A gond csak azzal van, hogy egyedül Párizsban becslések szerint több, mint 700.000 lakat lóg a Szajna hídjainak korlátján. Amennyiben egy lakat átlagosan fél kg súlyú, könnyen kiszámíthatjuk, hogy mekkora tömeget jelent ennyi belőlük összesen. Az 1802-1804 között épült Ponts des Arts hidat már 2014-ben egyszer le kellett zárni, mert több mint két méter hosszan megrogyott a híd korlátja a rá nehezedő súly alatt. Akkor petíciót is elkezdtek gyűjteni civil kezdeményezésre azzal a céllal, hogy szüntessék be a lakatolás lehetőségét.

Végül azonban csak megoldandó kérdés maradt a probléma, nem rendelkeztek a tiltásról. Tegnap újra megjelentek a párizsi városüzemeltetési cég szakemberei, és szisztematikusan, ezúttal az összes lakatot, mintegy

45 tonnányit

eltávolították a korlátokról. A városháza munkatársai szerint oly mértékben megnőtt a lakatotok száma, hogy nem nyújtanak már esztétikus látványt sem, nem beszélve a veszélyről, hogy a kétszáz éves híd korlátja bármikor a folyóba zuhanhat. Ezért azt találták ki, hogy vas korlát helyett táblás paneleket helyeznek ki, amire utcai művészek alkotásai kerülhetnek. Lakat azonban a továbbiakban nem.

Mi viszont ne csüggedjünk, mert Szombathelyen is lehet lakatot kihelyezni a Székesegyház kerítésén, és Budapesten kívül több vidéki városban, például Pécsett is találhatunk külön e célt szolgáló felületeket.

Csak halkan merem megjegyezni, hogy a szerelemlakat őrület magyar találmány, a 20. század elejéről származik. Alapja egy fiatal lány története, aki az Első Világháborúban elvesztette szerelmét, és a kapcsolatuk emlékét őrizendő, mások lakatokat kezdtek el kihelyezni arra a hídra, ahol korábban találkoztak.