A Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület játékosa sokáig köszönőviszonyban volt a röplabdával, de egy véletlen megváltoztatott mindent. Németh Erzsébet, a mindig mosolygó lány beavatta a Frisss.hu olvasóit, hogy milyen tervei vannak az egyetem elvégzését követően.

Hogy keveredik a vasi megyeszékhelyre egy győri hölgy?

A tanulmányaim miatt jöttem Szombathelyre. Győrben nőttem fel, Ménfőcsanakon az általános, míg a megyeszékhelyen a középiskolát végeztem. Aztán válaszúthoz érkeztem - mi szeretnék lenni felnőttként? Ennek megfelelően kellett egyetemet választanom, így esett a választás Szombathelyre. Rekreáció - egészségfejlesztés szakirányra járok, és ha minden jól megy, akkor jövőre végzek. Egyébként nagyon jól érzem itt magam és az iskola is beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

A szakirányból kiindulva bizonyára nagyon eleven kislány voltál, te is kapásból a labdasportoknál kötöttél ki?

A mozgékonysággal nem volt gond, hiszen nagyon eleven gyerek voltam. Viszont a röplabdával nagyon későn ismerkedtem meg. A középiskola első osztályában még fociztam, és ha az edző nem kérdezi meg, hogy kipróbálnám-e a röplabdát, lehet most labdarúgó lennék. Azonban nem így történt. Elmentem az edzésre, megtetszett és teljesen magával ragadott. Egy-két éven belül már csapatkapitány voltam, így mindenképpen szerettem volna folytatni ezt a sportot. Egyébként érdekes, mert apu kézilabdázott, viszont én ezzel a családi hagyománnyal szakítottam, nem igazán nyerte el a tetszésem.

Akkor a szombathelyi egyetemet is ennek szellemében választottad?

Nem egészen. Amikor választásra került a sor, fogalmam sem volt, hogy milyen lehetőségek várnak itt. Úgy érkeztem meg Szombathelyre, hogy tanulok, és majd körbenézek, mit sportolhatok. Aztán a csapathoz már az egyik szaktársam kísért le, én pedig itt ragadtam.

Egyből sikerült beilleszkedned, hiszen nemcsak a csapat volt új, hanem a város és az iskola is?

Mivel közvetlen vagyok, így nem volt nehéz megszoknom az új helyet. A beilleszkedés viszont nem ment zökkenőmentesen, de ez egy sajnálatos sérülésnek volt köszönhető. Emiatt közel fél évet nem állhattam a csapat rendelkezésére, csak a szezon hajrájában sikerült visszatérnem. Aztán a győzelmek összehozták a játékosokat, így utólag azt mondom, alaptalanok voltak a félelmeim.

Jövőre végzel, addig milyen tervek várnak megvalósításra?

Nagyon szeretek röplabdázni, így természetesen ott leszek az edzéseken és a mérkőzéseken is. Emellett tanulok, és ha jövőre végzek, akkor egy jó állást is meg akarok csípni. Egyébként nagyon a szívemhez nőtt a város, így ha lehet, itt szeretnék dolgozni és játszani is.

Ennyire megszeretted a vasi megyeszékhelyt?

Nagyon is. Sokkal kedvesebbek, nyitottak az emberek, ráadásul több sportolási lehetőség van Szombathelyen, mint otthon. Ami a látványt illeti, pazar a Csónakázó-tó és a Fő tér is nagyon szép. Nagyon hangulatos kis város, szóval úgy tűnik új otthonra találtam. Ehhez persze az is kell, hogy jó állást találjak, amennyiben ez nem sikerül, akkor hazaköltözöm, hiszen nagyon szeretem a szüleimet, testvéreimet. Épp ezért nem kötöm ki, hogy csak egy helyen tudnám elképzelni az életem, de Győr után, Szombathely is a szívemhez nőtt…