Annak ellenére, hogy társadalmi munkában végzik a szervezők immár harminc esztendeje munkájukat, továbbra is igazi értékes kuriózum a Sitkei Rockfesztivál, amely megunhatatlan, baráti hangulatával és az igazi hazai rockzenét előtérbe helyező közösségével már 1986 óta örvend töretlen népszerűségnek. Volt szerencsém az elsőn is részt venni, és megvallom őszintén akkor nem gondolhatta senki (én sem), hogy a Hercseg-hegy oldalában lévő kápolna tövében szervezett rockfeszt a 30. jubileumi alkalmát is megéri. Ismeretes, hogy harminc évvel ezelőtt a helyi római katolikus kápolna megmentésére szervezett Balázs Fecó barátaival jótékonysági koncertet, amely az elmúlt évtizedekben az ország egyik legjelentősebb rockfesztiváljává nőtte ki magát.
Már 1986-ban is akadtak, akik mindent megtettek, hogy az első sorokban tomboljanak, és akkor is voltak csendesebbek, akik a nagy meleg miatt a domboldal hátsó részein hűtőtáskával felszerelkezve, családi vagy éppen baráti társasággal együtt élvezték a rockzene hazai nagyjait.
A pénteki Deák Bill, Kárpátia és Pokolgép koncertekről ITT már írtunk és fotókat is közöltünk. Szombaton pedig a MobilMánia és a Depresszió bulija után következett a Lord zenekar.
A szombathelyi örökifjak idén is kitettek magukért és fantasztikus hangulatot varázsoltak. Felcsendültek a korábbi dallamok, az ,,Örökké szóljon a Rock”, a Fázom a szélben” és persze ízelítőt kaptunk a jelenkor legjobb nótáiból is.
A helyszínen Morgós István sitkei polgármestertől megtudtuk, hogy a kápolnát sikerült időközben teljesen felújítani, a bevételek egy részét az épület fenntartására fordítják, a többi pedig a Sitkei Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület számlájára kerül, és közösségi célokat szolgál.
Érdekesség, hogy az idei fellépőket közönségszavazás alapján választották ki, internetes honlapon lehetett szavazni, hogy kit szeretnének látni, és a pénteki, szombati fellépők kapták a legtöbb szavazatot. Balázs Fecóék is nagyon sok szavazatot kaptak, de sajnos Fecó betegsége kicsit módosított a programon, de alapvetően a közönségszavazat alapján választották ki a fellépőket.
Így a szombat esti Edda fellépés is a szervezőket és a közönséget igazolta. Pataki Attiláék jöttek, mint egy őrült, aztán álmodtak egy világot maguknak és elénekelték azt is, hogy ,,Mi vagyunk a rock” – merthogy ez az igazság, valóban mi vagyunk a rock.
A szombat éjszakát az Ossian koncertje zárta. És már másnap kijelenthető, hogy a sitkei rockfesztivál közönsége idén sem csalódott, a szervezők az eddigieknél korszerűbb, professzionális színpadtechnikát ígértek és meg is adták a népnek. A ledes technika jól élvezhető volt.
Morgós István, sitkei polgármester honlapunknak adott összegzésében elmondta, hogy a jubileumhoz illő és méltó volt az idei fesztivál, melyen semmilyen atrocitás nem történt, egyszerűen csak mindenki jól érezte magát.
A siker idén is óriási, erre utalnak az adataink is, a két nap alatt nem kevesebb, mint tizenkétezren jöttek ki. Nem hagyjuk abba, kisebb változtatások lesznek ugyan, de próbálunk csiszolgatni. Mi továbbra is társadalmi munkában csináljunk, más ebből már simán megélne. Semmi állami támogatásunk, főszponzorunk nincsen, csak tesszük dolgunkat. Kicsit fáj, hogy a megyében senki nem áll mögénk, nem akar senki főszponzor lenni – tette hozzá a Frisss Médiának nyilatkozó, a képünkön balra látható polgármester. Fotónkon Kovács Ferenc, a Sitkei Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület elnöke és a polgármester gratulálnak egymásnak.
Egy baj van csak évek óta. Talán érdemes volna nem egy hétvégére szervezni a Savaria Történelmi Karnevált és a sitkei rockfesztivált. A kettő sikerprogram közül a sitkei esemény immár harminc éve ugyanazon a hétvégén őrjíti meg a rockzene szerelmeseit, a karnevál korábban az augusztus 20-hoz közel eső hétvégén szórakoztatta az idelátogatókat.
A két helyszínt 37 kilométer választja el egymástól, de lehet, hogy egy hétvége különbséggel mindkettő esemény jobban járna?!
