A tánc a szabadidős tevékenységek között egy megkülönböztetett helyen van. Egyszerre lehet hobbiként, sportként tekinteni rá és versenyezni is. Szépségét az is fokozza, hogy lehet egyedül, párban vagy hatalmas csoportba verődve is űzni. Szárnyas Mónika, a Westside TSE koreográfusa, az egyesület társtulajdonosa is megerősített bennünket ebben a hitben. A pályafutását modellként kezdő, majd táncosként és edzőként fojtató hölgy egész életét behálózza a ritmus. Móninak ez a kis sziget a családja, amely szintén szerves részét képzi a Westside életének.

Erre mondhatjuk, hogy ördögi kör...

Nyilván aki hosszú éveket töltött a táncosok-koreográfusok között, a saját életvitele is átrendeződik. Ez persze nem törvényszerű, de nem lehet erőszakkal belegyömöszölni magunkat egy szerepbe.

Erre a karrierre készültél egészen kislány korod óta?

Ezt nem mondanám, inkább úgy fogalmazzunk, hogy a színpad határozta meg az életem. Gyerekmodellként kezdtem a pályafutásom, ezután jött a nagy szerelem, a tánc.

Könnyen elcsábítottak a ritmusok?

Nagyon szerettem a zenét és a mozgást, így ha nem is tudatosan, de kialakult ez a szoros kötődés. Tizenkét évesen kezdtem jazz-balettozni, amelynek határai szép lassan leomlottak. Jöttek az új stílusok, ütemek, lépések, én pedig nem tudtam ellenállni és folyamatosan tanultuk ezeket. Aztán alkalmazkodtunk a világhoz, a trendhez.

A lányok nagy kedvence a társastánc. Neked is felmerült, hogy kipróbálod?

Nagyon szeretem, tetszik is, akárcsak a balett. Azonban az utóbbi mozgásforma elég komolyan igénybe veszi az ízületeket, ezért inkább a következő életemben próbálnám ki, ha lehet.

Az nem titok, hogy sokáig versenyszerűen táncoltál, mikor érezted először, itt az idő, szeretnék belekóstolni az óraadók életébe is?

Ez viszonylag elég korán utolért. Inkább az bizonytalanított el, hogy táncosként és koreográfus-edzőként is kihozzam magamból a maximumot. Ez pedig nagyon kemény megfelelési kényszert pakol ránk. Így utólag azt mondom, hogy egyszerre csak egyet vállaljon az ember. Úgy vélem, hogy teljes személyt kíván a versenyzői lét és az edzői élet is.

Mikor tudtad, hogy kiteljesedtél szakmailag is?

Mivel azzal foglalkoztam gyerekkoromtól kezdve, amit szerettem, így olyan volt, mintha egymásra épültek volna az elemek. Úgy is mondhatnám, hogy magától értetődő volt, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Amióta anyuka is vagyok, akkor kaptam egy nagyobb impulzust, hogy átadjam a tudásom és egyben felkeltette az érdeklődésem a háttérmunka is.

Azért a legtöbb szakmunkát végző emberrel ellentétben ez nem nyolc órás elfoglaltságot jelent napi szinten...

Aki a táncnak szenteli az életét, az nem hagyja a munkahelyén a szenvedélyét. Igazából ez napi 24 órás elköteleződést jelent. Koreográfiák felépítése, zenék összeállítása, ruhák megrendelése, edzések, versenyek, továbbképzések és a sort lehetne folytatni. Mi erre tettük fel az életünket.

Mennyire könnyű dolgozni a gyerekekkel?

Minden korosztálynak megvan a maga szépsége, bája. Az 5-6 éves gyerekek nagyon formálhatóak és átveszik a ritmust, látszik rajtuk, hogy élvezik a táncot. A tinik pedig nálunk cseperedtek ifjú hölgyekké és urakká, ezért nyugodtan illethetem őket a családtag jelzővel.

Nyilván fontos neked személy szerint a fejlődés is. Milyen célokat fogalmaztál meg magaddal szemben?

A legfontosabb talán, hogy élvezzük, amit csinálunk, így teszek én is. Persze fontos, hogy tartsuk a tempót a fiatalokkal és a lépést a legújabb trendekkel, stílusirányzatokkal szemben is. A legfontosabb jelenleg, hogy készülünk a 20 éves, jubileumi gálánkra. Mindig egy rövid lejáratú célt fogalmazok meg, ez sokkal inspirálóbb.

Említetted, hogy minden pillanatod a tánc szövi át. Hogy tudsz kiszakadni és feltöltődni, megelőzve a kiégést?

Nyilván ennek a szakmának is megvannak a rejtett szépségei, de ugyanúgy vannak buktatói is. Szerencsés vagyok, hogy a párommal együtt csináljuk hosszú évek óta vállvetve az egyesületet. Kiegészítjük egymást és támaszt nyújtunk a másik számára. Nagyon boldog vagyok, mert egy olyan férfi a párom, akivel egymást tudjuk átlendíteni a mélypontokon. Ha mindenképpen pihenésre, feltöltődésre van szükségünk, akkor ki kell szakadnunk a hétköznapokból. Ilyen esetekben kirándulunk egy jót a családdal, vagy elmegyek egy pilates-órára, amely szintén képes feltölteni és kikapcsolni.