Most biztos mindenki azt gondolja, ez megint valami kamu tanulmányon alapuló, „brit tudósok” által leírt tanulmány, meg hogyan is lehetne ezt a kérdést ténylegesen eldönteni? Mégsem kérdezhetjük meg házi kedvenceinket, hogy ki szeret bennünket a legjobban? Ráadásul, a szeretet meg nem mérhető, tehát tuti valami blődségről lesz szó.

De nem! Mint kiderült, a BBC a „Kutyák a macskák ellen” című műsora kért fel egy neves neurológust, Dr. Paul Zak-ot, hogy tudományos alapon segítsen eldönteni, vajon a kutyák, vagy a macskák szeretik jobban gazdijukat. Azaz, nem állatpszichológust kértek fel, aki bár biztos mondott volna határozott véleményt, mégiscsak kevéssé lett volna kézzel fogható az eredmény. Ehhez képest Dr. Zak megtalálta azt a megoldást, amivel nehéz lenne vitatkozni.

A doki az oxitocin nevű hormon termelődésére vezette vissza a kérdést. A boldogság-hormonnak komoly funkciója van az emlősöknél a társas kapcsolatok és a szaporodás kérdéskörben. Az oxitocin termelődése közben bizalomfokozó hatással és a félelemérzet csökkenésével is együtt jár. Megfordítva, akkor szabadul fel az agyban, ha kellemesen töltjük az időt, valamitől nagyon jól érezzük magunkat. A termelődés mértékét befolyásolja, milyen erős a kötődés azzal a személlyel, akivel épp együtt vagyunk.

Az embereknél 15-25 százaléknyi oxitocin termelődik, amikor egy idegennel beszélünk, 25-50, ha ismerőssel, és 50 százaléknál is több, ha a személyt kifejezetten szeretjük. Ebből kiindulva a kutya-macska kérdést egyszerű volt eldönteni, ugyanis csak ara volt szükség, hogy Dr Zak vért vegyen a kisállatoktól a gazdival töltött idő előtt és után. Összesen tíz cica és kutyus „vállalta” a kísérletben való részvételt. Mint kiderült, a különbség olyan jelentős, hogy a kérdést eldöntöttnek tekinthetjük.

A kutyák mialatt a gazdival vannak 57,2, a cicák viszont csak 12 százalék oxitocint termeltek.

Persze, tudjuk, a cicák nem annyira szociális lények, mint a kutyusok, meg ők inkább területhez, mint az emberhez ragaszkodnak. Ettől függetlenül meglepő az eredmény és nyílván a való életben rengeteg példát felhozhatunk arra is, mennyire ragaszkodik hozzánk cicánk, mennyire figyel ránk, tehát biztosan nagyon szeret is. Ezzel nem is érdemes vitatkozni, különösen, hogy egy ember-állat kapcsolatban ez csak az egyik oldal, márpedig az együttlétek minősége legalább ugyanolyan mértékben függ tőlünk is.