Az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ és a városban működő szépszámú táncművészeti egyesület, együttes közös vállalása és összefogása keltette életre a Tánc világnapja szombathelyi rendezvényét. A streetdancetől a néptáncig 3 helyszínen folyamatosan láthatja ország-világ, hogy miért is nevezik a tánc fővárosának Szombathelyt. Ezen a napon valamennyi táncos megmozdul, megmutatva, hogy a város művészeti életének legjelentősebb ága az övék.
Szombaton este, a Fő téren hét óra előtt aztán egy rendhagyó produkciót is hallhatnak a kilátogatók. Menyhárt Péter, Kondor Tamás, Kelemen Zoltán, Horváth Meggie és a Kortárs Fúzió táncosai egy kizárólag erre az alkalomra készült produkcióval rukkolnak elő. A zenei részért felelős Menyhárt Pétert kérdeztük a kulisszatitkokról.
Kitől jött az ötlet?
Szeretem a kihívásokat, ezért jól esett, hogy felkéréssel keresett meg a Kortárs Fúzió (a Homo Ludens-ből kivált trió). Az ötlet az volt, hogy a tánc világnapjára Kelemen Zoltán színművész Feketére festetted című versére készítenek koreográfiát - persze zene is kellett hozzá-én meg bevállaltam. Majd Kondor Tamásnál elkezdtük felvenni a brácsát, gitárokat, zongorát. Aztán felhívtam Horváth Meggie-t, hogy volna-e kedve csatlakozni hozzánk - azonnal igent mondott, és a hangját adta a műhöz. Persze, nem teljesen egyszerű az ilyesmi, hiszen a versnek is van egy lüktetése, egy bizonyos színe, aztán ott a három táncos is, ezeket például folyamatosan szem előtt kellett tartanunk. A fekete végig jelenlévő ténye sugallta, hogy c-mollban gondolkodjunk. Amikor először megkaptam CD-n a verset, amit Zoli mondott fel, a brácsámhoz nyúltam, és szinte egyből látszott, hogy milyen irányba kell elindulni. Tom Kondor pedig rátette a névjegyét az egészre, nélküle el sem tudtam volna képzelni, hogy belevágjak. Nekem ő a zenei lelki társam.
Akkor ez egy nagy összefogás…
Az, hogy az ember Pendereczky darabját kell, hogy ,,ősbemutassa'',vagy Flashmobot rendez,vagy Vivaldi kettősversenyt játszik, vagy Vadim Repinnel játssza a Monty-csárdást, esetleg összeüt valami nagyon finomat a konyhában; ezek felelősségteljes feladatok, de hihetetlen erejű élményforrások is. Ezekből lehet építkezni, erőt gyűjteni a továbbiakhoz.
Azért a zene a legfontosabb számodra? Ezen belül pedig a klasszikus zene?
Én a zenével kötöttem vérszerződést, ezért az akusztikus környezetszennyezést ki nem állhatom. Ennek ellenére mindenevő vagyok. De csak ha finom, és jól van elkészítve. Lehet az klasszikus, barokk, modern, minimál, vagy épp rock, jazz, bármi. Ugyan Beethoven szerint „a zene a legmagasabb szintű kommunikáció'' és Nietzsche úgy gondolja,
„zene nélkül az élet tévedés lenne'',
azért lazítani is kell, legyen szó kerttervezésről, újabb fűszerek beszerzéséről, kipróbálásáról, vagy egy jó könyvről. Bár most, 44 évesen, pár napja megint gyakorlással kezdem a napot, ez a szakma már csak ilyen.
Mit szóltál, amikor kiderült, Kelemen Zoltán színművésszel közös produkcióban kell gondolkodni?
Örülök Kelemen Zoltánnak, mert egy ilyen világban, ahol egyesek egy tollvonással képesek dönteni és ítélkezni másokról, sorsokról, ráadásul mindezt csupán gonosz önzésből, büntetlenül, addig Kelemen Zoli tollából ajándékot kapunk mindannyian. Egy embertől, pláne egy emberből, aki nem utolsósorban színész is, és emellett sanzonokat énekel gitárkísérettel. Igazi kincs. Lenyűgöz ez a fajta kreativitás.
Azért te sem panaszkodhatsz…
A mesterség becsülete, az alkotás öröme, a létezés csodája kötelez, hogy ne csak kottafejeket hangosítsak fel így vagy úgy, hanem igenis, adjak többfélét, színeset, érdekeset, és arra a bizonyos asztalra minél többet tegyek le. Még van azon az asztalon hely.
Úgy tudom, az előadás utánra is maradt egy egyedi ötleted, amelyben a gasztronómia dominál majd.
A stábot meghívtam az előadás után egy agapéra, ahol szintén a fekete dominál majd; fekete kagyló lesz tintahallal festett tagliatelle-vel, előtte homárkrémleves, szintén feketén, fekete sör, fekete tiramisu, aztán a végén iszunk egy feketét is.
Akkor mondhatjuk, hogy a művészeti ágak ötvözésének receptje ebben a felállásban bevált?
Mindenképpen. Köszönöm Kelemen Zolinak a bizalmat, a Kortàrs Fùziònak - Koczka Màrta, Lèrànt Enikő, Török Eszter - a felkérést és a türelmet, Kondor Tominak a barátságot és a zenei hozzáállást, Meggienek meg hogy van és létezik, és számíthattunk rá.
