Az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy az Egyesült Államok északnyugati partvidékét minden eddiginél nagyobb veszély fenyegeti, ami szinte bármikor lecsaphat, hatása pedig Kanadára, és Japánra is kiterjedhet. Az esélylatolgatás az olaszországi pusztító erejű rengés után újra előtérbe került. Több mint 15 ezer halottat, több tízezer sérültet, összeomló infrastruktúrát, kártyavárként összedőlő épületek százezreit és sokmilliárd dolláros kárt feltételeznek a szakemberek – erről írt még korábban a 24.hu.
A lehetséges helyszín
A tudományos rovatban megjelent írás szerint a Kaliforniától északra elterülő amerikai területről csak alig ötven éve derült ki, hogy egy akár 9-es erősségű földrengést is okozható törésvonal felett fekszik. Ez a Cascadia szubdukciós zóna, ami az észak-kaliforniai Cape Mendocinótól Portland és Seattle városokon át egészen a kanadai Vancouverig terjed.
A nyolcvanas évektől kezdve egyre több és több bizonyítékot találtak tudósok arra, hogy a Cascadia képes nagy erejű földrengések kipattintására, csak a szokásosnál jóval ritkábban. Először a geológiai és biológiai bizonyítékok, és a helyi őslakos indián törzsek szájhagyomány útján terjedő történetei alapján kiderítették, hogy valamikor 1700 környékén egy hatalmas cunamit okozó rengés rázta meg a térséget.
Majd a 1996-ra már pontos dátumot is tudtak mondani, köszönhetően egy Japánban feljegyzett különös, úgynevezett “árva cunaminak”, ami azért volt árva, mert a szigetországban nem előzte meg földrengés. A cunamit ugyanis a Cascadia egy 9-esnél erősebb rengése indította útjára, keresztül az egész Csendes-óceánon. A dátum 1700. január 26. volt. Az utolsó alkalom, hogy egy megaföldrengés rázta meg a területet.
Megtörténhet, de mikor?
A 24.hu arról ír, hogy a geológusok kutatásai szerint, ötven éven belül egy nagyjából 8-as erősségű földrengést okoz a Cascadia, és nagyjából 10-15 százalék, hogy egy igazán pusztító, 9-es erősségűt, ami várhatóan Észak-Amerika legnagyobb természeti katasztrófáját okozhatja.
A cikk szerint a pusztítási zóna hatalmas lesz: a rengések egy nagyjából 350 ezer négyzetkilométernyi területet érintenek majd, a kanadai Vancouvertől egészen az attól ezer kilométernyire lévő Kalifornia északi csücskéig. A várhatóan öt percen át tartó földmozgások miatt összeomlik az összes olyan épület, híd és felüljáró, amit a kilencvenes évek előtt építettek és azóta nem erősítettek meg.
A foöldrengéskutatók szerint a hegyes területeken több tízezer földcsuszamlás történik, sok helyen a talajfolyósodás indul meg, majd 15-húsz perccel a rengés után jön a partvidéket teljesen megsemmisítő, 10 méter magas cunami, ami egyes helyeken akár a harminc méteres magasságot is elérheti.
Az amerikai katasztrófavédelem, a FEMA (Amerikai Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Ügynökség) becslése szerint a Cascadia-földrengésben 13 ezer ember hal meg, a sérültek száma 27 ezer lesz, egymillió embernek lesz szüksége ideiglenes szállásra és további 2,5 millió embernek vízre és élelemre. Azonban ez a becslés azzal számol, hogy a földrengés februárban, kora délelőtt történik. Ha viszont nyáron, amikor százezer turista is ellepheti a tengerpartokat, a halálos áldozatok és sérültek száma a többszöröse lehet annak, amivel a FEMA számol.
A katasztrófavédők számításai szerint nagyjából egymillió építmény omlik össze, vagy válik életveszélyessé – köztük több mint háromezer iskola, a tűzoltóságok egyharmada, a rendőrségi épületek fele és a kórházak kétharmada. Ezen felül leszakad vagy használhatatlanná válik az autópályákon található felüljárók fele, a Portland folyóin átívelő 17 hídból 15, valamint a vasútvonalak és repülőterek kétharmada. És akkor még nem is beszéltünk a megrepedő gáz- és benzinvezetékekről, az elektromos hálózat megbénulásáról és a járhatatlanná váló utakról, emellett a régi épületek is mind veszélyben vannak.
Azért, hogy az elkerülhetetlen veszélyt felkészülten várják már több szervezett katasztrófavédelmi-gyakorlatot is tartottak.
