Lassan egy évtizede már, hogy meghódította Magyarországot is az egyszemélyes „viccmondás”, azaz a stand-up comedy. A Dumaszínház tagjai Litkai Gergely vezetésével szép lassan betörtek a televízióba - saját műsorra szert téve - és már a reklámblokkokból is visszaköszönnek a jól ismert arcok.

Hétfőn este Hadházi László önálló estjére voltunk hivatalosak. Meg sem lepődtünk, hogy a Showder Klub két sztárjára fél Szombathely kíváncsi volt. A Nekünk áll a László önálló est házigazdája Bellus István volt. (Akivel nem is olyan rég készítettünk interjút - a szerk.)

Meg kell hagyni, hogy a Kívánságszatyor atyja folyamatosan fejlődik. Bevallom, korábban tucat előadónak neveztem volna, viszont az utóbbi néhány évben bebizonyította, hogy helye van a szűk elitben. Frappáns poénokkal - altesti humort kerülve - melegítette be a közönséget. Természetesen érződött, hogy úgy fűzi be a cérnát, hogy kollégája egyből neki tudjon állni a „varrásnak”.

Hadházi László színpadra lépésével pedig kezdetét vette a lélekgyógyászat. Szó esett a férfi-női kapcsolatokról, a társadalmi helyzetükről és arról, hogy kinek, hol a helye a világban. Rengeteg igazságot megtudtunk magunkról és közben jóízűen kacagtunk. Azonban az előadáson kívül a közönség egy része kapott egy plusz műsorelemet is, amelynek nem mindenki örült felhőtlenül.

A széken helyet foglalók között ugyanis rengetegen beszélgettek, zörögtek a zacskókkal és volt olyan hölgy is, aki visítós nevetésben tört ki. Az előadás után kifelé többen panaszkodtak rá, hogy sok poénról azért maradtak le, mert elnyomta a hangosítást is. Ez pedig ismerve a Sportház akusztikáját több, mint meglepő. (S akkor a mobiltelefon csörgést, illetve a tulajdonosának tehetetlenségét nem is említettem.)

Azonban leszámítva ezeket a kis tüskéket nem volt ok a panaszra. Hadházi László nem véletlenül az ország egyik legjobb és legismertebb poén gyárosa. A párkapcsolatban elfoglalt pozíciókról vallott világnézete tökéletesen lefedi a jelen korunkban tapasztaltakat. A vásárlási szokásokat illetően pedig aligha téved, mert bizony én sem ismerek olyan férfit, akit lázba hozna egy kiadós shoppingolás.

Az est végén még Bellus Pisti húzta el a nótánkat, amolyan Kívánságszatyros formában. „Ha akarjátok, ha nem eléneklem...” - hát megtette! Egyébként a miskolci stand-uposra érdemes lesz odafigyelni, mert tehetsége okán megérdemelne ő is egy önálló estet. Ki tudja, tán az övé lesz a következő, amelyik megtölti a Sportházat?

Zárszóként pedig mi mást is adhatnék útravalónak, mint az est főhősétől kapott morzsákat: a férfi egy hős!