Szinte teltház várta az ország egyik legnagyobb spirituális tanítóját a Tóvendéglőbe új könyvének, az Aranyfonálnak a bemutatójára. A könyv röviden és tömören a lélek halhatatlanságáról szól, de már az elején elismerte, hogy nehéz erről beszélnie, mivel ilyenkor kell a legpontosabbnak, leghitelesebbnek lennie. Felidézte 1956. októberét, mikor hat golyót kapott a forradalom alatt és azt, hogy milyen volt az ő halálélménye. Elmondta, hogy egy hang hívta vissza az életbe, és bár sokáig azt hitte saját magát hallja, éveknek kellett eltelnie mire találkozott a hang tulajdonosával. Most már harminchat éve van egy szellemvilágbeli Mestere, mert 1980. február 16.-án végre találkoztak.
Az író állítja, a tudatunk fölött van egy szellemvilág amire nem mindenki nyitott, de egyszer mindenki megismeri. Állítja, hogy a halállal nem ér véget az élet, hanem egy körforgásba kerülünk, de ennek nem vagyunk tudatában. Olyan ez mint amikor álmodunk, de reggel nem emlékezünk arra, mit álmodtunk. A mai világban a szellemvilággal való kapcsolat el van temetve, pedig egy ilyen élmény gyökeresen változtatja meg az embert.
A beszélgetés szünetében lejátszott egy videófelvételt, ahol Nádas Péter meséli el halál közeli élményét. A Csillogás című összeállításból megtudtuk, hogy egy balesetben súlyos fejsérülést szerzett, és elmesélni, hogy nem a halál az út vége.
A videó itt látható:
Müller Péter aztán hozzátette, az a legnagyobb probléma, hogy nehéz megérteni a boldogságot. Az emberek csak az íznek, az illatoknak, az emlékeknek örülnek, magának a boldogság érzésnek kevésbé, pedig ez a nyitja a halhatatlanság tudatnak.
„Az egó testhez kötött ösztöne vezeti az embert.”
A csaknem másfél órás előadásban a könyvéről beszélt, mert az éppen arról szól, miért érdemes jó emberként élni. Sokan csak beleélnek a világba, mert nem hiszik el, hogy a tetteiknek nem lesznek következményeik. Pedig ha nem ebben, majd a következőben kell szenvedni miatta. A lélek útja egy végtelen út.
„Mindaz, amit gyerekkoromban hittem, amiről csak könyvekben olvastam, valóra vált és életem része lett. Mesterem és barátom nem földi testben él. Tanít, tanácsol, vezet és szeret. Legerősebben a Kígyó és kereszt, és a Jóskönyv megírásában segített a sugalmazásaival.
Most látta időszerűnek, hogy részletesen beszéljek róla, találkozásunk történetéről, és főleg a tanításairól. Arra kért, adjam tovább. Az Aranyfonál gondolatból és szeretetből van sodorva. A magasból engedik le, és el kell érjen mindazokhoz, akik életük értelmét keresve felnyúlnak érte.
Minden írónak a saját élete és tapasztalata adja művei nyersanyagát. Az enyém a csoda, amelyről igyekeztem egyszerűen és érthetően írni. Ez a könyv a lélek halhatatlanságáról szól. És mindazokról a művésztársaimról és példaképeimről is, akik felismerték a szellemvilággal való összeköttetés jelentőségét. Onnan jöttünk, oda megyünk. Szellemhazánkkal akkor is kapcsolatban állunk, ha ez egyáltalán nem tudatosul bennünk. Összeköt minket az Aranyfonál. Tudom, hogy nincs halál. Átutazó vagyok ezen a válságban levő Földön. A lelke mélyén mindenki tudja, hogy halhatatlan. Csak rá kell ébrednie.” – olvasható a könyv ajánlójában.
