A legkorábbi álom, amiről feljegyzés is van, az Dumuzi, Uruk királyának álma, még a Gilgames előtti időkből - időszámításunk előtt 2500 környékére datálható. Ebben egy sas elragad egy bárányt az akolból, egy sólyom elkap egy verebet egy nádkerítésen, egy kupa az oldalára dőlve fekszik, Dumuzi halott a karámot pedig felkapja a szél. Akkoriban ez lehetett a rémálmok non plus ultrája, nem csoda, hogy a király ráparázott a témára és igyekezett megfejteni, illetve megfejtetni az álom jelentését. Dumuzi a nővéréhez fordult, aki nyilván mestere lehetett ezeknek a dolgoknak. A nő azt mondta a fivérének, hogy hamarosan beüt majd a sz@r, ezért nem árt, ha elrejtőzik egy időre.

De Dumuzi nem volt egyedül a problémájával, mert lássuk be, mindegyikünknek volt már olyan álma, ami kellően nyomasztó, vagy zavaró volt. És igen, elmondhatjuk, hogy az álmokon való rágódás, gondolkodás egy univerzális tradíció, ami legalább 4000 éves. Ennyi idő sem volt elég, hogy megfejtsük az álmok mítoszát, pedig az emberiség rendesen rajta volt (van és lesz is még egy jó darabig) a témán, ez ihlette a vallásokat, a filozófiát, a pszichológiát és az idegtudományt is. Ezek jobbára azért jöttek létre, hogy megfejthessük végre, mi a francot művel velünk az elménk, miközben alszunk és álmodunk.

Fotó: gwwam.wordpress.com

Szóval, mik azok az álmok, milyen anyagból vannak, vagy egyáltalán mit művelnek velünk?

Az álmok, mint pragmatikus próféciák

Maya királynő, Sziddhártha Gautama édesanyja azt álmodta, hogy egy fehér elefánt lép mellé, ezzel üzenve, az ő fia lesz a Buddha, mindezt időszámításunk előtt 500 körül. A Teremtés Könyvében a fáraó két álmot is lát, az egyikben a Nílus mellett hét kövér tehén legelészik, amiket felfal a folyóból kijövő hét sovány tehén, majd a másikban hét szép kalászt elnyel hét száraz kalász. Mivel a fáraó álmát a talpnyalói nem tudták megfejteni, ezért a börtönből előrángatták Józsefet, aki elmondja, hogy az álom hét bőséges év utáni hét ínségest jelent.

A magyar mondavilágban ott van Emese, Ügyek vezér felesége, akinek turulmadár sugallja álmát, amiben Emese méhéből folyó ered és idegen földön ágazik szét. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy Emese fiút szül majd, aki kivezeti népét Levédiából a leszármazottai pedig királyok lesznek. Álmos vezér elég jól teljesített és az Árpád-ház is megvolt, szóval igen.

Fotó: CainoMacellaio

Kelly Bulkeley, a  Big Dreams: The Science of Dreaming and the Origins of Religion (Nagy álmok: Az álmodás tudománya és a vallások eredete) című könyv szerzője azt mondja, hogy a jövőbelátás nem más, mint metafizikális formája annak, mennyire adaptív az, amit álmodunk. Ez segít az embereknek abban, hogy felkészüljenek. Amikor ébren vagyunk, állandóan ezt csináljuk, mert megvan a képességünk, hogy előre gondolkodjunk. Például, ha tudjuk, hogy nagyon hideg tél várható, akkor betárazunk tartós élelmiszerekből, vagy épp tűzifából. Ezért tesszük meg azokat a dolgokat, amik a jövőbelátásunktól függenek. Kelly szerint az elme és az agy olyan, mint egy 0-24 órás rendszer, ami folyton ugyanazt az előkészítő gondolkodást végzi, még alvás közben is.

Bulkeley legrövidebb álom definíciója az, hogy "fantáziadús játék", ami gyakran jövő orientált, szóval nem is kell túlmisztifikálni az egészet. Ezt Arisztotelész valahogy úgy fogalmazta meg, hogy alvás közben képesek vagyunk elszakadni a zűrzavaros valódi világtól, és az apró benyomások képessé tesznek minket arra, hogy jobban érezzük a jövőt.

Fotó: imgarcade.com

Elég érdekes, hogy az a terület, ami Arisztotelész szavaival egybecseng elég rendesen megugrott az elmúlt 2000 évben. Ez nem más, mint az evolúciós pszichológia, ami tudja, hogy a világ tele van veszélyekkel és potenciális megoldásokkal is. A tudatunk mindezeket elképzeli alvás közben, ezért fel vagyunk készülve ezekre ébrenlétünk során - a kérdés csak az, hogy fel tudjuk-e idézni az álmot, vagy sem.

Álmok megmondják, mit kell tenned

A 17. században René Descartes - a nagy kételkedő - élete egy novemberi estén változott meg, egy sor álomnak köszönhetően. George Makari történész és pszichiáter a Soul Machine: The Invention of the Modern Mind (Lélekgép: A modern elme találmánya) című könyvében azt írja, Descartes november esti álomsorozata révén rádöbbent, hogy a térbeli problémák az algebrából fakadnak, ekkor kristályosodott ki előtte, hogy a természetes világot le lehet írni matematikai törvényekkel.

Freudnak az apja temetése előtti napon volt egy félelmetes álma, amiben egy hátborzongató, nyomtatott üzenetet látott: "Arra kértek, hogy csukd le a szemeket". Ezután írta meg az Álomfejtés című könyvét.

Fotó: wereblog.com

Abraham Lincoln aktív álmodozónak számított, mindig élénk álmokról számolt be a polgárháború nagy és fontos eseményei előtti éjszakákról. Lincoln egyik munkatársa azt írta a naplójába, hogy Lincoln egyszer egy rossz álom után hazatáviratozott a feleségének, hogy tegye el a fiaik pisztolyait, de az urbánus legenda szerint néhány nappal a meggyilkolása előtt egy temetésről álmodott, amit a Fehér Házban tartottak.

A tudatalattink kommunikálna velünk álmunkban?

A huszadik század fordulóján Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, akinek fétise volt a papás-mamás téma, úgy gondolta, hogy az álmok a tudatalattink üzenetei és magát ennek a felfedezőjének képzelte. Ahogy írta, "az álomfejtés a királyi út az elme tudatalatti tevékenységének megértéséhez". Freud szerint az álmok célja, hogy teljesítsék az elfojtott vágyainkat és így elválaszthatjuk azok egyéni jelentését az asszociációinktól.

Freud mentoráltja és későbbi riválisa, Carl Jung már egy jövő-orientáltabb perspektívából közelítette meg a dolgot. Szerinte az álmok jelentik az utat a tudatalattink részeihez, hogy észrevehessük a nekünk küldött, univerzális, mégis személyes szimbólumokat. Szóval, egy álom lehet egy elszalasztott lehetőség jele is.

Fotó: hdimagelib.com

A Jungi analitikus, Maxson McDowell már 29 éve használja az álmok értelmezését terápiás célokra, ő azt mondja, az álom segíti a tudatalatti kommunikációját és betekintést enged a tágabb tudatunk és személyiségünk érzéseibe, ami fontos és szükséges, de nem csak a gyógyulás szempontjából.

Az álmok csak adatok

Az 1950-es években kezdett az álom és az álmodás empirikus vizsgálatok tárgya lenni, ekkor fedezte fel Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman a gyors szemmozgást, vagyis a REM fázist a Chicago-i Egyetemen.

Ma már agyi képalkotó módszerekkel próbálják felismerni az álmok tárgyát, méghozzá úgy, hogy algoritmusokat tanítanak be arra, milyen az emberi agy, amikor ébren van. Közben az álomrögzítő gépek lassan valósággá válnak, tovább segítve a miértek utáni kutatást.

Fotó: darasaguid.wordpress.com

A már korábban is említett álomkutató, Bulkeley már meg is alkotta a Sleep and Dream Database-t (Alvás és Álom Adatbázist), amiben húszezer önkéntes álmáit gyűjtötte össze a világ minden tájáról. Az már most látszik, hogy a pszichológiai témák erőteljesen jelen vannak az álmokban. Az emberek általában egyedül vannak az álmaikban, vagy olyan emberekről álmodnak, akik érzelmileg közel állnak hozzájuk. Az álmok tükrözik a kapcsolataink lelki és érzelmi problémáit. A legjobb hely, ahol a kapcsolatainkat (és azok minőségét) felfedezhetjük, azok az álmaink. Ez egyfajta szorongás, az út felmérése vagy épp az egészséges intimitás elősegítése, a sebezhető pont megtalálásának és a pontos cselekvéseknek a helye.

Az álmok valójában az emlékeink akciófilmes változatai?

A kutatók azt már több mint egy évszázada felfedezték, hogy az alvás jó hatással van a memóriánkra, különösen a hosszú távú emlékezőtehetségünkre, a tarkabarka álomképek pedig az emlékkészítő folyamat melléktermékei. Amikor a különböző gondolatmenetek összekapcsolódnak, a végeredmény egyszerre lesz ismerős és vadidegen. Ezek, a gyakran bizarr összetett képek viszont nincsenek jelen az érzékeinkben, legalábbis ezt állítja Sue Llewellyn, a Manchesteri Egyetem kutatója az egyik 2013-as tanulmányában. Szóval, ezek aligha igaziak, csak hiperasszociációk több emlékre, gondolatra reagálva. A REM fázis alatt a fenomenológiai szinten megjelenő összetett képeket kezdjük el álomként megtapasztalni és az emlékek kötik össze a memóriánkkal ezeket a fura képzelgéseket.

Fotó: pantheonuk.org

Viszont, közben tanulunk. Amikor egy tanulmány résztvevőit arra kérték, hogy jussanak át egy virtuális labirintuson, majd pihenjenek kicsit, arra jutottak, hogy azok, akik arról álmodtak, amit megtanultak, az ismétlésnél sokkal jobban teljesítettek. De, például a madarak sem tudnak a kikelésüktől fogva énekelni, ezt nekik is meg kell tanulniuk. Daniel Margoliash, a Chicago-i Egyetem biológusa megvizsgálta egy hím zebrapinty agyát alvás közben és arra jutott, hogy a neuron mintái ugyan olyanok, mint éber állapotban éneklés közben, tehát, nagyon úgy néz ki, hogy a madarak alvás közben gyakorolják a dalaik.

Szóval, csak rajtunk múlik minden, hogy mit hiszünk el ezekből, mondjuk ezek után egy Álmoskönyv azért kell az éjjeli szekrényre. Az álmok és az álmok beteljesítése pedig nem csak a művészlelkűeket ihlette már meg, hanem isteneket is, de ez talán már senkit sem lep meg.

"Olyan anyagból vagyunk szőve, mint álmaink, rövid életünket álom lengi be." - William Shakespeare.