"Régóta érlelődik az ötlet, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében bemutassuk a zenekarunk művészeit a nagyérdeműnek. Olyan ez, mint a Vámos Miklós Lehetetlen című műsorának élő változata, régimódi, ráérős történet mesélés" -mondta Mérei Tamás, a zenekar igazgatója megnyitójában.
Aztán kezdetét vette a beszélgetés, melyet Cseszkó Tamás újságíró moderált. Tamás vallomással indított, elmondta, hogy bár hét évig hegedült, mégsem "ért" a klasszikus értelemben a komoly zenéhez, ugyanakkor szereti a minőségi, jó zenét, és a Savaria Szimfonikus Zenekar által nyújtott színvonal bizony igencsak inspiráló.
"Tizenhárom éves voltam, amikor a Bartók Teremben egy hangversenyen láttam az üstdobok mögött egy elszánt tekintetű törékeny hölgyet, már akkor megjegyeztem magamnak. Mint kiderült, ő volt Szarvas Magdolna" - vezette fel a művésznőt. Aki aztán egy órán keresztül mesélt tabuk nélkül magáról.
Megtudhattuk, hogy már 4 évesen elkezdett zongorázni, amelyben Édesanyja segítette. A helyszín Kiskunhalas, ahol az általános iskolás évek alatt a Kulturális Seregszemléken évről évre első díjat nyert. Ugyanakkor idővel olyan nehéz darabokat adott tanára, amiket technikailag nem tudott olyan jól megoldani.
A következő állomás Szeged, ahol a konzervatóriumi felvételin elméletből maximális pontszámot kapott, de a zongora nem sikerült. Javasolták, hogy válasszon másik hangszert, amit ebben a korban el lehet kezdeni. Bár az átlag emberek ilyenkor kudarcként, szomorúan fogják fel a döntést, Magdival nem így történt. Kétféle lehetősége volt: a hárfa, vagy az ütőhangszerek."Először a hárfásokat néztem meg, mondtam, hogy én ezt nem akarom. Aztán jöttek az ütős hangszerek, és az elbeszélések szerint azonnal felcsillant a szemem. Annyira sokféle hangszer volt ott, rögtön tudtam, hogy nekem ez kell." Így került Magdi az üstdobok, triangulumok, kisdobok világába, ahol ráadásul kiváló tanárok oktatták, és látták el jó tanácsokkal. Cseszkó Tamás arra is kíváncsi volt, hogy meg lehetett-e a művésznőt közelíteni. "Nekem annyira a zene volt a mindenem, hogy a fiúk elkísérhettek az ütőteremig, ha megvártak, gyakorlás után elmehettünk moziba..."
Vissza az élethez, következik a pályaválasztás időszaka. Magdi első és egyetlen munkahelye a Savaria Szimfonikus Zenekar volt, ahova a véletlennek köszönhetően került, vőlegényét kísérte el a városba, és Petró János csábította ide. A főiskola utolsó évében a zenekar ösztöndíjasa lett, majd közvetlenül a diploma átvétele után aláírta a kinevezését. Később a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában szerzett Ütőhangszerművész diplomát.
Bár néhány évvel később lett volna lehetősége idegen országokba szerződni, mégis úgy döntött, nem megy máshova.
"A tanítás a másik felem. Több, mint 20 éve tanítok a szombathelyi konziban. Nagyon büszke vagyok a növendékeimre,örülök, hogy mindenki ezen a pályán maradt, hogy sikeres. Közülük hárman ma a kollégáim." Két vágyam van még... Az egyik, hogy legyen egy jó timpanim, a másik,hogy Madaras Gergely legyen a zenekar karmestere." -árulta el vágyait Szarvas Magdolna, aki több mint harminc éve zenél a Savaria Szimfonikus Zenekarban.
Boldog és elégedett, hogy az a hivatása, amit a legjobban szeret: zenélni.
"Ha csupán 6-7 olyan koncert adódik a muzsikus életében, ami katartikus élmény nyújt, akkor már megérte ezt a hivatást választani. Megérte!"
Madaras Gergely különösen nagy hatással volt rá,óriási élményt jelentett neki vele muzsikálni. (A Savaria Szimfonikus Zenekar és Madaras Gergely karmester pünkösd hétfőn a Művészetek Palotájában adott nagy sikerű, teltházas koncertet.) Szóba kerül az előbb említett katarzis, mely építi az embert. Magdi vallja, hogy ez ad erőt akkor is, ha valaki elfárad, kiég, és így lehet felülkerekedni a hétköznapi rutinon is. Egy zenész ugyanis soha nem játszhat agyból, megszokásból, mindig meg kell értenie a művet,érzelmileg azonosulni vele, melyet aztán átad a közönségnek.
