Tervek mindkét oldalon vannak
Mindkét rendező komoly munkát nyújtott be a bizottság elé, ám míg Jordán Tamásé inkább a szívre hallgat és azt is próbálja megfogni, addig Dömötör Tamás egy kész, az eddigiektől merészen eltérő koncepciót állított össze. Ennek a legfontosabb eleme talán az, hogy nem tavaszi és őszi bérletben gondolkodik, hanem legalább négyfélében, melyek között helyet kaphatnak nagyszínpadi gyermekelőadások, és alternatív, helyben íródott és született, a színház határait súroló darabok is. Sok más mellett Jordán Tamás abból építkezik, hogy az ő lakcímkártyájában már 9700 szerepel és az ő társulata szombathelyi. Nagyon halkan tesszük fel a kérdést: elég ez?
Dömötör Tamásnak nincsenek politikai kapcsolatai
Dömötör Tamás páylázatában hosszasan ecseteli a Kamara Savária történetét, melynek ő volt az egyik alapító tagja, de hirtelen félbeszakadt. "Beleszólt a politikai akarat, amely továbbra is "oszlopos, hatalmas színházépület" felépítését tervezte, immár nyolcmilliárd forintos állami támogatás ígéretével nyomatékosítva szándékát. A szándékkal együtt érkezett Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház első igazgatója. Tulajdonképpen a Kamara Savaria története ezzel be is fejeződött...."- fogalmaz. Mint mondja, ma már nem szólítják nagyságos kiasasszonyoknak a színésznőket a színházban, mint ahogy azt Jordán Tamás szerette volna, azzal azonban, hogy visszautasították az Agora pályázatot, egy régi típúsú színház mellett tették le voksukat. "... a város elindult egy EU-s pályázaton a HEMO épületének európai színvonalú átalakításának céljából, és nyert. Ugyanannyit, amennyit a Gyurcsány-kormány adott - mint kicsit később kiderült, ugyanerre a célra. Az "Agora-pályázat" azonban kikötötte, hogy a pályázat segítségével elkészülő multikulturális épületben nem lehet állandó társulattal működő színház. Ez a pályázati pont szemben állt a színházalapító politikai szándékkal éppúgy, mint Jordán Tamás szándékaival, és színházi elképzeléseivel. Ez volt az utolsó pont, amikor még dönteni lehetett volna egy modern, nem bejáratott színházi mechanizmus megteremtésének lehetősége mellett, a régi, rozsdás, és drága színházi metódus helyett."
Hol is van akkor a színpad?
„ … a színház nem az épületnél kezdődik. Gondolat kell, meg egy-két gondolkodni és érezni hajlandó ember. Helyet bárhol lehet találni, játszani bárhol lehet, persze jobb és kényelmesebb állandó helyen, de egyáltalán nem feltétel.”- olvasható Dömötör Tamás pályázatában. Hirtelen újra megtelik lelkünk izgalommal, hogy bizony, ez az, ami nekünk annyira hiányzik. Körülbelül az óta, mióta Dömötör Tamás megvált a társulattól.
Jelen sorok írójának még az is eszébe jut, hogy egyszer a fővárosba utazott Hamlet előadásra, az akkori Krétakörösök rendezték meg egy középiskola osztálytermében. Farmerben és melegítő felsőben voltak, dobogó nélkül, csak körben ültünk a székeken. A gyilkolós jelenetet úgy adták elő, hogy be kellett csuknunk a szemünket, és csak a hangjukat használták… Neki az óta ez (is) a színház…
És itt van Jordán Tamás, aki azt mondja, öt éve van ugyan Szombathelyen, de csak egy igazi évaduk volt, és csak most jön az igazi munka, mert „Csodapalota” nélkül nem olyan az előadás. Igen, a 19. századi, népszínháznak még szüksége volt rá; de ma 2012-t írunk, amikor mobiltelefonnal filmet forgatnak…
Oszlopos színházban nagy előadást csinálni, mely mögött komoly technika, díszlet és koreográfia van, sokba kerül. Jordán Tamás említi is a pályázatában, hogy tudja, jelen körülmények között plusz bevételben, támogatásban nem bízhat. Dömötör Tamás a kérdést úgy oldaná meg, hogy kevesebb tagból állna a mag; valamint koprodukciókban gondolkodik: az Orlai Produkciós Iroda, Pintér Béla és Társulata, a Nézőművészeti Kft., a Szputnyik Hajózási Társaság máris rendelkezésére állnak, ha úgy hozza az élet...
Ki lesz a nyerő?
„A színház világában én misszionáriusnak érzem magam. A legnagyobb sikereim mellett is azt éreztem minden esetben, hogy nekem fontosabb küldetésem van, nem elég az, amit éppen csinálok. A tehetségemmel, tapasztalatommal, tiszta pillanataimban meghallott „felső sugallat” ösztönzésére olyan feladatot kellett keresnem, amely többet jelent egy adott közösségnek, mint a jó előadások sora.”- Sokszor hallottuk már Jordán Tamástól, hogy ő Agorát szeretne, forró, pezsgő piacot, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, egymásnak esnek és kibékülnek. Igen, a szórakoztatáson túl ez lenne a színház küldetése, hogy önmagunk és a világunk elé állítson tükröt, de úgy tűnik, nem akar sikerülni, a 6000 bérletes sem akar összejönni.
A jelenlegi szombathelyi színháznak van egy törzsközönsége, akik minden előadáson ott vannak, de ami Jordán Tamásnak nagy szívfájdalma, az egyetemisták például továbbra sem nyitnak be a színház kapuján. Jordán azt írja, a jövőben is ezért fog dolgozni, de nem esküszünk meg rá, hogy ezekkel a módszerekkel sikerülni fog…
A májusi közgyűlésen kiderül, ki is lesz a Weöres Sándor Színház következő igazgatója a három pályázó közül. Koltay Gábor pályázatának részletei eddig ismeretlenek, de nagyon sokan úgy gondolják, ha ő jön Szombathelyre, akkor politikai szinten dőlt el a kérdés. A két Tamás között azonban szakmai felfogásban hatalmas különbség van. Olyan különbség, amellyel személyek, de akár egy egész város identitását is meg lehet határozni.
Döme szerint maradjon Jordán
Dömötör Tamás a záró fejezetében arról beszél, hogy 5 év alatt el lehet kezdeni dolgokat, de végigfuttatni lehetetlenség, ezét javasolja, hogy a következő ciklusra még maradjon a jelenlegi direktor.
"Noha nem értek egyet vezetési elveivel, szerkezetben és tartalmában is eltér a színháza attól, amit én képviselek, mégis azt gondolom, hogy jár neki még egy ciklus a Weöres Sándor Színház élén. Energiája és lendülete kitart, semmi kétségem. Rengeteg munkát fektetett be a színház felépítésébe, és saját vízióját követve megpróbálja feltölteni tartalommal. Abban az esetben, ha Jordán Tamás érvényes pályázattal indul, javaslom, hogy a fentiek értelmében egy újabb öt éves ciklusban bizonyíthasson. "- írja Dömötör Tamás.
A két pályázat teljes szövege itt elérhető:
