Pável Ágoston nyelvész, költő, néprajzkutató életútja volt a témája az ŐrvidékHázban szervezett eseménynek. Pável Judit, a nyelvész lánya, Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke, Mukicsné Kozár Mária muzeológus, etnológus, Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője és Tóth Péter tanár beszélgetett Vas megye szellemi életének kiemelkedő személyéről.
Pável Judit rengeteg információval szolgált az édesapjáról, fényképeket is hozott a közönségnek, hogy még jobban megismerhessük Pável Ágostont. Jó olyan emberről történeteket hallgatni, aki sokat tett Szombathelyen és a megyében is.
Pável Judit
A nyelvész Vashidegkúton született 1886. augusztus 28-án (erről két képet is láthattunk a rendezvényen). A település Fő terén ott áll a költő mellszobra.Szlovén családban látott napvilágot, a szlovén volt az anyanyelve. A vashidegkúti iskolában a tanárok úgy tartották, hogy mindenki értse meg a saját nyelvén a tananyagot, ezért eleinte nehezen ment a magyar a költőnek, bár minden szót megtanult. Később, Szentgotthárdon azonban rákényszerült, hogy ismerje a nyelvet, mert nem voltak elnézőek, mindenkinek tudni kellett magyarul. Egy év alatt tökéletesen megtanulta.
A plébános győzte meg a szülőket, hogy általános iskola után engedjék a gyereket továbbtanulni. „Így került el először apám faluról 12 éves korában Szentgotthárdra.” Amikor verseket kezdett írni, meg is emlékezett arról, hogy szakadt ki az otthoni közegből, később elnyelte az iskola és a nagyvilág, haza sem jött.” A nyelvész ennek ellenére nagyon ragaszkodott a szülőfalujához, a szüleihez és a testvéreihez.
A gotthárdi iskola után a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba került, és ott is érettségizett, innen pedig Budapest felé vette az irányt, a Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be. Az intézményben (érdeklődésének megfelelően) a magyar és a latin szakot választotta. Tanult oroszul, szerbül, horvátul és lengyelül is. Már ekkor sok helyen megjelentek nyelvészeti témájú írásai, illetve szépirodalmi fordításai - egy-egy idézetet a közönség is hallhatott a rendezvényen.
Az előadáson azt is megtudtuk, hogy Pável Ágoston az egyetemi évei alatt nem igazán szórakozott. Versesköteteket olvasott, a barátai pedig azon versenyeztek, hogy ki tud több Pável-alkotást kívülről. Ahhoz, hogy legyen egy kis pénze, tanított, általában középiskolásokat.
1911-ben diplomázott le, 1913-ban doktori címet szerzett Budapesten. Először Tordán tanított, majd Dombóváron, végül 1920-ban visszakerült Szombathelyre, és az Állami Leánygimnázium tanára lett. Három évvel később megnősült, de az esküvő után egy hónappal kitört az első világháború, és behívták katonai frontszolgálatra. (Egyébként lányán, Simonné Pável Juditon kívül egy fiai is született.)
A költő nemcsak tanárként jeleskedett Szombathelyen, hanem a város kulturális életének is nagy szereplője volt. 1928 és 1942 között a szombathelyi múzeum néprajzi tárát vezette. Tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak. Mint kutató elsősorban a vend nép életével foglalkozott, illetve a vendek és a magyarok kulturális kapcsolatai foglalkoztatták. Az 1930-as években két verseskötete is megjelent: Vak völgy ölén így zsolozsmázok, Felgyújtott erdő. A lírái, valamint fordítói munkássága is kiemelkedő volt. Az 1933-ban megalakult a Vas-vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete elsősorban neki köszönheti, hogy megvalósult. Ugyanebben az évben az egyesület létrehozta a Vasi Szemle című folyóiratot, melynek Pável lett a főszerkesztője.
1941-ben a szegedi egyetemen a délszláv nyelv és irodalom magántanárává képesítették. Tanítványai közé tartozott többek között Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós is. Később mentorként segítette többek irodalmi elindulását. Példaként említhetjük Weöres Sándort és Gazdag Erzsit.
Pável Ágoston fiatalon, 1946. január 2-án hunyt el. A szombathelyi Szent Quirin templomban nyugszik.
