A gorillák között nevelkedett fiú történetét minden generáció betéve ismeri, sőt jó pár évente a filmes piacon is megjelenik egy hol jobban, hol rosszabbul sikerült feldolgozás is, így aki lemaradt volna a könyv nyújtotta élményről, egy-egy újdonságként tálalt mozifilmen meg is tekinthette. Általában nagy sikert aratott a sztori, ezért nem csoda, hogy ismét elővették és 3D-s köntösbe öltöztetve újra vászonra vitték Edgar Rice Burroughs regényét.
A könyv volt az alapja, de most nem egy, már tövig lerágott csontnak számító eredettörténetet kapunk, hanem egy új sztorit, eredetre utaló flashbackekkel. Tarzan már majdnem egy évtizede John Claytonként él Londonban gyönyörű feleségével Jane-nel és élik az arisztokrata családok unalmas hétköznapjait, amikor főhősünket meghívják egy diplomáciai útra Afrikába. John először vonakodik, de egy amerikai ex -katona meggyőzi arról, hogy neki igenis ott van a helye, mivel több van a háttérben, mint egy kis parolázás a nemességgel. A valaha volt Tarzan ezért visszatér a helyre, ahol felnőtt, megpróbálja rendezni viszonyokat és megmenteni Kongót II. Lipót rémuralmától.
A Tarzan legendája egy jól összerakott kalandfilm, nem kell tőle mélyenszántó politikai ármánykodást vagy magvas gondolatokat várni, csak élvezni a gyönyörű látványt, meghatódni a romantikus Tarzan-Jane szálon és izgulni a monumentális akciójeleneteken. A főszereplők is sablon kalandfilm-hős karakterek. Christoph Waltz csípőből hozza a minden hájjal megkent, kétszínű főgonoszt; Samuel L. Jackson a megtört, de jó szándékú, néha csete-bota, de élelmes és ügyes ex-katonát; Margot Robbie, a tűzrőlpattant, gyönyörű, megmenteni való hősnőt; Alexander Skarsgard pedig a kemény, mindenre elszánt őserdők urát. A látvány lélegzetelállító, az ember szinte beleszeret az afrikai tájba, az állatok animációja rettenetesen élethűre sikeredett, a bennszülött népek kultúrája, zenéje, élete pedig egy igazán varázslatos, eddig csak a természetfilmekből ismert világot varázsol elénk. A történetet megszakító flashbackek néhol komorak, néhol viccesek, néhol pedig egészen meghatóak, de mindenképp hozzájárulnak ahhoz, hogy a karaktereket még szerethetőbbé tegyék. A látvány, a zene, a főhősök és még a sztori is jól működik, azonban a film összességében véve túl sok újat nem mutat, de ebben a műfajban ez nem is lehet elvárás.
Igazi vadromantika, a kalandfilmek szerelmeseinek kötelező, de az is nyugodtan üljön be rá, aki csupán egy kellemes késő délutáni kikapcsolódásra vágyik.
Ha kedvet kaptál a mozizáshoz, a műsort itt találod.
