Milyen a munka Miller Zolival? Ti eddig csak játszottatok egy színpadon, ha jól tudom tavaly Veszprémben. Most ő a rendező.
A Chicago próbafolyamatai közben számomra már kiderült – ebben a darabban játszottunk együtt -, hogy neki ehhez van tehetsége. Hihetetlenül kreatív és energikus ember, bár azt nem tudtam, hogy még soha nem rendezett. Mikor felhívott, hogy dolgozzunk együtt nagyon megörültem, és rögtön igent mondtam. Tetszik benne, hogy mindig pontosan tudja, mit akar, kész tervei vannak. Aztán beavatott abba, hogy Szabó P. Szilveszter lesz a társam, akit gyerekkorom óta ismerek. Hamar kiderült, hogy mi hárman egy nyelvet beszélünk, főleg úgy, hogy a humor nálunk elsőrendű minden próbán. Nagyon szeretnék még a jövőben velük dolgozni.
Mit szóltál a darabválasztáshoz?
Tudtam, hogy létezik ez a Neil Simon-darab, de nem láttam még színházban. Színész kollégáimtól érdeklődtem első körben, miről szól, aztán én is elolvastam. Félelmetesen jó darabnak gondolom. Egy nagyon romantikus, nagyon mai, nagyon igazi történet. Belegondoltam, több minden megtörtént már az én életemben is. Olyan, mint egy romantikus vígjáték a moziban. Sőt még látványnak is hasonló, LED-fal és a fejünkre szerelt kamerák hozzák a nézőket közelebb majd a színpadhoz.
Fotó: szinhaz.hu
Nagyobb munka szabadtéri színpadon játszani?
Koncentráltabb munkát kíván és jobban is kell figyelni. A színházban tudom ki a kellékes, ki a súgó, az bejáratott rendszer, itt pedig mindenki idegen, amihez gyorsan hozzá kell szokni. De ennek is megvan a varázsa, nagyon szeretek sok új embert megismerni.
Mennyire áll hozzád közel Sonia Walsk karaktere?
Az a durva, hogy mióta próbálunk, rájöttem, sok dologban hasonlítok Soniára. Ez a csaj teljesen dilis. Szinte nem is kell játszanom, hanem csak csinálnom.
Jól tudom, hogy nem csak egy „sima” prózai darab lesz?
Tele lesz énekkel és zenével. Eleinte csak a prózai jeleneteket próbáltuk, a dalokat később tanultuk hozzá, de mostanra már szépen összecsiszolódott a dolog.
Jó nagy zenekari háttered lesz, a Savaria Szimfonikus Zenekar kísér majd, milyen érzés?
Volt, hogy elkezdtem ugrálni örömömben, annyira jó érzés. Nagyon szépen szól a zenekar, felejthetetlen élmény.
Mit gondolsz az iseumi helyszínről?
Elvarázsol. Féltem tőle, hogy egy aréna-szerű nagy épület lesz, ahol két szereplő a nagy színpadon el fog tűnni, de annyira jól van kialakítva a nézőtér, hogy nagyon belsőséges hangulatot ad. Belegondolok milyen rossz, hogy mindjárt péntek és az előadás után mehetek haza.
Kinek ajánlható a darab?
Akik voltak már szerelmesek, de azoknak is, akik még nem.
Édesapád, Trokán Péter a Weöres Sándor Színház színművésze, gondolom hozzá azért szoktál jönni látogatóba.
Ha tehetem sokszor lejövök, szeretem a szombathelyi légkört és az itteni színházat, barátaim is játszanak itt. Szívesen játszanék itt több darabban, netán a jövő évi Iseumi Játékokon.
