Kora este kinéztünk mi is a szombathelyi szentivánéjre, korábban egyszerűen nem lehetett kimozdulni a forróság miatt. Bár még ekkor is nyugodtan lehetett sétálgatni, nem volt tömegnyomor, nem voltak sorok sem a fényes, és oda-vissza pörgő masináknál, így megnéztük, mennyi be kerül a saját szórakoztatásunk. Egy menet dodzsemezés, egy a gyomrokat próbára tevő szerkezetre is a belépő ezer forintot kóstált. Kajafronton a hatszáz forintos hamburgertől, a nyolcszázas langallón át, lehetett hekket, kolbászt, vattacukrot, kürtöskalácsot kapni. Na, meg persze a szokásos vurstlis hozzávalókat: lufit, világítós, nyakba akasztós egyéjszakás pörgettyűket, pattogatott kukoricát satöbbi.
A szentivánéj éppúgy családi rendezvény, mint amennyire a közös barátnőzés vagy haverokkal való találkozás helyszíne is. Ez kitűnt akkor is, mikor a tömeg egyre csak duzzadt az Emlékmű lábánál, mert este Nagy Feró és a Beatrice igazi baboskendős hangulattal pörgette fel az estét. Bár mázli volt, hogy nem lett vihar, este nyolc körül sötétszürke felhők gyülekeztek a város fölött, a közönséget is tájékoztatták a szervezők, hogy narancs riasztás volt érvényben. Amilyen gyorsan jött a lehűlés, olyan gyorsan is távozott, Feró énekelhette a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozást. Később aztán a Hooligans vette át a stafétát, és a legismertebb slágereikkel töltötték meg az év legrövidebb éjszakáját.
Sok fotóval érzékeltetjük a jó hangulatot:
