Előrebocsátom sokszoros hendikeppel indult nálam a rendezvény. Először is hosszú napom volt, másodsorban ki nem állhatom a halat. De a plusz egy főmmel egyezséget kötöttünk, enyém a bor, övé a hal. És ez egy igazán jó döntésnek bizonyult!

A Magyar Turizmus Zrt. Tisza-tavi Regionális Marketing Igazgatósága által szervezett rendezvényen Horváth Szabolcs, a Hello Hal gasztroblog szerkesztője volt a házigazdánk, aki laza profizmussal vezetett minket végig a Tisza-tó látványosságain, gasztronómiai, esztétikai, és turisztikai értékein. Kerékpáros, és túrázós, családos, és baráti körös, aktív és passzív pihenés egyaránt elérhető a régióban.

Az Európai Bizottság 2010-ben ezt a térséget „Kiváló Európai Desztináció"-nak nyilvánította és, Magyarország legígéretesebb természetes vizű desztinációja" címet adományozta a Tisza-tónak. Ezt koronázta meg tavaly tavasszal a Poroszlón megnyílt Tisza-tavi Ökocentrum látogatóközpont és témapark, mely Európa legnagyobb, 1 millió literes édesvízi akváriumrendszerével kiváló célpontja az osztálykirándulásoknak és a családi üdüléseknek egyaránt.

A promóciós videóból nekem a kedvencem mégis a „csónaktúrás" rész volt. Állítólag ebből is már széles a skála: a 45 perces rövid körtúrától a 8 órás nagy ornitológiai túrákig, a hajnali, a vízben álló gémeskúthoz vezető napfelkelte túrától, a romantikus naplemente túráig, az elárasztott falu legendáját feltáró Óhalászi-emlékek bejárásától, a Hódvárakhoz vezető kirándulásig rengeteg programot kínálnak.

Na jó, bár nem szívlelem, de szólnom kell a halakról is. Kísérőm, és asztalszomszédaim beszámolója szerint isteni finomságok készültek az édesvízi halakból, amelyek a Tisza-tóban is megtalálhatóak. Csak, hogy irigykedjenek: volt tormás spárgahab bodzás szürkeharcsa chevichevel, hegyháti halleves, és citromnádon sült halnyárs gyömbéres tejföllel, sáfrányos paradicsomos rizottóval. Jobbnál jobb fogások. Mert állítólag mi magyarok keveset eszünk ebből. A nyugat-európai átlag úgy 25 kiló/év, hazánkban ez jóval 10 kiló/év alatt van. A Hello Hal, és a Tisza-tó melletti vendéglátók épp ezen szeretnének javítani. A fogások kiválóak voltak, nyoma sem volt az iszap íznek, vagy épp a szálkáknak. A Tóvendéglő chéfje is dicséretet érdemel – azért nem volt véletlen a Dining Guide-os elismerés sem...

A Tisza-tó, mint ahogy megtudtam, nagyjából fél órás autóútra van Egertől. Épp ezért az ottani vendéglátás szerves részét képezi az egri borok kínálata. Mostanra már a múlt homályába vész a testes vörös bikavér, helyette megérkezett, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend az „Egri Csillag”, ami egy cuvée. Legalább 4 hazánkban honos összetevőből kell állnia, és egyetlen összetevő aránya sem haladhatja meg az 50%-ot. Bizton állíthatom, nem véletlenül hívják csajozós bornak. Tegnap este Gál Tibor, Gál Péter, a Szent Andrea, és a Bolyki Pincészetek borait kóstolhattuk meg.

Nekem meghozták a kedvem egy Tisza-tavi kiránduláshoz – és nem csak a finom borok miatt.