"Nagy álmom, hogy egyszer szimfonikus zenekar álljon mögöttem" - interjú a Háklár Banda énekesével

Szerző: Boros Patrícia - Fotó: Hornyák Emőke • 2017. január 28., szombat •
Jobban szeret magyarul énekelni, mint angolul. Azt is elárulta, hogy miért.
Nagy álmom, hogy egyszer szimfonikus zenekar álljon mögöttem - interjú a Háklár Banda énekesével

Háklár Dórit már több szombathelyi kávézó, illetve szórakozóhely színpadán láthattuk. Ő az énekese a Háklár Bandának, ami kizárólag családtagokból álló formáció. A fiatal lány idén érettségizik, emellett pedig amikor csak teheti, zenél.

Mióta foglalkozol a zenéléssel?

Első osztályos koromtól furulyaórákra jártam, később tanultam dobolni, gitározni és nagybőgőzni is. Énekelni körülbelül öt éve kezdtem.

Melyik hangszert érzed a legközelebb magadhoz?

A gitárt, talán pont az éneklés miatt. Máskor meg épp a dobolás esik jól, szerintem az egyik legjobb stresszlevezető.

Rengeteg hangszert felsoroltál. Bővítenéd még a listát?

Nem szeretném, hogy a zongorázás kimaradjon az életemből, de szívesen megtanulnék még hegedülni, vagy csellózni is.

Milyen együttesek dalait szereted a leginkább hallgatni, illetve előadni?

Főleg hazai számokat hallgatok, jobban is szeretek magyarul énekelni. Ezeket inkább magaménak érzem és könnyebben ki tudom fejezni magam velük, mintha egy angol dalt adnék elő. Nagy kedvencem például a Kispál és a Borz, a Quimby, a Pál Utcai Fiúk, a Kaukázus és a Kiscsillag. De, hogy mondjak külföldit is, Katie Melua számait nagyon szeretem. Őt hallottam szimfonikus zenekarral is koncertezni, s nekem is nagy álmom, hogy egyszer nagy zenekar álljon mögöttem.

Nem mindennap találkozni olyan együttessel, aminek a tagjai egyetlen családhoz tartoznak. Hogyan indult az egész?

A Háklár Banda a karácsonyfa alatti közös családi zenélgetésekből alakult. A mostani felállásban én énekelek, a testvérem gitározik és a szövegeket írja, az apukám pedig dobol. Körülbelül három éve kezdtünk komolyabban zenélni, ekkoriban feldolgozásokat játszottunk, később verseket zenésítettünk meg. Nagyjából fél éve született az első saját dalunk. Közbe-közbe egyébként voltak plusz tagok, de idővel kikoptak a zenekarból.

Milyen érzés volt először színpadra állnod nagyobb közönség előtt?

Bár az első nagyobb fellépésünk előtt már énekeltem különböző iskolai rendezvényeken, a lámpalázon nem segítettek a korábbi tapasztalatok. A mai napig izgulok, ha színpadra állok. Ez nem feltétlenül rossz, így legalább jobban figyelek arra, amit csinálok. Ettől függetlenül úgy gondolom, az egyik legjobb dolog az életemben, amikor kiállhatok a közönség elé, mert akkor át tudom adni másoknak is a gondolataimat és az érzéseimet. Sima beszédben ez - sajnos - nem megy mindig tökéletesen.

Hamarosan érettségizel. Milyen szerepet szánsz a zenének az életedben?

Ha szakma szempontjából nézzük, akkor a színészet vonz leginkább, így ezen a vonalon szeretnék továbbtanulni. Mellette persze a zenélésről sem akarok lemondani, hiszen ez az egyik, sőt talán a legfontosabb része az életemnek.

Ha szeretnél Dórival személyesen is találkozni, akkor van egy jó hírünk, ugyanis január 26-án ő lesz a Bájoló egyik vendége. Részletekért kattints ide!

kapcsolódó galéria


közösség

további frisss

lap tetejére