Az X2K nem is volt olyan régen. Ez volt az első jele, hogy valami véget ért. Az ezredforduló óta rohamosan fejlődik minden, nincs ezzel másképp a társkeresés és a kapcsolattartás sem. Persze nem kell hozzá nagyon idősnek lenni, hogy emlékezzünk még a régi pénzbedobós telefonfülkékre, vagy a postára, ahol hosszú kígyózó sorok álltak és nem csak a sárga csekkek miatt.
Persze erre az Y-generáció képviselői legyintenek, hiszen számukra elképzelhetetlen egy vendéglátóhely wifi nélkül, vagy egy általuk kiszemelt lány/fiú „csekkolása” a Facebookon. Nézzük, hogy mit mulasztottak azok, akik a kilencvenes évek második fele után születtek.
Telefon
Fél mondattal már érintettük, de nem csak az elérhetőség miatt volt fontos a készülék. Régen a pénzbedobós fülkék előtt is hosszú sorok álltak, így bizony előfordult, hogy akár órákat is várakozhattunk egy-egy hívásért. Mára pedig egy karnyújtásnyira van tőlünk bárki, akinek van mobiltelefonja. Korábban persze nem csak a hívás volt kalandos, hanem az is, hogy szívünk hölgyét elérjük. Ha sikerült bejutni a telefonfülkébe sem volt garancia arra, hogy eléred a kiszemelt személyt. Imádkozhattunk, hogy Ő és ne a család más tagja vegye fel a készüléket. Ellenkező esetben udvariasan elmondod ki vagy és miért telefonáltál vagy lecsaptad a kagylót és vártál néhány percet, hogy újra hívd a szerelmed, hátha a következő alkalommal már az Ő hangja fogadja a megkeresésünket.
Szerelmes levelek
Tegye szívére mindenki a kezét és őszintén feleljen: mikor írt utoljára szerelmes levelet szíve hölgyének? Nem, az sms nem számít. Mára felváltotta a kézzel írott levelet a digitális üzenetek hada, amelyben segítőkezet nyújt a legnagyobb közösségi oldal és az üzenetküldő szolgáltatások. Pedig néhány évvel ezelőtt, aki az érzéseit akarta a másik fél tudtára hozni és elég szégyenlős volt, annak maradt a kézzel írt levél. Ezeket a lapokat pedig nagy becsben tartották a lányok. Még a szüleink szekrényében is találhatunk párat, ha jól keresünk. (Nekem sikerült - a szerk.)
Ki az a lány/srác?
Manapság elég egy név és elég sok információt megtudhatunk, míg néhány évvel ezelőtt óriási tortúra volt a kiszemeltünk nevét is megtudni. Ha az ismerősi körünkből senki nem ismerte szívünk választottját, akkor kénytelenek voltunk utánajárni a dolgoknak. Név, kor, iskola, lakhely... ezekre viszont manapság elég egy kattintás, közös ismerős és alaposan feltérképezhetjük a kiválasztott hölgyet vagy pasit. Mondjuk ezzel az a romantikus feladat és bizsergető érzés is eltűnt, amelytől élvezetes volt a vadászat. Ugyanígy igaz a keserű felismerés is, hogy böngészve a másik adatlapját, kellemetlen információkat is megtudhatsz, illetve az exekkel készült fotókon is be lesz jelölve.
Talán úgy tűnhet, hogy régebben sokkal nehezebb volt megkeresni és rátalálni a nagy Őre. Valójában ez egy tévhit. Ugyanis az emberek több minőségi időt töltöttek egymással és kevesebb volt a felszínes kapcsolat lehetősége, ami jelenkorunk egyik legszomorúbb velejárója.
