőnyben; de ki tudja, sokat jelenthet egy-két ügyes megoldás.
