Miért írsz?

Régi szerelem az írás. Alig tanultam meg írni, már grafit ceruzával vetettem papírra az első „krimimet”, mely sosem készült el, ahogyan a következő 4-5 regény sem. Az Olmec az első kész kéziratom, melyből könyv is lett.

Miért krimi/thriller?

Nőktől főleg romantikus regényt várnak. Ha más zsánerben alkotsz óhatatlanul is magyarázkodnod kell. Természetesen az én történetemben is vannak szerelmi szálak, az egyik olvasóm fogalmazta meg a következő mondatot: „Pont annyi romantikát tartalmaz, amennyit egy ilyen sztori elbír, se többet, se kevesebbet.”

Szerintem egy plusz izgalmat ad a történetnek, ha a szerelmi bonyodalmakon, emberi kapcsolatok boncolgatásán kívül bűntények felderítésével, illetve lélektani indítóokaik vizsgálatával is foglalkozunk. Főleg ha közben egy idegen, izgalmas, egzotikus helyszín is bemutatkozik, ez esetben Mexikó.

Bár a thriller elsősorban filmes műfaj, a lektor javasolta ezt a besorolást. A kifejezés az angol „thrill” szóból ered, ami borzongást jelent. Az ismeretlentől való félelmet, egyfajta tudat alatti feszültséget idéznek fel azok a filmek, könyvek, melyeket ebben a műfajban alkottak. Ez a bizonyos „ismeretlentől való félelem/szorongás” az, ami belénk van kódolva, ősidőktől ered, és minden emberre hat.

Ha jók a karakterek, velük azonosulva félünk, izgulunk, szeretünk és gyűlölünk.

Merem remélni, ez a könyv egyik erőssége, hogy következetesen borzongat, feszülten vezeti végig a cselekményt, a szereplők mindenféle kalandokba keverednek, és amikor azt hiszi az olvasó, hogy már kiismerte őket, kap egy olyan csavart, ami mindent felülír.

Az eddigi olvasói vélemények szerencsére ezt támasztják alá.

Miért Mexikó?

A karakterek már éltek a fejemben egy ideje. Abban biztos voltam, hogy egy egzotikus, veszélyes környezetbe szeretném helyezni őket, még akkor is, ha ez jóval több háttérmunkát igényel a részemről. 

Latin Amerika, azon belül Mexikó ilyen.  Mindig érdekelt a titkosszolgálatok világa, ebből a szempontból is jó választás Mexikó, mert az amerikai Központi Nyomozó Iroda, azaz  CIA nagy erőkkel van jelen a térségben.

Az alapvetően kitalált történet tehát valós helyszíneken játszódik. Fontos volt számomra, hogy ezeket a helyszíneket a lehető leghitelesebben mutassam be. Nem akartam száraz, tényszerű bemutatást, de mégis, érzékeltetni szerettem volna a szereplők nézőpontjából, mit láthatnak, tapasztalhatnak egy-egy helyszínen, városban, városrészben.

Amerikai híroldalakról tájékozódtam a politikai helyzetről.

Felmentem mexikói és acapulcói ingatlan irodák honlapjára, hogy tudjam hogy néznek ki bizonyos környékek, mennyiért, mit lehet ott kapni. (Az egyik drogbáróm egy spanyol gyarmati stílusú villában lakik)

Utazási irodákon keresztül elértem idegenvezetőket, akik meséltek benyomásaikról, élményekről.

Megismerkedtem egy magyar származású hölggyel, aki 20 éve él Mexikóvárosban, mexikói állampolgár, ráadásul egy emberi jogi szervezet aktivistája.

Acapulco:

Nevéhez olyan glamúr tapad, hogy akár mi magyarok is hallhattunk már a városról, mely egyet jelent a féktelen szórakozással. Hosszú homokos tengerpart, minden igényt kielégítő luxusszállodák, rengeteg szórakozóhely, extrém sportolási lehetőségek garmadája tette azzá ami, Latin Amerika leghíresebb, üdülőhelyévé.

 Az utóbbi években viszont a drogkereskedelem terjedése miatt ide is begyűrűztek a közép-amerikai ország sok más részében is tomboló bandaháborúk, és a város mostanra a világ egyik legerőszakosabb települése lett, ahol mindennapossá váltak a gyilkosságok.  Ez olyan szinten igaz, hogy nem ritkák a fényes nappal, az utcán lezajló fegyveres csetepaték a bandatagok között.

Manapság egyetlen utazási iroda sem ajánlja a várost, bár a bandáknak nem célja a turisták tizedelése, de az ártatlan járókelők is áldozatul eshetnek, ha rossz helyn sétálnak. Pl:

Mindezek ellenére –lövöldözés, bandaháború – még mindig közkedvelt nyaralóhelynek számít, mint az amerikai fiatalok, mint a latin-amerikaiak körében. Régen egyfajta kiváltság volt ide utazni, akinek itt volt háza, vagy megengedhette magának az itteni szállodákat, az a tehetősebbek közé tartozott. ma is rengeteg hírességnek van itt nyaralója.

Ma minden tiltás, és veszély ellenére  egyfajta divat ide utazni, és innen posztolni, főleg a fiatalok körében. Nyilván motiváló tényező az amerikai fiataloknak az is, hogy bármi hozzáférhető, az ő pénztárcájukhoz mérten olcsón, és korhatár nélkül.

Mitől jó a sztori?

Adva van egy rejtély. Egy titokzatos kartell főnök, akinek az igazi nevét senki sem tudja, akit személyesen alig ismer egy marék ember, aki versenytársait kiszorítva a semmiből teremtett egy teljesen új drog kartellt, és tett szert elképesztő hatalomra.  Ő Olmec, akiről a könyv a címét is kapta.

Olmec tehát egy titokzatos figura, nemét, korát, származását homály fedi. Annyi biztos, hogy az ország legnagyobb drogbárója Olmecnek nevezi magát. Ennyi. Ez minden, amit róla tudni lehet.

A nyomornegyedek tanulatlan lakói szimpatizálnak vele, felruházzák természetfeletti tulajdonságokkal. Olyan szóbeszédek keringenek róla, hogy a térség első civilizált indián lakóinak, az olmék indiánoknak egyenes ági leszármazottja, innen ered a neve, mely magyarul azt jeleni: Az olmék. Sámánnak tartják, aki befolyásolni tudja az embereket, aki varázserővel bír, és akit az ősi indián istenek támogatnak, hisz hogy máshogy tehetett volna szert ilyen rövid időn belül ekkora hatalomra?

Tehát van, aki sámánnak tartja, de a szkeptikusabbak még a létezését is vitatják, és csak egy jól összerakott marketingnek tartják, melyet a kartellje talált ki, hogy szimpatikusabb legyen a nagy arányú indián lakosság körében, hisz fontos szempont, ki mellé állnak a nyomornegyedek lakói.

És megindul a hajsza Olmec után.

Ahogy a CIA nagy erőkkel nyomozni kezd utána, rájön, hogy egy másik szervezet is nagyon meg akarja találni Olmecet. Egy olyan szervezet, melynek elvei, és módszerei merőben ellenkeznek az övékkel, de amely talán máris többet tud Olmecről, mint ők…

 Összefoghat a két szervezet a közös cél érdekében, félretéve egymás iránt érzett ellenszenvüket? Közös erővel megtalálhatják a titokzatos Olmecet? Szövődhet igaz szerelem, barátság tagjaik között? Vagy az egymás iránt érzett ellenszenv beárnyékolja, és eleve kudarcra ítéli a közös munkát?

Fontosak még egy jó sztoriban a karakterek. Az izgalmas, egzotikus helyszín, és egy rejtély, még csak kiindulásnak elég. Kellenek olyan szereplők, akiket lehet szeretni, utálni, akiknek a sorsáért lehet aggódni, akikkel együtt tudnak az olvasók érezni, akiket megsiratnak ha meghalnak, és akikkel együtt ujjonganak, ha megmenekülnek. Ez csak akkor fog megtörénni, ha a szereplők hitelesek.

A nyomozós szál tehát csak egy alap, közben a szereplők privát élete is elénk tárul. Szerelem, barátság, testvéri viszony, rivalizálás.

Két főszereplő, egy férfi, és egy nő, gyermek, illetve kamaszkorába is bepillantást nyerhet az olvasó, egy-egy villanás erejéig.

 (Felolvasás, első részlet)

Ezzel az imént hallott részlettel indul a könyv. Több jelenet nem ábrázolja Nora és Andrés  gyermekkorát, ez csak egyfajta előszó, mely erősen megalapozza a történet alaphangulatát, és megmagyarázza azt a kötődést, ami végig fennáll a két ember között. Ezt a kötődést sokan nem is tudják mire vélni, a testvéri viszonyt pedig megkérdőjelezik köztük.

Talán az olvasó is így tenne, ha csak felnőttként, illetve néhány rövid visszaemlékezés kapcsán kamaszként ismerné meg Norát és Andrést. Ezért tartottam fontosnak, hogy gyermekként, megismerkedésük pillanatában ábrázoljam őket.

Persze az ő viszonyuk további kérdéseket is felvet.

Létezhet-e testvéri szeretet egy nő, és egy férfi között, ha nem fűzik össze őket rokoni szálak, de olyan helyen nőnek fel, ahol nem számíthatnak másra, csak egymásra?

A közös anyanyelv, közösen átélt traumák, élmények teremthetnek-e szoros köteléket két idegen gyermek között?

Ha igen, ez mennyi időre szól? Mi van, ha nagyon más irányt vesz az életük? Ha az egyik kemény tanulással, munkával kitörni látszik a nyomorból, a másik pedig piti kamaszbűnözőként csak tervek nélkül sodródik? Felnőttként milyen lehet a viszonyuk?

Beleférhet-e egy ilyen szoros, szinte testvéri kötődésbe egy harmadik fél, akár szerelem felbukkanása?

Uralkodik-e valamelyik fél a másikon? Életképesek-e egymás nélkül?

A többi karakter is izgalmas. A lektor úgy véleményezte a szereplőimet, hogy mind nagyon erős karakterek, kivétel nélkül, tehát a háborúskodás, a feszültség köztük állandó.

Tehát az előbb olvasott jelenet után eltelik bő 20 év. Egy új kartell emelkedik ki a mexikói drogháborúból, akinek vezetője az előbb már említett Olmec.

A CIA egy fiatal hírszerzője, Jake akinek a karrierje egy kokainos botlás miatt már azelőtt véget érni látszott, hogy igazán elkezdődött volna, egy véletlen folytán értékes informátorra talál, aki talán elvezetheti Olmechez.  Jake fiatal, tehetsége, és úgy gondolja karrierje szempontjából előnyös, sőt kívánatos lenne, ha megtalálná Olmecet. Ahogy egyre mélyebbre ássa magát a nyomozásban, úgy derülnek ki zavarba ejtő részletek saját szervezetéről, olyan titkok a múltból, melyek alapjaiban rengetik meg mindazt, amiben valaha hitt.

A főszereplők mellett a mellékszereplők is egyéniségek. Itt van a nyomornegyedből különös szerencse folytán  kiemelkedő, rendkivül tehetséges hekker, a sajátos humorérzékkel megáldott úgynevezett „Buzi Felipe”.

Vagy a már kamszlányként is beképzelt, szőke Milena, aki előbb egy drogbáró lányaként, majd pár év ugrás után egy másik drogbáró boldogtalan feleségeként jelenik meg a történetben. Unatkozó, felszínes milliomosfeleség, vagy több annál?

Kulcsfigura lehet ebben a játékban, O’Connor, a középkorú, amerikai származású, de mexikói állampolgárságú férfi.  Ő csupán egy ártalmatlan üzletember, aki intenzív érdeklődést mutat a drogháború, és annak áldozatai iránt?

És itt van még a CIA-sek oldaláról a „tökéletes katona” és elemző, George, akinek a munkásságát mindenki mélyen tiszteli. A fiatalabb kollegái félitenként tekintenek rá. Az ő múltja is tartogathat meglepetéseket.

A szálak összefonódnak, és lassan közelebb jutunk ahhoz, aki a háttérből mindent irányít: Olmechez.

Kinek szól a könyv, ki a te célcsoportod?

Többen azt mondták nekem, hogy ahogyan én csinálom, az nem jó. Olyan nincs, hogy egy könyv mindenkinek szól.  Erre a kérdésre egy jól körülhatárolható, szűk réteget kellene megneveznem, nagyjából így: 25-40-es éveinek elején járó, független, dolgozó, jól szituált nők, főként szigli nők. Sőt, egyes tanácsok szerint már a készülő könyvemet is abban a szellemben kellett volna írnom, hogy a fent említett csoportnak mi az, ami tetszik, milyen témafelvetések érdekelhetik őket, majd az egész könyvmarketinget az ő elérésüknek megcélozni. Hangsúlyozták nekem, hogy enélkül a könyvem nem lehet sikeres.

Én ezt a tanácsot nem fogadtam meg. Úgy éreztem, túlzottan „leszűkített” volna engem, nem tudtam volna kibontakozni íróként, ha folyton azon gondolkodom, mi tetszhet, mondjuk a 17-22 év közötti férfi fantasy rajongóknak, vagy mondjuk azoknak a női olvasóknak, akik többnyire csak romantikus/erotikus regényeket olvasnak. Többnyire nők olvasnak, de én akartam, hogy az én könyvemet legalább annyi férfi is a kezébe vegye.

Így erre a kérdésre az én válaszom a következő: Populáris, nőket és férfiakat egyaránt eltaláló, izgalmas könyvet szerettem volna alkotni, mely a könnyed kikapcsolódáson kívül feszeget kemény társadalmi kérdéseket is. Bőven akadhat továbbgondolnivalója az arra fogékonyaknak is. Merem remélni, hogy az idő engem igazol majd. Már nyugdíjas hölgytől, egyetemista fiútól, eddig kizárólag romantikus/erotikus regényeket olvasó fiatal családanyától, művelt, értelmiségi, harmincas nőtől, és ötvenes kamionsofőrtől is kaptam pozitív visszajelzést. Van aki egy oldalas levelet írt arról, mennyire tetszett neki, van aki csak annyit: „Nagyon király volt.” Mind a kettő őszinte, és számomra fontos vélemény.

Miért izgat a titkosszolgálatok világa?

A könyvben kendőzetlenül ábrázolsz szeretkezést, gyilkosságot.

A vártnál jóval nagyobb érdeklődés kísérte a tehetséges szombathelyi írónő, Mosonyi Mara első könyvének bemutatóját, melyre 01. 18-án került sor, a Pláne gasztroműhelyben. 

Az Olmec című thrillerről Bartók Zoltán faggata a szerzőt. Mara elmondta, gyakran kell magyarázkodnia a műfaj miatt, mivel női íróktól elsősorban romantikus regényt várnak. Megtudtuk, hogy az ő történetében is vannak szerelmi szálak, szerethető, vagy épp gyűlölhető karakterek, megható, és felkavaró momentumok, de szerinte plusz izgalmat ad a könyvnek, ha ezeken túl egy bűntény felderítésével is foglalkoznak a szereplők.

A csavaros történet hátterét a mexikói drogháború szolgáltatja. Mara elkalauzol bennünket nyomornegyedekbe, drogbárók otthonaiba, fényűző szórakozóhelyekre, vagy épp a kolumbiai dzsungelbe.