Néző vagy játékos? Nézőként te döntesz a játékosok sorsáról, játékosként pedig hatalmas nézősereggel a hátad mögött válhatsz pillanatok alatt szupersztárrá. Mit az, amit még képes vagy bevállalni a pénzért és hírnévért? Kockára tennéd az életedet? És másét?
Ezeknek az alapvető kérdéseknek a mentén fut végig az Idegpálya, belevonva a napjainkban olyan népszerű online játékokat és applikációkat. Külön érdekes véletlen, hogy a film megjelenése előtt néhány hónappal élte fénykorát a Pokemon Go, ami a virtuális világot és a valóságot keverte össze, így létrehozva egy eddig ismeretlen felhasználói élményt. Ezek után egyáltalán nem tűnik sci-fibe illő elképzelésnek, hogy valós időben, a telefon kamerájával közvetítve csináljanak meg olyan hajmeresztő mutatványokat a játékosok, amiket a nézők találnak ki nekik. A Henry Joost és Ariel Schulman rendezőpáros már a Catfish című, az online randizásról szóló dokumentumfilmjében bizonyította, hogy képes emberközelien bemutatni a netes világot, most pedig megmutatták, hogy egy thrillerben is meg tudják csinálni ugyanezt.
Történetünk főszereplője, Vee (Emma Roberts) egy kissé gátlásos tizennyolc éves lány, akit az alapvető funkciókon (chatales, közösségi oldalak) kívül hidegen hagy a technikai fejlődés, így nem is követi az újdonsült trendeket. Nem úgy, mint a barátnője, akinek életcéljává vált, hogy minél több rajongót szedjen össze magának az Idegpálya nevű játékban, ahol őrültebbnél őrültebb dolgokat tesz meg a nézői kedvéért. Végül Vee is becsatlakozik a játékba, ahol egy kihívás során összeakad Iannel (Dave Franco), akivel később együtt folytatják a játékot. A kezdeti vicces és cikis feladatok (pl. próbáljanak fel egy ruhát egy luxusbutikban) egyre durvábbá válnak és egy idő után a fiatalok már nem csak a hírnévért és a pénzért küzdenek, hanem a saját életükért is.
A film rendkívül ügyesen és újszerűen játszik a képekkel, még egy online chatelést vagy közösségi oldal böngészést is képes izgalmasan megmutatni a nézőknek. Emellett nem akarja úgy elénk tárni a virtuális világot, mint valami misztikus dolgot, amiben a hozzáértők „varázskódokkal” és fekete képernyőn futó zöld számsorokkal mindent egy pillanat alatt megoldanak. Ugyanazokat az applikációkat és netes oldalakat látjuk viszont, amiket mi is nap, mint nap használunk, és az Idegpálya is olyan, mintha te is letölthetnéd bármelyik netes áruházból. Külön pluszpont, hogy az alkotók egy kis tanulságot is csempésztek a filmbe, habár a filmvégi, kissé hatásvadász jelenetek mögé elég nehéz belelátni az interneten névtelenül egymást pocskondiázó és bármit megtehető tömeget.
A főszereplők szimpatikusak, a színészek jók, az ötlet és a megvalósítás egyedi, a feszültséget pedig képes mind a 96 percben fenntartani a film. Én mindenképp elsősorban a tizenéves, már az okostelefonok világában felnőtt korosztálynak ajánlanám, de az idősebbek is jól szórakozhatnak rajta.
Az Agora Savaria mozi honlapján megnézheted a vetítések időpontját!
