Óriási húzás volt az egyik kereskedelmi adótól, hogy egy furcsa vállalkozással rukkoltak ki 2013-ban. A Sztárban sztár egy nagyon szórakoztató, könnyed kis műsor volt, amelynek köszönhetően igazi zenei utazásban, illetve házibuli-feeling-ben részerültek a nézők. Az elfeledett és napjaink slágerét aktuális, vagy még rivaldafényből keveset kapott magyar előadók tálaltak rendkívül szórakoztató módon.
Aztán eltelt pár évad és eljutottunk oda, bátran ki merem jelenteni, hogy elfogyott a kínálat. Hiába a csatorna legnézettebb műsora, sajnos nagyon ellaposodott, ami nem biztos, hogy az előadók sara.
Kezdjük a legvégével. Vasárnap ért véget a 2016-os házibuli, amelyet azért startolt korábban, mert a zsűri egyik tagja várandós volt. Persze Liptai Klaudiát lehetetlenség helyettesíteni, pótolni, Ábel Anitának esélye sem volt felnőni a feladathoz. Sőt... Az ítészek mindvégig szellemesek és humorosak voltak, de már Ők is veszítettek fényükből.
A másik mélyütés számomra a döntő volt. Közel 6 órás - két estés - fináléban elvétve volt lényegi tartalom. Visszaemlékezés, kampányolás, best of... válogatás, közös produkció... Hét óra előtt kezdődött vasárnap a döntő, mégis az első versenyző nyolc órakor állt színpadra. Persze klassz hangú és talán jól sminkelt pacsirták feszegették határaikat, mégsincs annyi emlékezetes produkció ebben az évadban, mint korábban. Pál Dénes Szinetár Dóraként, Bereczki Zoltán Zoránként vagy Michael Jackson-ként örökké beírták magukat a műsor történetébe.
A produkció másik varázsa a zenei választék volt. Idén viszont agyonhasznált, vagy kicsit sem nevezhető slágerek között lavíroztak a szerkesztők. Adásonként talán 1-1 előadást nevezhetek bravúrosnak (Polyák Lilla raggae-ikonként, Muri Enikő Will-I-Am-ként).
Kocsis Tibo vagy Veréb Korda Williams teljesítménye már az első műsortól kezdve kiemelkedett, ezért nem ért meglepetésként a végeredmény. Nagy Adri és Muri Enikő végigtolta becsülettel az évadot, de nem igazán jelentettek veszélyt a fiúkra. Veréb Tamást már sokan az első hetekben győztesnek kiáltottak ki, így a fotelben hátradőlve mondtam ki a nevét - Till Atillát megelőzve.
Csilli-villi díszlet, remek táncosok, szellemes zsűri, egy-egy emlékezetes műsor, de ennyi... Ha pedig a Sztárban sztár meg egy kicsi formátumra gondolok, akkor talán kijelenthető, hogy ennyi volt ebben a produkcióban. Hiába nézné a közönség, úgy fest elfogytak azok az énekesek, akik beugranának a következő évadra. Ha pedig Szuperdöntőt rántanának össze - amibe valljuk be, lenne potenciál - fel kell kötni a nadrágot, mert nem elég csak táncosokkal, maszkírozással eltolni a szekeret, remekül megválasztott dalok is kellenek a remek magyar énekeseinknek...
