Sében jártunk, ami csak 5 kilométerre van Szombathelytől és lassan már az agglomeráció részének is mondható. 1910-ben még csak 415 lakossal büszkélkedhetett ez a vasi település, de Szombathely közelségének köszönhetően 30 év alatt megháromszorozódott a lakosság száma. Vagyis, aki nyugodt környezetre vágyott és megtehette, az itt épített házat magának.

A falu neve a régi magyar séd, vagyis patak szóból származik. Sétől délre már az újkőkorban állt egy gyűrű alakú földvárral körülvett település. Ezen a helyen találták meg a Séi Vénusz nevű agyagszobrocskát is.

A népvándorlás óta folyamatosan lakott területről van szó, ezt rézkori, vaskori, római kori és természetesen népvándorláskori lelet is bizonyítja. A rómaiak Kőszegi-hegységből Savariába vizet szállító vezetéke itt is áthaladt. De nem csak vezeték darabjait találták meg a faluban, hanem egy római villa maradványait, fűtésrendszerének padozatait, illetve néhány freskó-töredéket is.

Későbbi korokból akadt itt istennő-szobor darab és vaskéssel eltemetett kora Árpád-kori harcos is. 1346-ban Sé még Ovad falu része volt, a mai települést 1404-ben említették először, akkor még See néven. Az első birtokosa a Sey család volt, akik Káltól és Bulcsútól származtatták magukat. Sey Mihály 1418-ban hősiességével nemesi címereslevelet szerzett Zsigmondtól. A család kúriája 1720-ig állt a faluban, ám akkor lebontották. A 18. század elején végül a Seyek Tolnába távoztak.

A Canonica Visitaio szerint 1815-ben Kis Sében 45 gyónóköteles és 21 kötelezettség nélküli, Nagy Sében pedig 65 gyónóköteles és 30 kötelezettség nélküli ember élt. A falu jelenlegi templomát 1901-ben építették, az előző a mai temető területén volt.

Viszont, nem a vaskéses ember a leghíresebb séi, hanem Rapport Richárd, a Haladás VSE sakknagymestere.