A legtöbben úgy gondolják, a világ egyik legjobb biznisze nyáron fagyit árulni, mert alig kell hozzá valami, ráadásul alig kerül valamibe az előállítás, amihez képest „arany-áron” lehet eladni. És tényleg, nem is tűnik olyan régnek, amikor még két forintba került egy gombóc fagyi, most meg 150 alatt szinte nem is lehet kapni, sőt, gyakran találkozunk 200-250 forintos adagonkénti árral is.

Való igaz, a fagylaltporból készült termék előállítási ára 30 forint körül mozog, tehát ha ezt az utat választja egy árus, akkor az 50-80%-os haszon kecsegtetően hangzik. Ráadásul még létezik a térfogatnövelő habosítás nevű eljárás is, amivel a nyereség még tovább nő. Más kérdés, hogy hosszabb távon mit szól a kuncsaft, ha levegőt kényszerül nyalni, ami bár jó nagy adagnak néz ki, „cucc” vajmi kevés található benne.

Ha valaki azonban komolyan veszi a dolgot, kiderül, hogy pillanat alatt el lehet költeni 100-120 forintot egy gombóc előállításáért. Ugyanis például a pisztácia esetében a száz százalékos, kilós pisztáciapasztához 20.000 forintért juthatunk hozzá. Ebből nagyjából tíz kiló fagyi jön ki, ami kétszáz gombóc, tehát csak a pisztácia 100 forintba kerül előállítási oldalon. Ehhez jön még hozzá a tej, cukor, tojás, tejszín és egyéb kiegészítők. De még ez is fokozható, ha a minőséget vesszük alapul. A külföldről, elsősorban Olaszországból beszerzett pisztácia, amiből házilag tejes, vagy vizes alapba belekeverve készül a fagyi gombóconként akár 150 forintba is kerülhet. Persze, ilyen esetben a kereskedelmi ár is minimum 200, inkább 250 forint.

A gyümölcsfagyiknál is nagy különbségek tapasztalhatók. Elvileg a friss gyümölcsből készült termék a legfinomabb, bár cukrászok szerint az előre elkészített anyagok – paszták, gyümölcskoncentrátumok, adalékmentes, natúr, jó minőségű pürék – sok szempontból jobbak. Ugyanis kiszámíthatóbb a végtermék íze, nem kell esetenként külön foglalkozni az ízekkel. Ha egyszer megtaláltuk az ideális összetevőket a fagyigéphez, könnyen reprodukálható ugyanaz a minőség. Abban mindemellett teljes az egyetértés, hogy az igazán jó gyümölcsfagyinak minimum 40%-a valódi gyümölcsből kell, hogy készüljön.

És a fentiek csak a fagyi alapanyagát vették górcső alá, nem beszéltünk még a gépekről, amik egy most induló fagyizó esetében minimum 5-7 millió forintot tesznek ki. Csak az alap előállításához szükséges turmixgép, tégelyek, főző-pasztorizáló, aztán kell kifagyasztó gép, ahonnan kijön a mínusz 5-6 fokos fagylalt, majd az úgynevezett sokkoló, ahol mínusz 30 fokra hűtik a fagyit, végül a háttérfagyasztó, ahonnan a vendégek kapják meg a kész terméket. A sokkoló 5-800 ezer forint, a fagyasztógép 1,5-2 millió, és a főzőgép is milliós tétel. Egy háttérfagyasztó további százezrekbe kerül, egy olcsóbb fagyis pult hatszázezret kóstál, de aki komolyabbat akar, az kétmilliót is költhet rá.

Természetesen a gépek fogyasztása sem lebecsülendő tétel, nem beszélve a karbantartásukról, szervizelésükről. Végül ne felejtsük el a helyiség bérleti díját, az alkalmazotti költségeket, telefon, üzemanyag díját, könyvelőt, kamarai díjakat, engedélyeket, meg persze az áfát, ami egy 200 forintos gombóc esetében 42 forint…

Összegezve, ha valaki nem az ügyeskedés útját választja mind minőség, mind szolgáltatás és egyéb adózási vonalon, akkor nagyságrendileg 10 százalékos haszna marad egy gombóc árából. Ami nem sok, ráadásul úgy, hogy közben nem kis kockázatot vállal a forgalom miatt, folyamatosan ellenőriznie kell a minőséget, félni a konkurenciától és hasonlók.