Kívülről nézve általában azt látjuk, hogy mások kapcsolata sokkal tökéletesebb, mint a miénk. Erre még az is rátesz, hogy elárasztják a Facebook hírfolyamunkat a mosolygós, smárolós, romantikus fotók, amik a világ különböző pontjain készültek. Ilyenkor akarva, akaratlanul is elkezdhetjük hasonlítgatni a magánéletünket másokéhoz. Ha bedőlünk a látszatnak, arra még az egyébként jól működő párkapcsolatunk is rámehet. 

Gondolj csak bele… Józsit például behívják egy állásinterjúra, dumálnak vele. Hülye lenne elmondani, hogy masszív alkoholista amiatt, hogy "szétcs*eszte az önbecsülését ez a rohadt világ". Vezetői pozícióba nem igazán való, de ha kiderülne, hogy mivel üti el a szabadidejét, akkor biztosan nem kapná meg a melót. Valahogy így működik ez a közösségi oldalakon is. Ugyanis ha valakinek csak a jó oldalát látjuk, akkor hajlamosat vagyunk azt feltételezni, hogy mekkora ász, mi pedig mehetünk a süllyesztőbe.      

Önbecsülés nullán, a tré helyzetből meg kihozod a minimált

Ez a szitu a negédes, nyálas posztoknál is. Egy kapcsolat sem tökéletes, de valamiért a legtöbben hajlamosak vagyunk elhinni, hogy igenis élhető valami viták, kompromisszumok és megoldandó problémák nélkül. Ilyenkor persze a legapróbb összezördüléseket is katasztrófaként élhetjük meg. Aztán máris egy társkereső oldalon találjuk magunkat, ahol - szintén - kapásból mindenki a legjobb oldalát igyekszik mutatni. Újra lepörög ugyanaz az értelmetlen játék, közben pedig észre sem vesszük a pozitív dolgokat, amit a másikkal élünk/éltünk meg. 

Fotó:huffingtonpost.com

Mi lenne a megoldás?

Néha csak el kéne gondolkodnunk azon, hogy a kapcsolatunk valójában nem is annyira rossz, sőt, ha kicsit több energiát fordítanánk rá, még jobban éreznénk magunkat benne. Nemcsak mi, hanem alighanem a párunk is. Lehet, hogy a másik párkapcsolata jobbnak, boldogabbnak, harmonikusabbnak, tökéletesebbnek tűnik, de amikor majd rájövünk, hogy ez abszolút nem így van és az orrunk előtt volt a megoldás, akkor lehet, hogy már túl késő lesz. 

via Huffington Post