Kálmán Lászlóra szükség van – jelentette ki az alpolgármester, aki hozzátette – a Falconál jelenleg fiatalítás zajlik, melyben nagyon fontos a szerepe a negyven éves kosarasnak, hisz rengeteget tanulhat tőle a fiatalabb generáció. Továbbá megtudtuk azt is, hogy a csapatnak most nincs tartózása, sem az edzők, sem a játékosok felé és folyamatban van a légiósok keresése.

A 21. bajnoki szezonját kezdő Kálmán a Frisss.hu-nak mesélt a folytatásról, a sérüléseiről, valamint a csapatban történt másodedző váltásról.

Mi késztetett a  folytatásra?

Lényegében több oka is van annak, hogy a folytatás mellett döntöttem. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy még mindig nagyon jól megy a játék és ameddig úgy érzem, hogy tudok a pályán segíteni a csapatnak, illetve nincs olyan a mezőnyben, aki ellen semmi esélyem, addig maradok is. Húzóember vagyok a Falconál és az előző szezonban kiváló eredményt értünk el, aminek én is aktív  részese voltam. Talán, ha harmadikak lettünk volna, vagy megnyerjük a bajnokságot, elgondolkozom a visszavonuláson, de így hiányérzet maradt bennem.

A térd-, illetve könyök sérülésed már nem hátráltat? Hogy sikerültek a műtétek?

Biztos, hogy nem fog hátráltatni. Már tavaly szeptember óta küszködtem a térdemmel, aztán a könyökömmel a rájátszásban, de már egyáltalán nem érzek semmi fájdalmat.  Sőt, motiváltabbá tesz, hogy 100%-os teljesítményt nyújthatok idén.

Milyen eredményre számítasz a csapattól?

A nyolcba jutást mindenképp, talán a négy közé is sikerül bekerülnünk és titkon bízom abban, hogy az előző szezonbeli jó eredményt megismételjük. Nehezebb lesz idén a csapat dolga, hisz ebben a szezonban jobban oda fognak ránk figyelni.

Azt mondtad, hogy a mai fiatalokban nincs meg az, ami benned. Mit értsünk ez alatt?

Tudom azt, hogy én milyen voltam fiatalon és hogyan álltam bizonyos dolgokhoz. A mai fiatalokban nem látom, hogy mindent a kosárlabdának szentelnének. Persze 20 és 25 évesen nekem is járt más a fejemben, de nem látom bennük azt az elhivatottságot, amivel jobbak lehetnének, nincs kellő motivációjuk és megelégednek a sokszor középszerű teljesítménnyel.

Én úgy terveztem, hogy harminc éves koromig fogok kosárlabdázni, ami sikerült, de közben nem nőtt ki egy olyan generáció, mint a mi időnkben. Amikor Körmenden kezdtem a kosárlabdát, évente kineveltek két-három tehetséget, ami mostanában négy-öt évente egy, ha van. Lényegében a magyar kosárlabda hibája, hogy én negyven évesen is tudok húzó ember lenni és meghatározó játékos.

Mit szólsz ahhoz, hogy Váradi Kornél csatlakozott a csapathoz, immáron mint másodedző?

Kornéllal együtt kosaraztunk. Kicsit fura érzés, hisz 15 évvel fiatalabb nálam, de persze kölcsönösen tiszteljük egymást. Gondolom felnéz rám, mert gyerekként sok mindent eltanult tőlem. Reméljük, hogy a vezetőedző Bencze Tamásnak ugyanannyit tud majd segíteni, mint Csátaljay Gábor tudott, bízom a sikeres együttműködésben.