Az, hogy mit jelent az anyaság, mindenki egy kicsit másként közelíti meg. Az is sokat számít ebben, hogy valaki még csak készül az anyai örömökre vagy már tapasztalt anyukaként formál véleményt a témáról. Anyák napja alkalmából szombathelyi művészeket, sportolókat, közéleti személyiségeket kérdeztünk.

Magosi Beáta, sminkmester

„A legboldogabb dolog az életben, egyszerre anyának és gyermeknek lenni. Sok mindenre csak akkor jön rá az ember a szüleivel kapcsolatban, mikor maga is szülő lesz, gondolok itt a sok aggódásra, amit addig igazán meg sem tudtam érteni. Anyának lenni a legnagyobb felelősség a világon, ami már a baba tervezésétől kezdődik és örökké tart. A feltétlen szeretetet megtapasztalni, csak anyaként lehet. Már az általános iskolában "eldöntöttem", hogy lesz egy fiam és egy lányom. Később már a nevüket is tudtam: Dani és Zsófi. Hálás vagyok, hogy most Ők a gyermekeink. Amíg a szüleim élnek, úgy érzem, baj nem érhet minket, a mai napig féltő szeretettel gondoskodnak rólunk. Remélem egyszer még azt is megtudom, milyen nagymamának lenni." 

Mikos Patrícia, a Haladás VSE-Sportiskola röplabdázója

„Anyukám nagyon fontos főszereplője az életemnek. Ő a legfőbb bizalmasom, a barátnőm, akire egész életemben számíthattam, számíthatok. Mindig mellettem van, még a legnagyobb baj idején is. Nagyon szeretem őt és felnézek rá. Ő ismer a világon a legjobban és köszönöm neki mindazt a sok jót, amit kaptam tőle.”

Mira Sabo, író

„Anya a minden

Ha életet adsz, a csodát teremted meg. Neki te vagy a mindenség, így talán kimondhatjuk, hogy anyának lenni, minden. Életet adunk, aztán életben tartunk, téged, a legféltettebb kincsünket, a gyermekünket. Mindaddig életben tartunk, amíg szükséged van rá, amíg csak kéred, amíg csak megköveteli az élet. Az ösztön pedig tovább tart, mint világra hozni, mindent neki kell adni. A legbelsőbb tudatunkból gondoskodni. Ez az, amire születtünk, még akkor is, ha más értelmet is adunk az életünknek. Lehet nekünk hivatásunk, életcélunk, de a legfőbb feladatunk, hogy neked biztonságot, támaszt, óvó kezet nyújtsunk. Mi, akik anyák vagyunk így gondolkodunk. S ha már alkalom nyílik arra, hogy megköszönjük mindezt, így csak annyit mondhatok: Köszönöm, hogy élek. De nem állhatok meg itt, hisz ilyenkor kell kárpótolni a rengeteg hisztit. Szeretném letörölni a könnyeket, amiket kamaszként okoztam, s inkább mosolyt csalni az arcodra egy büszke pillanatban. Köszönöm, hogy oly sokszor rám nevettél, s ezzel feledtettél, hogy magadból etettél, kialvatlan szemmel, fáradtan is ringattál, nekem akkor csak te voltál. Még folytatom, mert folytatnom kell, hosszan kell sorolnom mennyi mindent kaptam én. Hányszor izgultál értem, ébredtél velem, főztél nekem, éltél értem. S mikor azt hitted, elfogy az erőd, akkor is volt még mélyen belül egy utolsó szeretlek, egy utolsó ölelés. Most én is anya lettem, nekem is magamból kell adnom, de nem nehéz, mert már értem, hogy a bennem van ehhez minden. Elültetted bennem, tőled tanultam s tanulom még most is, hogy legyek támasz, ha olykor nehéz is. Nem adom fel tudhatod, erős vagyok, most mégis kérlek, legyél még nekem sokáig az az egy, a minden, mert néha félek. Félek, mert féltelek téged és féltem őt is, akinek most én vagyok az az egy, az egyetlen. Nagyot sóhajtottam most, hogy időt kérjek még magunknak, hogy megmutassam merre tartok, időt szeretni, időt nevetni, időt arra, hogy elmondhassam: Anya csak egy van s hogy te vagy nekem a minden, a biztos pont az életemben.”

Jagodits Zsuzsa, a Frisss FM 97.7 hírszerkesztője

„Mindent. Két évet vártunk rá, hogy ma már én is elmondhassam magamról, édesanya vagyok. Épp egy hónapja született meg Lőrinc, aki amellett, hogy bearanyozza az életünket, már most sok dologra megtanított minket. Sosem tartottam magam igazi anya-típusnak, akinek a fő célja a családalapítás, hiszen szeretem a munkám, és igazi pörgős életet éltem az elmúlt 32 évben. Ma már türelmes vagyok, lelassultam, és bár a médiamunkásokra inkább az egoizmus a jellemző, most már a családom számomra a legfontosabb. Egy ilyen pici gyerkőc mellett bár nagyon nehéz, azért törekszem arra is, hogy minden nap legyen egy kis én-időm, mert pár perc töltődés után sokkal lelkesebben tudom ismét belevetni magam a teendőkbe - amiben el kell, hogy mondjam, a férjem nagyon sokat segít. Lőrinc pedig a szülei közötti harmóniát, kiegyensúlyozottsággal hálálja meg. Nem is kívánhatnék ennél többet.”

Bangó Mária Mira, a MIRA Orient Art művészeti vezetője

„Úgy gondolom, nincs a földön két ember, akinek az anyaságról alkotott fogalma tökéletesen fedné egymást, hiszen minden anya egyedi. A párkapcsolatoknál optimális esetben ezek a definíciók közel esnek, ugyanúgy, ahogy a legtöbb kisleány álma is ehhez az ideálhoz közelít, hogy egyszer majd édesanya lesz, méghozzá a legjobb. Modern korunkban igazán nagy kihívás elé néznek a nők az anyává válás folyamatában, hogy szerepköreik között egyensúlyt tudjanak teremteni és fenntartani. Az anyaság mindennapos örömeit nem mindig könnyű megélni, de érdemes szüntelen törekedni arra, azzal a tudattal, hogy gyermekeinket útjuk egy részén elkísérhetjük, egyengethetjük egy csodálatos lélek kibontakozását, hogy aztán büszkén figyeljük –akár a távolból- szárnyalását. Az anyai boldogulás útja rengeteg szeretettel, türelemmel, kitartással, elkötelezettséggel, következetességgel, kreativitással, kompromisszum kötéssel és igen, néha lemondással van kikövezve. A gyermekeinkért, lényünk részeiért legjobb tudásunk szerint teszünk meg mindent, ami nem mindig egyezik mások, sőt gyakran gyermekeink elképzeléseivel sem. Tovább nehezíti a helyzetet az élet egyéb területein elérni kívánt sikerekkel egyeztetni, hogy életünk teljes legyen. A feladat azonban nem lehetetlen. Végeredményül a tevékeny anya példáját látva cseperednek gyermekeink, akire gyermekei is számíthatnak, pontosan akkor és úgy, ahogy szükségük van az anyára. Gyermekeink egyszer felnőnek, és megláthatjuk olykor évtizedes, negyedévszázados, vagy még több időnk munkájának csodaszép gyümölcsét, azt az önmagáért felelősséget vállaló, mások boldogságáért is tenni tudó felnőttet, akit mindig is láttunk magunk előtt, akkor, amikor először néztük hosszan a bölcsőben. Amikor azok az értékek, amiket szerettünk volna átadni meggyökereznek és megannyi cselekedetüket nézhetjük büszkén- egy másik legfontosabb emberrel: az apával! Ha nagyanyámra, vagy anyumra gondolok teljesen más tulajdonságokkal rendelkező anyákat látok, mint önmagam, de a legnagyobb szeretettel és hálával gondolok rájuk. Az élet változik, ahogy az anyaság is. Ha a lányomra, Felire, a fiamra, Kriszre, a kedveseikre, Alexre és Odira, és a pótfiamra, Diffellre nézek, büszkén gondolok arra, hogy a legfantasztikusabb emberek közé tartoznak, akiket valaha ismertem.”

Guttyán Adrienn, a Haladás kézilabdázója

„Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig, mindenben számíthatok édesanyámra. A sors furcsa fintora, hogy minden nézeteltérésnél neki van igaza, ugyanakkor a csillagokat is lehoznám neki az égről, ha azt kérné. Több száz kilométer választ el minket egymástól, de gyakran próbál meglátogatni, ezért is hálával tartozok neki.”

Éljenek az édesanyák!