A társadalomnak, az iskolai nevelésnek, a családi közegnek is köszönhető az a sztereotípia, hogy a nők gyengék. Mindig is abban a hitben éltek az emberek, hogy a nő a férfi oldalbordája, pedig ez nem igaz. Alapvetően a nő attól érzi magát kevésnek, vagy alacsonyabb rendűnek, hogy egyszerűen elhiszi, hogy az. A nők elsősorban mindig másokért vannak: ők anyák, feleségek, nagynénik, barátnők stb... Az egész napos megfelelés, ide-oda rohangálás, szerepekbe való kényszerítés miatt sokan azt sem tudják, hogy kell szeretniük saját magukat. És itt kezdődnek a problémák.
1, Tudomásul kell venni, a sasok között szárnyalni, a csirkék között kapirgálni tanulunk. Minden csak perspektíva kérdése.
2, Mindenki a saját életéért, boldogságáért a felelős.
3, Mindenkinek szüksége van a magányra. Csak csendben figyelhetünk teljesen magunkra.
4, Fel kell ismerni, hogy erre a Földre élni jöttünk és nem félni. Nem az a feladatunk, hogy lábujjhegyen botorkáljunk el a sírig.
5, Ne haragudj másokra, ne irigykedj! Nézz befelé!
Müller Péter véleménye a témáról:
„Sok levelet kapok nőktől: "Harcoltam érte, mindent megtettem, mégis elhagyott!" Ilyenkor megdöbbenek. Ennyire nem tudtok nőül? Ennyire naivak vagytok? Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat?
Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a "gyengébb nemben" nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó - de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.
Mi ahhoz vonzódunk, akit nem tudunk legyőzni, aki erősebb, mint mi. Akitől függünk. Akinek ki vagyunk szolgáltatva érzelmileg. Lehet, hogy ez nem normális, hanem egy gyermekkori "anyuka-függőség", de mégis ez a valóság.
Felnőtt férfit nem igen találsz manapság. Az ugyanis nem menekül, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Ráülhetsz a tenyerére, és megtart téged. Nem esel le róla. S főleg, nem hagy el. Érzelmi biztonságban csakis egy felnőtt (igaz) férfi oldalán lehetsz, de hol van ma ilyen? No, látod.
Légy erős, öntörvényű és szabad. Ne függj senkitől - tőled függjenek, mert te vagy az erősebb. Ha pedig nem: légy az!”
