Egy szál gyufát sem lehetett leejteni az Agora Savaria Filmszínház aulájában, olyan sokan gyűltek össze. Szombat késő este a Vad Fruttik együttes pörgette fel a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt. A koncert előtti héten már jegyet sem lehetett kapni a srácok bulijára, így nem lepődtünk meg, hogy hatszázan zsúfolódtunk be a dühöngőbe.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy számomra a zenekar leghíresebb felvétele a Nekem senkim sincsen volt. A komor, és néhol mélabús dalszöveg többször segített át a nehezebb napokon. Bizonyára ezzel nem voltam egyedül.

"Fáj a fejem, a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom hol vagy.
Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen."

Aztán arra lettem figyelmes, hogy több felvételt énekeltem a tömeggel együtt. Ezek szerint jobban ismerem a bandát és a munkásságukat, mint először hittem. A Válaszok nélkült követően felcsendültek a közkedvelt slágerek is.

A Lehetek én is című felvételnél például a tömeg szabályosan túlénekelte az erősítőkkel jól felszerelt zenekart. Állítólag még a Fő téren is hallották a békésen sétálók. Nem csoda, hogy a tömeg ráadást követelt és egy ilyen frenetikus koncert után mi is beálltunk a Vad Fruttik rajongóinak táborába.