A SZMSZC Savaria Szakgimnáziumának 19 éves tanulója tavaly alaposan meglepte a világot. Seregély Gyöngyi néhány év leforgása alatt kinőtte a répcelaki sportcsarnokot és a 2015-ös lengyelországi U22-es shinkyokushin karate Európa-bajnokságot magabiztosan megnyerte. Szófiába így már címvédőként érkezett.

Mennyire nyomta a válladat az esélyesség terhe?

Próbáltam nem foglalkozni ezzel a kérdéssel, még ha titkon tényleg éreztem egy kis plusz nyomást a vállamon. Azonban hallgattam az edzőm, Shihan dr. Bogdán Olivér tanácsára és úgy álltam ehhez a kontinensviadalhoz, hogy új lehetőség, új verseny. Másként nem is tudtam volna megugrani szerintem ezt az akadályt.

Úgy tudom, hogy az indulásnál sem volt minden zökkenőmentes.

Nagyon jól informált vagy. Szerdán délután indultunk Bécsből és már akkor kicsit erősebb volt a súlyom, mint a megengedett, ezért kemény 24 óra várt rám: szauna, fogyasztás, koplalás.

Milyen volt a versenyzők ellátása?

Nagyon szép környéken volt a szállásunk, kis tavacskával, sok hattyúval és egy négycsillagos 18 emeletes épülettel. Minden igényt kielégített. Az sem tudta elvenni a kedvem, hogy szaunával is fel volt szerelve, amit érthető módon inkább kerültem volna.

Nem volt gond a mérleges során?

Szerencsére nem, a gondos étrend, mozgás és a szauna megtette hatását és 59,95 kilogrammal mérlegeltem, így minden akadály elhárult.

Aztán pénteken kezdetét vette a kontinensviadal.

Így van, az U16-os korosztály nyitotta a versenyt és a magyarok remekül szerepeltek. Ha jól emlékszem 5 arany-, 5 ezüst-, és 5 bronzérmet szereztek. Persze még ekkor sem tudatosult bennem, hogy másnap nekem is fontos mérkőzéseken kell helyt állnom.

Érezted az esélyesség terhét?

Annyira, hogy éjszaka szinte aludni sem tudtam a drukktól. Nyilván szerettem volna jó eredményt elérni és ezt az izgalmi állapotot azért nem könnyű megszokni, illetve ezt kezelni.

Milyen érzés volt az első mérkőzéseden tatamira állni?

Kicsit furcsa, bár igaz a versenyzőket ismertem, így sok újdonságot nem tartogatott az Eb. Az első meccsen egyébként annyira izgulok, hogy csak megyek előre, majd a következőtől inkább a technikai tudásommal rukkolok ki. Így történt ez most is. Mivel címvédőként érkeztem, így a 11 fős mezőnyben kiemeltként csak a 8 között csatlakoztam a versenyzőkhöz. Először az ukrán Anna Sas ellen mérkőztem, akit tavaly is sikerült legyőznöm. Az elődöntőt a lengyelek reménységével Anna Bielskaval vívtam. Az aranyéremért pedig a csornai Kovács Eszterrel kellett megmérkőznöm. Mit ne mondjak, elég különleges érzés volt, hogy a nap elején még viccelődtünk azon, hogy találkozuk a döntőben.

Csak nem tartottál tőle?

Nem egészen, inkább úgy fogalmaznék, hogy ismertem milyen versenyző. Persze ő is engem, így sok újdonsággal nem rukkolhattunk ki. Ráadásul előfordult már, hogy legyőzött, megvolt tehát neki is az esélye az aranyérem megszerzésére.

Immár kétszeres Európa-bajnokként mennyire lettél példakép a kicsiknél?

Az edzőm szerint a gyerekek már felnéznek és próbálnak idolként tekinteni rám. Furcsa érzés, hiszen nemrég még én is csak egy kezdő voltam, illetve rengeteget kell még tanulnom.

Mester és tanítványa

Nemcsak a küzdősportban...

Pont ezt szerettem volna mondani. A felkészülés miatt kissé háttérbe szorult a tánc és a tanulás is. Mivel tavasszal érettségizem, így az elkövetkezendőkben erre helyezem a hangsúlyt. Szeretnék még egy évet a Savaria Szakgimnázium tanulójaként eltölteni és megszerezni a logisztikai papírt. Majd egyetemen folytatnám tanulmányaimat. Leginkább a sport és rekreáció érdekel...

Elejtettél egy mondatot, miszerint táncolsz is. Hogy fér össze ez a könnyed mozgáskultúra a küzdősporttal?

Kissé viccesen hangzik, de egyszerre kezdtem a kettőt és ugyanúgy szeretem. Ha akad egy kis szabadidőm táncra perdülök, ezzel lesz teljes az életem. Persze van, aki megjegyzi, hogy ne keverjem a kettőt, mert annak előbb-utóbb csúnya vége lesz.

Aki még mindig kételkedik Gyöngyi erejében, remélhetőleg az alábbi videó meggyőzi: