Ritkán találkozni olyan elszánt és céltudatos sportolót, mint amilyen Takács Kriszti. A Haladás VSE játékosa a lehető legjobb helyen tanulta a sportág alapjait, hogy az otthon biztos melegét maga mögött hagyva a szombathelyi zöld-fehéreket erősítse. A fiatal tehetséggel egy frissítő mellett beszélgettünk...

Az ETO együttesét hagytad magad mögött, ott is ismerkedtél meg a sportág alapjaival?

Igen. Győrött láttam meg a napvilágot és elég korán megtetszett a kézilabda sport, ezért szüleim levittek a csarnokba Róth Kálmánhoz, és azóta is imádom ezt csinálni. Szerintem nagyon jó helyen tanultam meg az alapokat, viszont megérett bennem az elhatározás, hogy váltanom kell. Ekkor futott be a szombathelyiek megkeresése. Alaposan megrágtam a dolgot, végül igent mondtam és jöttem a vasi megyeszékhelyre.

Milyen poszton számíthatnak rád a Haladásnál?

Szélsőként és átlövőként is játszottam korábban. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. A szélsők élete abban nehéz, hogy kiszolgáltatottak vagyunk a pálya szélén. Ezzel szemben a lövők dolga sokkal komplexebb. Egyébként a Haladásban legtöbbször átlövőként lépek pályára.

Nem bántad meg, hogy a honi kézilabdasport egyik fellegvárát hagytad magad mögött?

Egyáltalán nem. Az elején kicsit fura volt és nehezen ment a beilleszkedés, de ez hamar megoldódott. Igazából a feladat vonzott, elvégre teljesen új közegben mutathatom meg, mit tudok. Nagyon inspiráló volt a célkitűzés is, illetve hogy ütőképes csapatot építenek Szombathelyen. A csapattagok között pedig remek a hangulat. Azonban, hogy a kérdésre is válaszoljak, nem bántam meg a váltást. Nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem ebben a szezonban.

Azért egy újjáépült csapattal szemben mindig van elvárás…

Igen, ez pontosan így van. Ettől viszont még jobban akarunk játszani, teljesíteni. Szerintem erre a teherre szokták az édes jelzőt aggatni.  Nem foglalkozunk a negatív hangokkal, ez inkább ösztönöz bennünket.

Nem könnyű az élet, hiszen nincs igazi otthonotok. Hogy lehet így állandóságot biztosítani, mondjuk a mutatott játékban?!

Nagyon fura ez a helyzet, mert sokat kell ingáznunk Bük - Körmend - Ikervár között. Utóbbi két helyen edzünk, a fürdővárosban pedig a hazai mérkőzéseket vívjuk. Teljesen más a parketta, a csarnok akusztikája, szóval nagyon nehéz.

Mit szoktál szabadidődben csinálni?

Az edzések és a mérkőzések mellett ritkán haza szoktam látogatni. Ilyenkor anyuval shoppingolunk, vagy nagyokat beszélgetünk. A csapattársakkal pedig kávézunk, vagy beülünk és megnézünk egy filmet.

Vannak már rajongóid?

Ha udvarlókra gondolsz, akkor vannak jelentkezők, de udvariasan visszautasítom ezeket a megkereséseket. Jelenleg a kézilabda az első az életembe. Szeretnék fejlődni, így nem jut másra időm. Egyrészt nem lenne korrekt a fiúkkal, másrészt magammal szemben sem.

Győrhöz képest egy kisebb városba érkeztél. Mennyire sikerült megszokni a szombathelyi életed?

Nagyon jól érzem magam, bár bevallom eleinte nagyon furcsa volt, hogy mennyire csendes kis városba érkeztem. Nincs az a nyüzsgés, mint odahaza. Ezzel szemben a szívemhez nőtt a város, a helyi emberek, akik nagyon szeretnek bennünket. Nem véletlen, hogy nagyon szeretnék maradni a következő szezonra is.