Miért Bexter lett a művészneved?

Annak idején a középiskolában hidrogén-szőke hajam volt és Scooter-t hallgattam. A Scooter frontemberének a neve HP Baxter, és így kaptam a Bexter becenevet. Nem tetszett nekem és nem szeretettem, de egyszerűbb volt így bemutatkozni az új embereknek.

Mikor és miért kezdtél el fotózni?

Volt az életemben egy mélyebb pont, ahol jött az isteni sugallat, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Összegyűjtöttem pénzt, megvettem az első gépet, nekiálltam kattintgatni és ez lett belőle. Nagyon sok akadály gördült elém, de szerencsére mindig volt mellettem valaki, aki segített. Utána olvastam a technikáknak, majd elmentem a helyszínre elkészíteni a képet. Kellett egy kis fejlődés ahhoz, hogy rájöjjek, mi a baj a fotóimmal. Nagyon elégedetlen és kritikus vagyok a saját képeimmel kapcsolatban, legszívesebben csak néhányat tartanék meg, a többit pedig törölném. 

Milyen hiba lehet egy képen?

Például tavasszal nyíltak a lánykökörcsin virágok, a környékünkön is megtalálható pár darab. Kimentem a helyszínre, csináltam pár képet, de nem voltam elégedett, mert ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából. Az volt a baj, hogy nem naplementében voltam ott, így nem lettek olyan jók a színek és a fények. Amikor mondták, hogy nem jó a képem, akkor utánanéztem, hogy miért van így, rengeteget olvasgattam a témában magyar és külföldi oldalakon egyaránt.

Általában mi alapján választasz magadnak témát?

Ha valaki nekiáll fotózni és képeket készít, akkor kell egy bizonyos látásmód ahhoz, hogy a fotó jó legyen. Nekem sokan mondták, hogy megvan ez a látásmódom, és érdemes foglalkoznom vele. Ha egy laikus ember nekiáll fotózni és komolyan szeretné csinálni, akkor nagyon nagy fába vágja a fejszéjét. A fotósokban van egy bizonyos tudásféltés, nem segítenek sokat. Egy bizonyos pontig, általában az alapokig szívesen adnak tanácsot, de azon túl már szeretik maguknak megtartani, hogy a saját képük mitől lett olyan, amilyen.

Én nagyon szeretem a különleges dolgokat. Januárban egy barátommal tervbe vettük, hogy fagyott vízesést fogunk fotózni. Nagyon fontos az alázat és az elszántság. Utaztunk másfél órát Ausztriába a Grand Canyonhoz. Hóban, esőben három és fél órát gyalogoltunk lefelé a hegyről, amíg eljutottunk a vízeséshez, ami be volt fagyva. Abban a pillanatban, amikor odaértünk és ránéztünk, hatalmas robajjal leszakadt az egész, és elvitte a víz. Utána négy óra hegyre fel- és visszamászás következett lavinákon keresztül. Ez egy különleges kép lett volna, és kellett hozzá az elszántság, hogy ennyi utat megtegyek egyetlen egy darab fotóért. Meglátom a különlegességet egy emberi arcban és egy szép tájban is. Az alkotásom, amit a National Geographic a hónap képévé választott, egy nagyon különleges eseménykor készült. Télen, amikor a Balaton befagyott és északi szél fújt, a jeget teljesen kifújta a partra, és szép kis kockadarabokba rendezte. Ez egy különleges alkalom, jókor kell lemenni, és meg kell tervezni a képet, ez a fotó is így állt össze.

Április hónap képe a magazinban

Keresed és folyamatosan figyeled ezeket a témákat?

Ha egy nap két-három órát nem foglalkozom fotós témával, akkor nem is csináltam semmit aznap. Nézegetem mások képeit, munkáit, videóbeszámolókat. Emellett sokat utazom, így látom, hogy az adott helyszín jó lesz-e vagy sem.

Mi tekinthető az első sikerednek?

Amikor két évvel ezelőtt a Cafe Freiben megnyílt a hajléktalan-portré kiállításom: a képeket két-három évig készítettem a hajléktalan emberekről, és akkora sikere lett, hogy kiállították a Városházán és Budapesten is. Ezután kicsit elültek a dolgok, más projekt után néztem, de az annyira nem volt látványos. Ezt követően a National Geographic-nek kezdtem beküldözgetni a képeimet. Egy évben 365 fotót választanak ki, szenzációs képek vannak, el sem tudtam képzelni, hogy az enyém a weboldalra bekerüljön, plána, hogy a nap képévé, majd a hónap fotójává válasszák. A hónap képe megjelent az áprilisi számban, nyomtatott formában. Ezt a boldogságérzést nem lehet leírni, soha nem éreztem még ilyet, és remélem, hogy sokszor lesz még ilyenben részem.

Hogyan tudnád ezt a sikert kamatoztatni?

Amikor megjelent a fotóm a nyomtatott számban, elgondolkoztam, hogy tényleg jól fotózok, és a belefektetettt energia visszajött egy kicsit. Nagy lendületet adott nekem, hogy még többet kell fotózni, olvasni.

A kép egyébként januárban készült a Balaton déli partján, Balatonfenyvesen. A Badacsony van a háttérben, a befagyott Balaton középen, alul pedig a kockába berendezett jégtáblák, amik szintén egy hegynek a vonulatát adják ki. Erre a képre egy évet vártam, hogy elkészíthessem. Már tavaly is voltam a helyszínen, de akkor nem volt az igazi, hiányzott belőle a plusz.

Hogyan bukkanhatnak rá a fotóidra az érdeklődők?

A képeim megtalálhatóak a bexter.hu címen, illetve ott vagyok a Facebookon is (Vass Péter Bexter néven).