Szerintetek milyen cuccot hordhatott Szent Márton és a családja? Tógát vagy valami egészen mást? Erre ad választ Pásztókai-Szeőke Judit régész, viselettörténész kollekciója, amivel a Savaria Karneválon nagy valószínűséggel ti is találkoztok majd. 

Mesélj egy kicsit magadról. Hogy jött nálad a viselettörténet iránti szerelem?
 
Gyerekkoromban szerettem volna díszlet- jelmez vagy  divattervező lenni. Aztán rájöttem, hogy a régi korok enteriőrjei és viseletei érdekelnek a legjobban, így lettem végül régész. Doktori kutatásaimat Dániában, egy nemzetközi régészeti textilkutató központban folytattam, majd egy,  az Európai Unió által támogatott, a római kori identitások és viseletek közti kapcsolatok feltérképezését megcélzó nemzetközi projekt egyik kutatócsoportját vezetettem 2012-ig.

Hogyhogy te tervezted az idei karneváli kollekciót?

A Savaria Turizmus Nonprofit Kft. kért fel tavaly, hogy Szent Márton korából egy család - apa, anya, gyerek - ruháját és kiegészítőit tervezzem meg és készítsem el illetve készíttessem el. Ebben volt segítségemre Schwarcz Dávid régész, ötvös kollégám és Ligeti Dorottya cipőtervező, bőrműves is.

A család ruhái melyik társadalmi réteget jelenítik meg?

Azt, amibe valószínűleg Szent Márton is tartozott, ez pedig a középosztály. Tudjuk róla, hogy az apja katonatiszt volt és ő is később katonaként szolgált. Mégpedig nem valamelyikhatár menti csapatban, hanem egy rangosabb, elitebb egységben. Ezt szem előtt tartva készültek a ruhák is.

Hogyan álltatok neki a munkának, illetve milyen leleteket vetteket alapul a rekonstrukcióhoz?

Emögött már volt egyfajta tudás, így viszonylag hamar kikristályosodott, hogy mit is szeretnénk megvalósítani. Ezután következett a pontosítás, amikor megkerestük a megfelelő leleteket, újra átnéztük a szakirodalmat. A család ruhái mellett terveztünk tíz katonai viseletet is. Az utóbbihoz a klasszikus régészeti források mellett nagy hangsúlyt kaptak az ismert textil- és bőrleletek is. Bár nem mindig sikerült ugyanolyan anyagokat beszerezni, hiszen ezek más technológiai színvonalon, más időszakban készültek, de igyekeztünk minél jobban visszaadni az eredeti viseletek milyenségét.

Milyen jellegzetességei vannak ezeknek a daraboknak?

Elsősorban mindegyik 4. századi. A római viselet kapcsán mindenkinek a tóga, ez a legtöbbször fehér lepelruha, illetve a bíborcsíkok ugranak be, de a Rómától távoli provinciákban az ilyen típusú öltözet valószínűleg nem is volt annyira elterjedt. Erre jó példát adnak a Pannonia más lelőhelyei mellett a szombathelyi Iseum területén folytatott feltárások során is előkerült „mosodai” címkék. Meglepő, hogy egyetlen egyik sem említi a tógát, viszont olyan ruhadarabokat sorolnak fel, amiknek egy jelentős részét nem is említik az irodalmi források.

 
A változatosság a színekre is igaz?
 
Az imént említett ruhatisztító és javító műhelyben feltehetően használt ruhák újrafestése is zajlott. Szintén a már említett címkék alapján tudjuk, hogy valószínűleg Pannonia népe is hihetetlenül színesen öltözködött. A gyapjú színezéshez pedig mindent felhasználtak, amit a természet adott: az állati eredetű festékanyagoktól kezdve egészen a növényekből származókig.
 
Milyen kiegészítőket készítettetek a ruhakollekcióhoz?

A katonáknál jellemző volt a jobb vállnál a ruhatűző tű használata. Ezzel a hagymagombos fibulával erősítették össze a köpenyt. Emellett elterjedtek voltak még a propeller alakú veretekkel díszített övek is. Ezek mind-mind szerepelnek a férfi viseletén. A hölgynél kiemelném a félhold alakú csüngőt, ami egy gyöngysoron látható. Ez egy tipikus női dísz volt, csakúgy, mint a csontból, bronzból vagy akár nemesebb fémekből készített karperecek.

 
A mostani divatban vannak olyan elemek, amiket ebből a korszakból emeltek át?
 
Annyira nem jellemző, de pár éve divatosak voltak a mell alatt vágott, empire típusú ruhák, amik rendelkeznek némi ókori gyökerekkel. Vagy  a Star Wars mánia kapcsán megemlíthetném, hogy a jedik kapucnis köpenyeihez hasonló darabok máig meghatározzák a tradicionális észak-afrikai öltözködést, melyek mind formájukat, mind készítéstechnikájukat tekintve a római korig visszavezethetőek. A most divatos nyakperecekhez hasonlókat pedig ismerünk az ókorból is, bár ezeket akkor nem a klasszikus római identitású egyének viselték, hanem inkább a provinciák helyi gyökereikre büszke lakói. Tehát ha áttételesen is, de van egy kicsi kapcsolat.
  
Milyen érzés volt megtervezni a ruhákat?

Az ilyesmi mindig izgalmas feladat, mivel egy-egy olyan technikát is tudok ilyenkor alkalmazni, amit ma már kevesen ismernek vagy még kevesebben gyakorolnak. Például a család hölgy tagjának készült egy hajháló, ami úgynavezett sprang technikával készült, amit magyarul fonott csipkének szokás nevezni. Ennek elkészítése rengeteg türelmet igényel. De nagyon szeretek zoknit is kötni. Az ókori kétujjas darabok elég viccesen néztek ki. Ezeket mindössze egyetlen varrótűvel hurkolták és a legkülönbözőbb színekben pompáztak, gyakran csíkos mintájuk volt.

 
Melyik kor divatja áll hozzád a legközelebb?

Szeretem a római viseleteket, de a kortárs divatot is. Egyrészt a technikai, kézműves része érdekel a témának, másrészt pedig az, hogy különböző identitásokat hogyan lehet, lehetett a ruhával kifejezni.