A Vad Fruttik - szerencsére - visszatérő vendég Szombathelyen. Azt viszont kevesen tudják, hogy az énekesük, Likó Marci a vasi megyeszékhelyen töltötte főiskolás éveit, így rengeteg szép emlék köti ide. 

Likó Marci (Fotó: est.hu)

Mesélj nekünk a Szombathelyen töltött éveidről.

Mint ahogy nagyon sok fiatal, én sem tudtam, hogy hova menjek, felcsaptam a továbbtanulási könyvet és rábüktem a bal oldalára… hát így kerültem Szombathelyre. Nem volt éppen egy tudatos választás, de vicces, mert Zoltán, a basszusgitárosunk szintén Szombathelyen tanult, és akkor még nem zenéltünk egy zenekarban. Néhány éve kerültünk össze, na akkor érdekes volt felidézni, hogy emlékszek-e a másik, hogy mi hogyan történt. De Szombathely egyébként zenészgyűjtő hely, mert ugye a 30Y-ból Beck Zoli barátom is oda járt, úgyhogy mi onnan ismerjük például egymást a főiskoláról.

És milyen szakra jártál?

Először tanító szakra mentem, de nagyon sok volt a piros és fekete pont. Nem csak a gyerek kaptak, hanem mi is a tanároktól, én meg úgy voltam vele, hogy azért mentem főiskolára, hogy úgy bánjanak velem, mint egy felnőttel. Legalábbis úgy gondolja egy húszéves ember, hogy ő már felnőtt, pedig nem így van. Viszont ezért átjelentkeztem művelődésszervező szakra, ahol már lehetett olyan dolgokat tanulni, amik  érdekeltek, például filmezés, rádiózás, stb.

(Fotó: mymusic.hu)

És dolgoztál is a zenélésen kívül, illetve dolgozol most is? Vagy csak a zenélés teszi ki az életed?

Bedolgoztam tévéknél és újságíróskodtam, mert ugye azt is tanultam, illetve dolgoztam iskolában, mint fénymásoló tanár, de csak amikor lejárt a szerződésem, akkor kezdtem komolyan foglalkozni a zenéléssel. Előtte is zenéltem persze, nagyjából 16 éves korom óta játszottam garázszenekarokban, és indultam tehetségkutatókban, de sok látszata nem volt. Aztán érdekes módon, amikor szükségem lett volna a munkára, vagy arra, hogy pénzt tudjak keresni, akkor az jutott eszembe, hogy a zenéléssel kéne komolyabban foglalkozni, és elég sok szerencsés véletlennek köszönhetően fent álltam a színpadon és ott volt egy csomó ember.

Kiemelnél nekünk egy ilyen szerencsés véletlent?

Például találkoztam egy sráccal, Cyborg Templarral, aki annak idején a Rádió Cafénál dolgozott, és erről nem is tudtam. Éppen Pesten jártam Csabi barátomnál, akivel az első három albumunk borítóját is készítettük. Nála futottam vele össze és kérdezte, hogy mit csinálunk. Mondtam neki, hogy pont van nálam egy CD, amit a zenekarral vettünk fel. Mondta, hogy jó, akkor ő beviszi a rádióba. Én nem is tudtam, hogy milyen rádióban dolgozik, csak egyszer felhívtak, hogy tudok-e róla, hogy slágerlistás a dalunk, ráadásul éppen vezeti azt. Mondtam, hogy nem.

Ez melyik dal volt?

Azt hiszem a Szerelmes Dal című számunk, azt kezdte el először játszani a rádió, és utána elkezdték pörgetni a Sárga Zsigulit is, amikor elkészült az album. Nagyon nagy meglepetés volt, hogy egyszer csak bekerültem egy rádióba, úgyhogy innen is köszönöm Gábornak, hogy akkor segített.

Említetted, hogy voltál tehetségkutatókban, de gondolom még nem a Megasztárban próbálkoztál.

Nem, tudod ezek még kisebb, például paksi vagy győri rendezvények voltak. Az a baj, hogy annyira nem emlékszem már én sem. Tudod, tiniként elindulsz és nagyon jó a legolcsóbb konyakból két decit meginni. Nagyon homályos emlékeim vannak róla, de azt tudom, hogy voltunk és meg is nyertünk egy párat, de igazából semmire sem volt jó.  Szóval egyetlen zenekarnak sem javasolnám, hogy tehetségkutatókra pazarolják az energiájukat.

(Fotó: vilagveleje.hu)

Még ezekben az újgenerációs tehetségkutatókban sem, ami igazából kiemeli ezeket a srácokat? Vagy Te nem indulnál el, ha most lennél pályakezdő?

Hát ez egy nehéz kérdés, nem tudom. Ez mindenkinek az egyéni habitusára van bízva, hogy kinek mi tetszik ebből, de én biztos, hogy nem indulnék el.