Évek óta készül Szombathely a Szent Márton-évre, minden egyes fontosabb sajtótájékoztatón, eseményen, megemlékezésen elhangzott, 1700 éve Savariában született a tours-i püspök. Most meg itt van ez az év, és mindenki próbál minél többet kihozni ebből az eleve adott Márton-kultuszból. Múltkor mi is beszámoltunk arról, mennyi Mártonnal kapcsolatos program vár a szombathelyiekre, melyből első merítésre a színdarabbal rukkoltak elő.

2014-ben nyílt drámapályázatot írtak ki a jubileumi év alkalmából, amire negyvennyolc pályamű érkezett. A zsűri Szombath András: Szivárvány havasán – Köpönyeg és palást című drámáját találta a legjobbnak, amiből a Kossuth-díjas Babarczy László rendezett darabot.

Nagy dolog ősbemutatót tartani Szombathelyen, főleg olyan színészekkel, mint Jordán Tamás és Trokán Péter. Jó a témaválasztás is, vagyis, a történet pont a történelem egyik legzűrösebb időszakát öleli fel. Azt, amikor az államvallássá vált kereszténység próbálja megtalálni a helyét a világban, a lehető legnagyobb egyetértésben a császári hatalommal. Persze ez koránt sem ment ennyire zökkenőmentesen, amire a darab is szépen rávilágít.

A Jordán Tamás alakította hetven éves Martinus, tanítványával és életrajzírójával Burdigala-ban (mai Bordeaux) tartózkodik, ahol nagy tisztelet övezi, mindenki tud csodás tetteiről egyházi és világi körökben. A darabban Martinus nyíltan szembeszáll az elvilágiasodással, a pompával, az erkölcstelenséggel, tettekkel érvelve amellett, hogy a hit a legfontosabb. Nem számít neki, hogy a császárral beszél, az sem, hogy az egyházi vezetőkkel, vagy éppen a legszegényebb emberekkel. Önmagát adja, és a sziklaszilárd meggyőződését a kereszténységben, Jézusban.

Ugyanakkor a darab elég egysíkú, van benne fordulat, de a sokatmondó és jól előadott monológokon kívül, vontatott és erőltetett. Kevés ez a dráma egy színpadi darabhoz, bár Szent Márton életének ezen szakaszát jól bemutatja, de jubileumi év ide vagy oda, ez nekem egy kicsit kevés volt a katarzishoz.