A lustaság, a félelem, a kényelem - csak néhány ok, amiért nem csak teret hódítottak, de egyeduralkodóvá is váltak a gépi, illetve az internetes társkeresők. Pedig a valóság sokkal kiábrándítóbb, mint a statisztikai adatokra épített kártyavár.

Korunk népbetegségének számít a társkeresés, hiszen a környezetünk komoly terhet tesz a vállunkra. A megfelelési kényszer, a torz önkép, a felturbózott elvárások pedig alaposan megtépázza az önbizalmat, illetve a vadászösztönt. Nem véletlen, hogy a gépi társkeresők olyan népszerűek. Pedig a monitor előtt ülve olyan kellemetlen kérdésekre is választ adunk, amely össze sem mérhető azzal, ha valaki az első randin szerelmet vall nekünk. Legalábbis erről számol be a legfrissebb amerikai kutatás, amelyet az OkCupid társkeresővel karöltve készítettek.

Az oldal algoritmusának köszönhetően kiderül, hogy a párkeresők milyen elvárásokat támasztanak a jövendőbelijükkel szemben és azt is megtudják az üzemeltetők, hogy milyen jelöltet szeretnének maguk mellé. A megnövekedett kérdések-válaszok arányában pedig szűkítik a lehetséges találatok számát.

Nem vicc, de akad bizonyos oldalakon olyan kérdés is, hogy "mennyit meditálsz egy hónapban" vagy "mennyi megtakarított pénze legyen a leendő társunknak". Az OkCupid egy diagram segítségével szemlélteti, hogy milyen is a nagy ő: sportos, magabiztos, barátságos. Végül a felhasználó döntheti el, hogy a tökéletes társat választja, vagy beéri kevesebbel is.

A kutatások szerint a netes társkeresők négyötöde szépíti az önmagáról szóló leírást. A férfiak a magasságukat, míg a nők a súlyukat illetően csúsztatnak. Ez azért is megmosolyogtató, mert a számadathoz képest olyan privát dolgot is megosztanak az emberek, mint a szexuális irányultság vagy épp a vallási hovatartozás. Egyébként a felmérésből az is kiderült, hogy a kínos kérdésekre könnyebben válaszolnak az emberek egy gépnek, mint élő személynek.

via