Hazánkban az 1-4 mm nagyságú, közönséges kullancs a leggyakoribb. Nagyon szívós állat: táplálék nélkül, megfelelő körülmények között több évig is életben marad. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak az erdőkben, de parkokban vagy akár játszótereken is találkozhatunk velük. A fűszálakon, bokrokon, levelek fonákján megtelepedve várják a kedvező alkalmat. Mivel a kullancs nem szereti a fényt, a ruha alá próbál bújni, majd néhány óra múlva kezd vért szívni.
Többféle betegséget terjeszthet, többek között a Lyme-kórt, valamint az agyvelő- és agyhártyagyulladást. Mindkét fertőzés esetében fontos a korai felismerés, de az utóbbi ellen nehéz a védekezés, célzott gyógyszer nincs rá.
Fontos a megelőzés
Éppen ezért fontos a megelőzés: a ruházat legyen zárt és áthatolhatatlan. A legjobb, ha a nadrág szárát a zokniba, a felső ruházatot pedig a nadrágba tűrjük. Továbbá használhatunk különböző kullancsriasztó szereket is, otthon pedig ajánlatos a test átvizsgálása. Ha a kullancs már bennünk van, de még nem fúrta magát mélyre, magunk is megpróbálkozhatunk az eltávolításával. Kapható már erre alkalmas speciális csipesz, de jó szolgálatot tehet egy nedves vatta vagy gézlap is. Ezt kell türelmesen körbe-körbe mozgatni az állat körül, míg az ki nem jön. Ha nagyobb a baj, forduljunk orvoshoz.
Nem minden kullancs fertőzött, s még ha az, akkor sem biztos, hogy átadja a vírust és az betegséget okoz. Ennek ellenére jobb félni, mint megijedni.
Oltsunk vagy ne oltsunk?
Az agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen egy éves kortól védőoltás kérhető, gyermekeknek és felnőtteknek adható változata is elérhető. Ez nem kötelező, de vényköteles. A szakemberek azt ajánlják, hogy a három oltásból legalább kettőt érdemes még a tavasz beköszönte előtt beadatni, innentől ad ugyanis védettséget. Később emlékeztető oltásokra is szükség van.
