Szeptember 4–6. között rendezték meg az első Szombathelyi Szüreti Fesztivált a Vasi Skanzenben. A legsikeresebbnek a péntek és a vasárnap bizonyult: előbbinél Horváth Tamás és a Follow The Flow, míg utóbbi esetén a Hooligans koncertje vonzotta a legtöbb érdeklődőt. A rossz időnek köszönhetően szombaton a többi naphoz képest jóval kevesebben látogattak ki a rendezvényre, noha a ‘90-es évek sztárjai hamisíthatatlan diszkóhangulatot elevenítettek meg a színpadon.
A kitelepült pincészetek képviselői elárulták, hogy a legtöbbet forralt borból és teából adtak el. Ezen mi sem csodálkoztunk: múlt héten még pólóban mászkáltunk, most meg elő kellett venni az átmeneti kabátjainkat, így a szüreti fesztiválozók többségéhez hasonlóan mi is gőzölgő poharakkal jártuk végig a Skanzen területét.
A borudvar házigazdái a Péringer és Mittl pincészetek voltak. A látogatók a belépőjegy mellé welcome drinket kaptak a bejáratnál: lehetőség nyílt a Mittl kékfrankosa, a Péringer olaszrizlingje vagy 100%-os szőlőleve közül választani. Az italokat környezetbarát poharakba töltötték ki, amiket ha leadtunk a házigazdák standjánál, 300 Ft kedvezménnyel vásárolhattunk a palackozott boraikból. Elsőként őket kerestük fel. – A pincénk Balatoncsicsón, a Nivegy-völgy egyik legszebb részén, a Fenyves-hegyen található. Egy hektáron kis termelést folytatunk, és kizárólag hagyományos technológiával, két évig fahordókban érlelt, oxidatív borokat készítünk – kezdte bemutatni családi vállalkozásukat a Péringer borosgazdája. Hozzáfűzte: a Szüreti Fesztiválra 2015-ös borokkal készültek, ezek közül lehetett kóstolni – többek között a november végi szüretből származó késői juhfarkot.
A Soproni borvidék képviseletében érkezett a fesztiválra a Sterlik Pince, ami szintén családi borászat; ráadásul több, mint 30 éves múltra tekint vissza. Kezdetben kékfrankos oltványok ültetésével kezdték meg munkájukat, mára pedig már zweigelt, zenit, zöldveltelini, Irsai Olivér, fűszeres Tramini, merlot és cabernet sauvignon szőlőfajtákból is állítanak elő borokat. A Pince jellegzetes bora a száraz Pirkadat rosé cuvée, amit szintén lehetőség nyílt a helyszínen megkóstolni. – Különleges címkével rendelkezik ez a borunk, melyhez 60 darab címke tartozik. Egy óra 60 perc, ezért mindegyik címkén más perc szerepel, a percekhez pedig másfajta színvilág is párosul a napfelkelte során változó színeknek megfelelően. Egymás mellé rakva így jön ki a pirkadat. Nincs még egy ilyen Magyarországon – mesélte büszkén a borász. Kiemelte azt is, hogy 2-3 éve rendszeresen jár Szombathelyre bemutatni a borait, ugyanis nagy hasonlóságot vél felfedezni a két város között, ezért úgy fogalmazott, olyan, mintha hazajárna ide.
A szintén soproni Vincellér-Ház képviselői elárulták, hogy a hosszú hétvégés program során zenit és zöldveltelini fehér fröccsből adták el a legtöbbet, de kínálatukban megtalálható volt a kézműves narancsbor és az aszú jellegű, késői szüretelésű zenit is, aminek egy kis egzotikus licsis beütése van.
A soproni szőlősgazdákra jellemző poncichter hagyományokat követi a S2ALAY Pince is, amiket modern technikával ötvöznek harmadik generációs borászatukban. A 100%-ban kézzel készített boraikhoz a szőlőtermelést közel négy hektáron végzik. Náluk a legfelkapottabbnak a fehér zöldveltelini és a vörös cabernet sauvignon bizonyult, ezeket kóstolták meg a legtöbben. Tapasztalatuk szerint elsősorban az idősebbek és a kisgyerekes családok időztek el többet a standjuknál.
A Simigh Családi Pincészet a Tolnai és a Szekszárdi borvidéket képviselte a fesztiválon. Annak ellenére, hogy kisméretű vállalkozásról van szó, rendkívül sikeresek: 2015-ben a cannes-i rosé világbajnokságon aranyérmet nyert a cabernet sauvignon roséjuk, ezzel pedig azonnal az érdeklődés középpontjába kerültek.
A Neszmélyi borvidék ászári körzetébe tartozó Bősze Pincészet 2009 óta foglalkozik fehér szőlőtermesztéssel és reduktív feldolgozással. Céljuk az, hogy ez a jóval kevesebb figyelmet kapó borvidék szélesebb körben ismertebbé váljon.
Több borász is kiemelte, hogy a Szüreti Fesztivál jó lehetőséget teremtett nekik arra, hogy új ismeretségeket köthessenek a többi környékbeli szőlősgazdával, és megoszthassák egymással szakmai tapasztalataikat, elősegítve ezzel az együttműködést a Dunántúl borászai között. A látogatókhoz pedig igyekeztek közelebb hozni a borkészítés világát azzal, hogy a szombati napon egy kis kézi szőlőprés segítségével betekintést nyerhettek a mustkészítés csínjába-bínjába.
Éhes sem maradt senki a három nap során: egészben sült malactól kezdve langallón át a spanyol churrosig lehetett választani a finomabbnál finomabb falatok közül.
