A statisztikák szerint nem igaz, hogy a kisvárosok sztriptíz bárjai népszerűbbek lennének és az a tévhit sem állja meg a helyét - legalábbis nem minden esetben -, hogy ezek a lányok azért választják a vetkőzést, mert lusták lennének. Legalábbis Amerikában ez a helyzet.
Azok a lányok, akik Cate Dingley kamerája elé kerültek ebben a sorozatban, vagy azért választották ezt a megélhetési formát, mert nem találtak más mellékállást, amit egyetem mellett tudnának csinálni, vagy azért, mert ez a munka kínált olyan fizetést, amiből fel lehet nevelni két kisgyereket.
A lényeg, hogy sokan ezt csak egy lépcsőfokként élik meg, a szükséges rossz, amit be kell vállalni, hogy elérhessék életcéljaikat. Talán pont ezért, a sztriptíztáncosok egy elég összetartó kis közösséget alkotnak, kölcsönösen segítik egymást. Scarlet még kidobónak is beáll, ha a szükség úgy hozza.
Persze, attól, hogy nem épül rá turizmus, elég sokféle ember jár a kisvárosi sztriptíz bárokba. Vannak köztük régi vágású úriemberek, akik még azért is engedélyt kérnek, hogy a bugyikba csúsztassák a pénzt, de ugyanúgy vannak rasszisták is, akik inzultálják a színes bőrű lányokat, bár még így is végignézik a show, csak nem jattolnak.
Azért a képek többsége a backstage-ben készült, ami azért még a legnagyobb törzsvendégeknek is ismeretlen terep.
"A backstage-be menet és a onnan hazafelé is nagyon óvatosnak kellett lennem, nehogy azt higgyék, hogy én is egy táncos lány vagyok. Szóval belépés előtt mindig jól körül kell nézni, hazafelé pedig a lehető leggyorsabban el kellett jutnom az autómig." - mesélt a Cate a munka legnehezebb részéről.
Cate célja az volt, hogy megismertesse az emberekkel ezt a világot, amit lehet fekete-fehérben látni, de a valóság ennél sokkal színesebb és sokrétűbb. Nem mindig a legegyszerűbb magyarázat helytálló és nem véletlen az sem, hogy az itt dolgozó lányok sohasem mondhatják meg a valódi nevük egyetlen kuncsaftnak sem.
